A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára, egy 10. század elejéről származó mű kottájára bukkantak a British Libraryben.
A kottát Maternianus reimsi püspök életrajzának végén, későbbi betoldásként találta meg és azonosította a Cambridge-i Egyetem egyik doktorandusza, Giovanni Varelli, aki szakmai gyakorlatát töltötte a könyvtárban – írja a The Daily Telegraph brit napilap online kiadása (www.telegraph.co.uk).
A rövid darabban alkalmazott szabályok alkotják az alapjait azoknak az összefüggéseknek, amelyek a következő ezer évben a nyugati zene nagy részét uralták – magyarázta a lelet jelentőségét a St. John’s College hallgatója.
A két, egymást kiegészítő szólamra írt darab jelenti a jelenleg ismert legkorábbi példát a vokális polifóniára. Az eddig ismert legrégebbi forrás a Winchester Troper nevű angliai kéziratok voltak, amelyek az 1000 körüli évekből származnak.
Eddig is ismert volt, hogy a többszólamúság már létezhetett a korai középkorban, de ezt eddig csak zeneelméleti szövegekben szereplő utalásokból tudtuk, konkrét mű ebből a korszakból nem volt ismert.
Egyelőre nem tudni, ki szerezte a most megtalált művet, de a kutatási eredmények szerint a 10. század legelejéről származik, Németország északnyugati részéről.
Nicolas Bell, a British Library zenei kurátora elmondta: amikor a kéziratot először katalogizálták a 18. században, még senki sem tudta megfejteni a szokatlan középkori jelzések értelmét.
A darab modern lejegyzésű kottája és latin nyelvű szövege elérhető a The Daily Telegraph honlapján, ahol a bő egyperces mű meg is hallgatható a Cambridge-i Egyetem két hallgatójának előadásában.
Forrás: MTI
