[TESZT] Chevrolet Malibu 2.0 CDTI LTZ – eljött a reális döntések ideje?

Úgy 2012 közepe táján, a legkellemesebb nyári hónapokban járt szerkesztőségünknél a Chevrolet európai zászlóshajójaként aposztrofált Malibu, amely tulajdonképp a masszív középkategóriában keresgélőknek próbált, próbál alternatívát kínálni: mindenképp különleges és a mai napig már-már etalonnak tűnő autó kellemes perceket okozott tavaly is.

Akkor a 2.4 literes benzinmotorral és hatfokozatú automataváltóval járt nálunk az Opel Insignia-val szoros rokoni kapcsolatan álló Malibu – igaz, abban az időben még csak és kizárólag a benzines motorral szerelt verzió volt megvásárolható. Mígnem szeptember elején (még mindig a tavalyi évről beszélünk) Horvátországban, Abáziában a Cruze SW-vel egyetemben bemutatkozott a Malibu 2 literes gázolajos aggregátjával felszerelt verziója. Szerettük, azalatt a nagyjából egy teljes napos, gyönyörű helyszíneken barangolós menetpróbán keresztül folyamatosan ömlöttek a pozitív tapasztalatok, élmények. Így hát nagyon kíváncsiak voltunk, mit rejt és hordoz a dízel Malibu a korábban tapasztaltakhoz képest; ráadásképp a régóta hőn áhított hatgangos manuális váltóval szerelt megközelítés egyik jeles képviselője lett a tesztpark flottájába állítva – mi kellhet még?

Választási lehetőségként benzines és dízel a palettán

Nem véletlenül említettük az imént az Opel Insignia-val felsorakoztatott rokoni vonatkozást, mivel az autó paraméterei (tengelytáv például) milliméterre pontosan (2737 milliméter) megegyezik. Arról nem is beszélve, hogy a 2.0-ás CDTI dízelmotor teljesen egyforma mindkét autó esetében, igaz, az alap 350 Newtonméteres forgatónyomaték az Insignia esetében felkúszhat a 380-as értékhatárig is. Egyértelmű, hogy a 160 lóerőt kereken 4000-es fordulaton teljesítő turbódízel gyönyörűen mozgatja az 1595 gyári üres tömegű kocsiszekrényt, a maximális, imént felemlegetett 350 Newtonméter már 1750-nél rendelkezésre áll. A nyomatékeloszlás remek, 1700 felett jön meg a lendület, és bő ezres tartományban ki is tart, minimális turbólyuk-érzettel, kulturáltan csendes motor- és futóműzajjal. A fogyasztás kategóriához mérten kedvező, ugyanis városi körülmények közt 6.3 literes átlag jött ki (6.6 liter/100 kilométer a gyári adat szerint), míg országúti tempónál lenyűgöző, 3.9 (!) literes átlag született a gyárilag megállapított 4.2 litereshez képest. Így egészen biztos az is, hogy a 73 literes üzemanyagtank több száz kilométerre elegendőnek bizonyulhat, kiváltképp, ha hosszabb autópályán levezetendő utat teszünk meg.

Manuálissal szerencsésebb lehet a fogadtatás idehaza

Hatsebességes manuális váltót kapott az autó – itt rögvest párhuzamot kellett vonnunk az Insignia hasonló megoldásával – a nyomaték eloszása már jól ismert karakterisztikával érkezett. Már kettes fokozatban széles a tartomány, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az áttételezés hosszú, vagy elnagyolt lenne; sokkal inkább tág tér kínálkozik a vezetési stílusunk kibontakoztatásához.

Magyarán: tökéletesen, hajszálpontosan adagolható a lendület, s nincs ez másként a feljebb váltások után sem: hármasban szép, egyenletes ívvel érkezik a húzóerő, négyesben teljesedik ki, s utána az ötödik, hatodik már inkább a nyugodt haladásra lett kiélezve annak rendje és módja szerint. Persze a remek nyomaték nem vész el még itt sem, 110-120 környékén, hatodik fokozatban intenzívebb gázpedálkezelésre megtorpanás nélkül reagál a hajtáslánc, 2000-es RPM tartományban; egészen 2200-ig kúszik fel a fordulatszámmérő mutatója, amikor is eléri a dízelmotoros, manuális váltóval szerelt Malibu a 130 kilométer/órás autópályatempót.

Illusztris adatok, nemde? Véleményünk szerint nem csoda, hogy az autót már a menetpróbán a szívünkbe zártuk, s akkor még csak kóstolgatás jelleggel, de máris megvoltak a benyomások a tesztnap végére.

Klasszikus, Amerikát idéző ívek, vonalak

No és persze a formavilág. Ahogyan azt a 2.4-es benzines variánst bemutató tesztünkben is kifejtettük már több ízben is, a Malibu formaterve remekül hordozza magában a tengerentúli „nagytestvér” Chevy-k által sugallt életérzést, tehát magát a karakteresebb formatervet, az élesebb ívekkel operáló széleket, vonalvezetést.

A dízeles Malibu semmiben sem tér el szinte benzines ikertestvérétől, a markáns és hatalmas, krómmal körbehatárolt osztott hűtőmaszk, az első spoilerbe ágyazott ködfényszórók mind as helyükön vannak, csakúgy, mint a klasszikus, és mára egyre inkább ismét divatba jövő szedán formavilág is, klasszikus értelemben véve. A 18 collos alufelnik az LTZ felszereltség részét képezik, a méretük megfelelő, bár 19-es, vagy akár 20-as kerekeket is elbírna a mélyre vágott sárvédőív-kiképzés.

A far természetesen a klasszikusba hajló Camaro-hatást hordozza, tulajdonképpen ez az egyik olyan részlete a Malibu-nak, amely erőteljes plusz és egyediséget varázsol a látványhoz, amolyan kiegészítésképpen.

Igényesen kidolgozott beltér, prémium érzet

Bőrbelső jellemzi az enteriőrt (itt újfent megemlítjük az LTZ felszereltséget), az anyagok puhák, kifinomultak és kidolgozottak. A kormánykerék a klasszikus, majd’ minden európai Chevrolet modellben fellelhető ismérvekkel bír, míg a tolóretesszel felhajtható központi navigációs panel képernyője dominál a középkonzolon.

A klíma, illetve a keringetés állításáért felelős gombok mind kézre esnek, a manuális váltó kialakításának köszönhetően a kardánbox szabad felületei kevéssé megnövekedtek. A váltógomb ismerős lehet például az Orlando manuális váltókar végződései kapcsán, viszont kézre eső és tenyérbe simuló.

Minek is túlragozni? Marad a régi-új recept, a vásárlót, vagy akár a sokat próbált, kizárólag európai Chevy-re szakosodott fanatikust legalább nem éri meglepetés. Nyilván persze a költséghatékony felállást csak így lehet megőrizni, főként, hogy a spórolásnak nem szabad, és nem is lenne ildomos a minőség rovására menni. Pont.

Oly’ szívesen mennék bele ismételten a hatalmas, ám mégis exkluzív megjelenésű prémium bőrborítású fotelek taglalásába, az üléspozíciók áldásos hatására a vezetési élményre, a hatalmas fej- és lábterek kellemes jelenlétére, vagy akár az 545 literes csomagtér mikéntjének elemzésébe – de sajnos érezhető lenne némi önismétlés, hiszen korábban már ecseteltük a részleteket e tereken.

Jó döntés, érvekkel

Bebizonyosodott maradéktalanul, hogy a hazai piacon a 2 literes CDTI motorral felvértezett Malibu lehet a fölényes befutó, legalábbis, ha párhuzamot vonunk márka berkeiben brillírozva. Nem beszélve arról, hogy az Opel Insignia-ja komoly konkurenciát jelent házon belül hasonló felszereltségben és kiépítésben – persze azért az árazás jóval vaskosabb a német márkánál, mint a Chevrolet esetében.

Aki tehát kategórián belül az átlagnál kedvezőbb vételáron szeretne prémium jellegű és minőségű limuzint, költséghatékony menettulajdonságokkal, az egyértelműen jól dönthet, ha a Malibu dízele mellett voksol. Egyébként az autó induló ára 8 399 000 forint, míg a tesztben szereplő LTZ csomaggal felszerelt változat 8 899 000 forintért vihető haza, és állítható a garázsba.

Chevrolet Malibu 2.0 CDTI LTZ specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1956 ccm

Maximális teljesítmény: 160 LE @ 4000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 350 Nm @ 1750 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális kéziváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4865 mm

Szélesség: 1855 mm

Magasság: 1465 mm

Tengelytáv: 2737 mm

Gumik mérete elöl: 225/45 R18

Gumik mérete hátul: 225/45 R18

Tömeg, üresen: 1595 kg

Tömeg, teljes terheléssel: 2204 kg

Csomagtartó mérete: 545 liter

Üzemanyagtartály mérete: 73 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 213 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 9.7 s (gyári), 10.4 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 11.7 l/100 km

Országúti: 5.8 l/100 km

Vegyes: 6.1 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 6.6 l/100km

Országúti: 4.2 l/100km

Vegyes: 5.1 l/100km

CO2 kibocsátás: 134 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal