Főoldal Autó, motor Autóteszt Ford Ranger Wildtrak 3.2 TDCi – éles bevetésen

[TESZT] Ford Ranger Wildtrak 3.2 TDCi – éles bevetésen

MEGOSZTÁS

ford_ranger_3_2_tdci_wildtrak_2014_001

Nem véletlen a címben szereplő megfogalmazás, ugyanis a korábbi Ford Ranger tesztünk során (teljesen véletlenül épp egy 3.2 literes sorötös gázolajos Wildtrak főszereplésével, igaz, ott hatfokozatú automataváltóval próbáltuk nem kifejezett kemény terepre vittük az autót, „mindössze” csak könnyedebb offroad megközelítések jöhettek szóba.

Most viszont elérkezettnek láttuk az időt, hogy a nagyjából aktuális modellciklusa felénél menetelő Ranger-t megizzasszuk egy kicsit, próbára tegyük tényleges terepes képességeit.

Mi sem lehetett volna jobb választás mindehhez, mint a Pilis zegzúgos szerpentinekkel megspékelt erdőterülete, konkértan a Lajos-forrás környékét vettük célba. Persze ilyen célkitűzéseknél fokozott figyelmet igényel minden ilyesfajta ténykedés, hiszen a Pilisi Parkerdő szigorúan kijelölt (és nem lezárt) útjait lehetséges igénybe venni, ugyanakkor a teljesen elszigetelt részek sorompóval védettek. Tehát nem túl szimpla feladat fellelni a lehetőségeket, mi azonban úgy fél óra alatt megtaláltuk a megfelelő útvonalat.

A túra elkezdődik

Így hát nekivágtunk a kalandnak, a bemelegítést Szentendre határában kezdtük, egész pontosan a Kő-hegy medencéjét, illetve kezdődő lankáit vettük célkeresztbe. Természetesen itt az útviszonyok még visszafogottabbak voltak, jól kijárt – vagy inkább kialakított, kitaposott, murvás-kavicsos földutak váltogatták egymást, néhol erőteljesen bevájódott nyomvonalakkal tarkítva – a Ranger már itt elkezdett bizonyítani, ugyanis optimalizált első és hátsó terepszöge, nem kevesebb, mint 230 milliméteres hasmagassága rendkívüli módon járult hozzá a gondtalan terepes autózáshoz, úgy, hogy mindössze a hátsó laprugók elviselhető pattogásából lehetett felfedezni azt, hogy szélsőségesebbek az útviszonyok.

Végül a Kő-hegyre nem mentünk fel, beazonosíthatatlan útjelzések, figyelmeztetések és sorompók állták utunkat, úgyhogy egy shortcuttal máris a Dömörkapu-Lajosforrás útirány következett. A tesztelés során értelemszerűen sima, egyenletes aszfaltúton 4×2-ben hajtottuk a Ranger-t, tehát a hagyományos értelemben vett hátsókerékhajtás volt preferált, majd a normál High Range fokozatot könyedebb terepeken vettük igénybe, míg a Low Range módozatot keményebb körülmények közt hívtuk segítségül. Utóbbi is igen jól teljesített, hiszen Lajosforrástól felfelé jó pár centimétert süllyedtünk a képlékeny sárba, az útviszonyok romlottak, bár a környezet festői szépsége mindenféleképpen kárpótolt.

Nincsen kétség: a Ranger valóban terepen érzi jól magát, bár a terepgumi megléte elsődleges szempont

Figyelembe kell venni, hogy a tesztelésre átvett Ford Ranger-t nem terepgumikkal szerelték fel, ennek ellenére a hegymászás meglepően jól sikerült, úgy tűnt, az elöl dupla háromszöglengőkaros, hátul merev laprugós felfüggesztés direkt terepes felhasználásra lett megálmodva. Talán azért tűnik elsősorban kirívónak ez a tálalás, mivel számtalan álterepjáró létezik, mondjuk egyre kevesebb esetben – hála az égnek, mégis jóleső érzés olyan autóban ülni olyan körülmények közt, amely ténylegesen eleget tesz az elvárásoknak.

Gyönyörűen tette a dolgát a felező is, Low Range módban több ízben hasznos segítséget nyújtott; a saras, kátyús, és kimondottan süppedős talajrészleteknél bár néhány ízben kipörgött valamelyik kerék a négy közül, minden esetben erőlködés nélkül ásta ki magát az 5359 milliméter hosszú, 1850 milliméter széles, 1815 milliméter magas, és 2083 kilogramm száraz súlyú monstrum. Nyilvánvaló, hogy a hátsó híd terhelésével a komfortérzet is növekszik – persze nyílt országúton, vagy bármilyen betonúton, tekintélyes, 1 tonnát meghaladó (1052 kilogramm) hasznos terheléssel, és 3500 kilogramm vontathatósággal is fel lett ruházva a kék ovál pickupja. Igaz, a 2.2-es TDCi-vel szerelt változat plusz 100 kilogrammal pakolható, de ez véleményünk szerint teljes mértékben elenyésző.

Ford Ranger-módra kigondolt külső megjelenés

Vessünk egy pillantást a külcsínre! Korábbi tesztünk megjelenése óta nem sokban változott a Wildtrak csomag megjelenése, jellemző módon a front lámpatestei a kaszni méretarányaihoz képest kicsinek tűnhetnek, a hűtőmaszk három bordás beömlőjével idilli egységet alkotnak. A vaskosnak tűnő lökhárítóelem gyakorlatban visszafogottságra int, ugyanis a színre fújt elem hajlamos a karcolódásra, enyhébb-erősebb sérülésekre, védőburkolat (fólia) híján – mindenképp javallott egy opcionálisan beszerezhető gallytörőrács felapplikálása, ugyanis túl azon, hogy esztétikailag sem utolsó, rengeteg plusz védelmet nyújthat. Főként, ha a Ranger-tulaj előszeretettel használja járművét terepen.

A sárvédőívek hatalmasak, annyira, hogy a 18 colos kerekek elvesznek a kerékjárati ívekben, ráadásként sokat dob az összképen az emelt futómű is. Az oldalfellépők hasznosak lehetnek, bár gyakorlatban inkább akadályoznak, mintsem segítenek, erősebb sárszennyeződésnél például a ki- és beszállást nehezítik, óvatosnak kell lenni, hogy ne koszoljuk össze magunkat. Nyilván egy nomád betekintésű út során az ember értékrendje változik, vagy ha úgy tetszik, negatív irányt vesz, de ha például egy üzleti tárgyalásra igyekszünk nagy elánnal, netalán-tán bokáig érő sáron keresztül, akkor bizony nem mindegy, hogyan mászunk ki a dupla utaskabinból. Bár nyilvánvalóan ez nem jellemző, de hátha mégis.

Pazar az enteriőr, főként ebben a kategóriában tűnhet többnek a szokásosnál

Double cab, tehát ahogyan említettük az imént, dupla utasfülkét a Ranger Wildtrak. 3220 milliméter tengelytávja gigászi, ennek megfelelően a beltér tágas, a lábtér fejedelmi, csakúgy mint a komfortfaktor. Amolyan prémiumautós érzetet sugall, amint elfoglaljuk a vezetőállásban, vagy épp a hátsó üléssoron helyünket, a felhasznált anyagok minősége kiváló, bár nincsenek vajbőr megoldások – egységesen minden masszív, robosztus hatást kelt. A cockpit kialakítása követi a jelenlegi egységesnek mondható Ford-trendet, ugyanakkor a haszonjárműves érzet jelen van, akár a kormánykerék fogását, akár a hatsebességes manuális kéziváltó karjának fogását nézzük. A központi műszeregység jól kialakított fészekben kelleti magát, az analóg számlapok jól, tisztán láthatók és olvashatók le, ellenfényben is. A kormányküllőkre gondolt kezelőszervek gombjai hüvelykujjal jól kezelhetők, minden alapfunkció szokás szerint innen érhető el, a középkonzol infotainment kijelzője mondhatni tradicionálisan monokróm és apró, de a lényeg látható, kivehető és leolvasható. A keringetés és klíma gombsora nincsen túlkomplikálva, csakúgy, mint a kardánalagút felületére helyezett hajtáslánc üzemmód kapcsoló elérése, vagy épp a kézifékkar ergonómiája is remek.

Kényelem tehát van, több is, mint amennyit egy kisteherautótól elvárnánk; az ülések szinte fotelméretűek, az ülő- és hátlapok jól méretezettek, az ülő- és hátfelületek nem csúsznak, látszólag jól ellenállnak a folyamatos igénybevételnek. A Ford Ranger Wildtrak-ben is működik a régi, jól bevált recept, miszerint 2 felnőtt utazhat a hátsó traktusban kényelmesen és kompromisszumok nélkül, igaz, jóval több beltérkapacitással gazdálkodva, mint egy átlagosnak, vagy kicsivel átlag feletti (méret) autó tekintetében.

Biztonságban a földutakon is

S hogy melyek a műszaki-technológai, továbbá biztonsági fejlesztések, innovatív megoldások? Rengeteg van, főként a kategóriához képest. Az imént már felemlegettük, hogy a terepes képességek csúcsra járatottak, szinte maradéktalanok, mindehhez hozzájárul nagy mértékben az ETC, azaz az elektronikus kipörgésgátló jelenléte is, de a biztonságos közlekedést segíti elő az opcionális tolatókamera (belső visszapillantó tükörbe integrált kameraképpel), a parkolóradar is – ezek nélkülözhetetlen kellékei egy több, mint 5 méter hosszú járműnek.

Amennyiben még hatékonyabban szeretnénk vezetni a Ford Ranger Wildtrak-et, rendelkezésünkre áll tempomat is, mellyel kifinomult lépcsőkben választhatjuk meg a kívánt sebességtartományt. A középkonzol apró, ám mégis célratörő LCD kijelzője segítségével pedig akár navigációs rendszert is használhatunk, ám ez szintén opcionális alapesetben – a tesztautóban alapból beépítésre került.

S még mindig van bőven a felhozatalban, kifogyhatatlanok a funkciók és opciók: a Ford által kifejlesztett tankolásvédelemmel például kivédhető az, hogy fals üzemanyagot tankoljunk az autóba – ez persze tendencia az aktuális Ford-modellpaletta esetében. Az ablaktörlők automaták, esőérzékelő módban is megfelelő érzékenységgel funkcionálnak.

A plató hatalmas, 1560×1560, milliméterben. A lehajtható ajtó súlya nem csekély, viszont vízszintes állásban jól terhelhető, tehát egy fő nyugodt szívvel rátérdelhet példának okáért, így a rakfelület ebből az irányból is optimálisan elérhető, és kihasználható a kapacitás. Tolatásnál egyébként figyeljünk itt is, csakúgy, mint egyéb pickupok esetében: a hátsó, sarkokra épített hosszanti lámpatestek fokozottan sérülékenyek, mivel nem védi őket síkban a lökhárítóelem – de túlzott problémaforrás nincs, ha folyamatosan bekapcsolva hagyjuk a tolatóradart és kamerát.

Egyik sarkalatos pont lehet a fogyasztás. Lehetne, de mégsem

Jöjjön végezetül az egyik legmeglepőbb, s egyben legkellemesebb pontja tesztünknek – a fokozottan jól működő terepes képességek taglalása mellett! Ez pedig nem más, mint a soros elrendezésű, 3.2 literes, öthengeres Duratorq turbódízel aggregát, mely azzal együtt, hogy nem tudja levetkőzni teherautós karakterisztikáját, tökéletesen passzol az arculathoz. A teljesítmény kereken 200 lóerő, ez 3000-es percenkénti fordulatszámon csúcsosodik, míg a maximális, 470 Newtonméteres forgatónyomaték viszont már 1500-nál rendelkezésre áll. Mindezek tükrében a hajtáslánc a közbeiktatott hatsebességes manuális váltóval egyetemben jól brillírozott, a sebességfokozatok megfelelő áttételezéseket kaptak, a gázreakciók közvetlenek, a nagyobb hengerűrtartalomnak és az optimálisan hangolt turbótöltésnek köszönhetően nincsenek megtorpanások, reakciókésések, sem normál, sem szélsőséges útviszonyok közt. Egyes illetve kettes fokozatokban ideális képességek hívhatók elő köves, göröngyös útszakaszokon, fordulatszámvisszaesés a legritkább esetekben fordult elő, még akkor sem, amikor hozzávetőlegesen 40 fokos terepszögben kellett megtenni egy félkörívet úgy, hogy közben úgy 30 centiméteres sárral is megküzdött a Ranger. Mindazonáltal szintén sáros, kövekkel és egyéb kisebb buckákkal ékesített egyenes földúton akár az 50 kilométer/órás sebesség is tartható volt, a futómű észrevétlenül dolgozott, leszámítva a hátsó tengely keménységét, de ezt a témát már körbejártuk több ízben.

Elrettentő fogyasztás ezek után? Ugyan már, kizárt. Józan ésszel azt gondolná a (nem) laikus, hogy a bizony egy 3000 köbcenti feletti motor, hiába gázolajos, ráadásul nem szimplán négy, hanem öthengeres – egész biztosan torkosan viselkedik, pláne, ha több órán keresztül fokozott igénybevételnek van kitéve. Nos, erre határozottan rácáfolunk, ugyanis kicsiny kiruccanásunk majd’ 300 kilométeresre duzzadt, ebben a távban értelemszerűen sok aszfalt, de még több földút volt, s így végállásig mindössze 22.7 litert tankoltunk a kútnál a teszt végeztével, ami hozzávetőlegesen (a computer szerint is) 7.4 liter/100 kilométeres átlagot jelent. Úgy, hogy valószínűleg egy átlagos felhasználási profilnál még az 50 százalékát sem közelíti meg az igénybevétel. A pillanatnyi rögzített értékek a fedélzeti számítógép szerint országúton 5.3, városi araszolgatóssal pedig 9.6 litert jelentettek, ezek az értékek jóval alul maradnak a gyárilag megállapítottaktól, ami ugyebár eléggé ritka jelenség.

Konlúzióként

Belevaló munkagép tehát a Ford Ranger Wildtrak, s tökéletes választásnak tűnik a társított 3.2-es TDCi erőforrás is. Mivel munkagép, ezért elsősorban munkavégzésre kiváló, igaz, ilyen irányú tevékenységhez egyöntetűen a kevésbé felcicomázott verzió dukál – a csúcsmodell, jelen esetben tesztalanyunk amolyan kétéltű megoldás lehet mindazok számára, akik számára a reprezentálás legalább olyannyira fontos, mint az, hogy a lehető legkényelmesebben és kompromisszumok megkötése nélkül küzdjék le a hétköznapok esetleges járulékaiként elő-előbukkanó terepviszonyokat.

Néhány mondat erejéig az árazásról: a Ford Ranger belépő 2.2 TDCi modellje 125 lóerős, összkerekes, 6 sebességes manuális váltóval szerelt – bruttó listaáron 7 239 000 forintért vásárolható meg. Ez az XL csomag, választható 150 lóerős verzió is, míg az egy lépcsőfokkal feljebbi, XLT pakk egyetlen 2.2 literes gázolajos, 150 lóerős agregáttal szerelt változatot tartalmaz; itt 8 305 800 forint a bruttó listaár. A csúcsot a Limited felszereltségű modell jelenti, 3.2 literes TDCi motorral, 200 lóerővel, szintén összkerékhajtással, hatsebességes manuális kéziváltóval: a végösszeg még mindig 10 millió alatt marad, egészen pontosan 9 372 600 forintot kell leszurkolnunk a pénztárnál. A tesztben szereplő Wildtrak variáció a Limited fölé rangsorolható kevéssel, itt lehetőség adódik az automataváltó rendelésére is, ebben az esetben viszont egészen bizonyos, hogy 10 millió forint feletti vételárral kell számolnunk.

2014 Ford Ranger Wildtrak 3.2 TDCi specifikációk

Motor

Motortípus: soros elrendezésű, öthengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 3127 ccm

Maximális teljesítmény: 200 LE @ 3000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 470 Nm @ 1500-2750 ford./perc

Erőátvitel: kapcsoltható összkerékhajtás, hatfokozatú manuális kéziváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 5359 mm

Szélesség: 1850 mm

Magasság: 1815 mm

Tengelytáv: 3220 mm

Első gumik mérete: 265/65 R17

Hátsó gumik mérete: 265/65 R17

Tömeg, üresen: 2073 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 3125 kg

Csomagtartó mérete: 1560 mm x 1560 mm

Üzemanyagtartály mérete: 80 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 175 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.3 másodperc

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 9.6 l/100 km

Országúti: 5.3 l/100 km

Vegyes: 7.4 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 12.0 l/100km

Országúti: 8.4 l/100km

Vegyes: 9.7 l/100km

CO2 kibocsátás: 256 g/km

Még több információ a Ford magyarországi képviseletének weboldalán olvasható.

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Sony, MSI, Epson, Canon, Camera Kft., Nike
Utómunka hardver: Acer, MSI

Szóljon hozzá!