[TESZT] Suzuki Grand Vitara 1.9 DDiS JLX-EL – kiforrott technológia magabiztos tálalással

Korábban simán, mai szemmel nézve nemes egyszerűséggel Vitara-ként, majd 2006-tól Grand Vitara-ként domborít a Suzuki középkategóriás terepjárója. Írhatnánk, hogy inkább terepes képességű, de nem tesszük: jól bevált, több éves recept szerint álmodják meg a japán gyártó mérnökei a négykerékhajtásos, magas építésű, viszonylag tágas beltérrel rendelkező Grand Vitara-t. Úgy, hogy szélsőségesebb terepkörülmények kapcsán se hagyhasson kívánnivalót maga után.

Az autó a közelmúltban átesett egy minimális ráncfelvarráson, mi pedig máris nagyító alá vettünk egy 2013-as példányt, méghozzá az idehaza legnépszerűbb, 1.9 literes gázolajos agregáttal szerelt verzió személyében.

Leginkább a hűtőmaszk, illetőleg az orr rész átrajzolása révén szembetűnőek a változtatások, a hosszanti hatalmas és egyben meghatározó jellegű légbeömlő két részre lett osztva a hagyományok szerint; a felső fél termetes logót is hordoz. A rácsozat tulajdonképpen két bordát kapott, stílusos vonalvezetéssel, némi fiatalos lendülettel nyakonöntve. Az első lökhárító trapéz alakzatú alsó ívelése szintén beömlőt rejt, a kettős egységet a rendszámtáblahely kialakítása töri meg mindössze, továbbá a ködlámpafészkek kialakítása is némi változáson esett át. Újdonság a manapság elmaradhatatlan LED nappali fénycsík is, tagadhatatlanul átformálva a megjelenés mikéntjét, még egyedibbé és összetéveszthetetlenebbé téve a legfrissebb Grand Vitara-t.

Hozza régi-új formáját, sokaknak ismerős lehet ezáltal

Klasszikus formák, idomok jelennek meg az oldalnézet elemzése közben: a pótkerék burkolatának kiterjesztésével együtt 4.5 méter a karosszéria hossza, jellemzően élces sziluettel. Itt tehát különösebb újítás nem fedezhető fel, a klasszikus kisterepjáró-fazon, ami úgy 20 évvel ezelőtt is hasonló volt – jelen van, teljesen elfogadhatóan. Egy ilyen rangsorolású autónak ugyanis szükségtelen az ilyen irányú megújulás, hiszen a közízlés valószínűleg elutasítaná a túlzottan legömbölyített, lágyított formákat. Kétségtelenül feldobja a vizuális összhatást a tesztmodellen alkalmazott 18 colos felnigarnitúra (17 colosak az alapfelszerltség esetében), illetve a színjátszó-fénytörő kitüremkedések az oldallemez profiljában is rendkívül intuitív.

Ismerve a Suzuki Grand Vitara jelenlegi palettáját, a modell rendelhető két különféle far kialakításssal: egyik korábbi tesztünkben a belső pótkerekes verziót is taglaltuk, most pedig jöjjön a szintén klasszikus megközelítésűnek titulálható hátsó, teljes értékű pótkereket tartalmazó kialakítás! Úgy tűnik, a típus nem tudja levetkőzni a rögzítés hibájából eredő rezonanciát, mind menet közben, mind pedig a hátsó ajtó zárásánál létrejövő, néha már-már kellemetlenbe forduló zaj, zörej kíséretében. Persze mindez nagyban hozzájárul az igazi „terepjárós feeling” megtartásához, ez kétségtelen. A hátsó rész nem hordoz számottevő változtatást az elődéhez képest, a lámpatestek elrendezése és kialakítása például szinte milliméterre pontosan megegyezik a korábban látottakéval.

Érzetre súrolja a prémiumkategóriát, mégis megmarad letisztultnak és egyszerűnek

Mivel a jelenlegi legmagasabb, JLX-EL felszereltségű csúcsmodellt próbáltuk, nem meglepő, hogy az enteriőr kizárólag minőségi anyagokból építkezik. A kialakítás, elrendezés, minimalista stílus szintén ismerős a korábbi generációkból, jelentős variálás nem történt. A háromküllős, kellemes tapintású és kézre eső kormánykerék a kezelőelemek alapfunkcióinak elérését lehetővé teszi az oldalsó küllőkre applikálva, a redukált átmérő pedig tényleges vezetési komfortot biztosít, annak elmaradhatatlan kiegészítője.

Maradt a központi műszeregység hármas kialakítása is, jól láthatóan, olvashatóan – tükröződés minimálisan volt tapasztalható, ebben közrejátszik a hosszúra nyújtott fényellenző, illetve a matt ezüstös műanyag keretezés is. A középkonzol túl sok információt nem ad a külvilág történéseiről, kiváltképp nincs infotainment képernyő – ezt hiányoltuk, főként, hogy magas felszereltségű autóról szól az értekezés. Nem marad ugyanakkor infoáramlás nélkül a sofőr, hiszen az alapvető számadatok, mint például a pillanatnyi és álagfogyasztás, megtehető kilométerek száma tankolásig, külső hőmérséklet – a középpontban fellelhető műszeregyütteshez adott kijelzőn követhetők nyomon. A középkonzol egyébként mellőzi a prémiumérzetet, a műanyagok kopogósak, leegyszerűsített kialakításúak, viszont jól kiegészítik a teljes összességet.

A hajtásláncba iktatott 5 sebességes manuális kéziváltó karja – hasonlóan a több Grand Vitara generációnál tapasztalhatóakhoz – lötyögős, rezonanciára hajlamos, utóbbi leginkább alapjáraton, hideg motornál tapasztalható leginkább. A kardánalagút két első ülés közötti kialakítása viszont szebb lett a korábbiakéhoz képest, a váltókar szoknyája köré illusztris krómkáva került. Ezen a részen találjuk többek közt az osztómű kapcsolóját, választható két- és összkerékhajtás, utóbbi differenciálzárral is. Beépítésre került kettő 12 Voltos (120 Watt) aljzat is, így az elöl utazók mindketten használhatnak külső áramforrást igénylő kiegészítő eszközöket, például navigációs rendszert, vagy telefon töltést is végezhetnek.

Nagy kalandokhoz lehet igazán ideális?

Igazi SUV-hez megfelelően a hátsó helykínálat is pazar: 1810 milliméteres szélességének köszönhetően három átlagos alkatú felnőtt utas kényelmesen utazhat, a komfortnak mindössze a felfüggesztésből adódó kemény aspektus szabhat határt. Az ülőlapok elöl és hátul is jól eltaláltak, a hátsók hangyányit rövidek, felületük kialakításának köszönhetően minimális csúszkálás érezhető masszívabb kanyarvételezésnél. A hátlapok ergonomikusak, elöl gerinctámasz ugyan nincsen, de hosszabb, több száz kilométeres utazás megtétele után sem érezzük magunkat fáradtnak. Az első ülések fűtéséről több állású kapcsoló gondoskodik, mint minden Suzuki-ban, itt is tökélyre hangolt folyamatot produkál a rendszer, szemvillanásnyi idő alatt dolgozik, és biztosít valóban kellemes, nem égető meleget.

Mivel szabadidőautó kategóriába tartozik a Grand Vitara, fontos szempont a pakolhatóság, tehát a csomagtér mérete. A hátsó, ötödik ajtó oldalra nyílik, ezért némi elővigyázatosságot követel a művelet, figyelnünk kell az esetlegesen közel eső falakra (például parkolóházak), kerítésekre – az autó hossza így majd’ 1 méterrel megnő!

398 liter rakfelület áll rendelkezésekre, a hátsó, osztott ülések előrehajtásával 758 literre növelhető, a maximális kapacitás pedig közel 1.5 köbméter, konkrétan 1386 liter.

Méltán közkedvelt (nem csak) idehaza a dízel verziójú Grand Vitara

A tesztautóban egy újabb fejlesztésű, 1.9 literes, DDiS vezérlésű, közös nyomócsöves öngyulladós erőforrás dolgozott, 129 lóerőt mozgósítva 4000 percenkénti fordulatszámon. A forgatónyomaték csúcsa 300 Newtonméterben lett megállapítva gyárilag, 1750 RPM-től indul a erőkifejtés, egészen 2500-ig. A motor gyorsításnál visszafogottabb, majd az optimális nyomatéktartományban megemberesedik, húz kifogástalanul, a 100 kilométer/órát erőteljes pörgetések mellőzésével negyedik fokozatban futja meg, 10 másodperc felett (14.4 – saját mérés alapján), intenzív gázpedál kezeléssel sem tudtuk sokkal lejjebb tornászni az értéket – 12.6 másodpercet mértünk. Hiába, a Suzuki Grand Vitara továbbra sem a sebességőrülteknek szól, hiába az intuitív nyomatékgörbe. Pontosan annyi erőtartalékkal rendelkezik, amely elegendő akár egy autópályán történő, belső sávos előzéshez – 110 kilométer/óráról 130 kilométer/órára gyorsításhoz például elegendő 6.3 másodperc.

Fogyasztás tekintetében korrekt értékeket kaptunk, autópályatempónál 6.7, országúton 4.7, városban pedig 7.2 liter/100 kilométer átlagot konstatáltunk. Kijelenthető tehát, hogy a Suzuki Grand Vitara leginkább országúton érzi elemében magát (terepviszonyok mellett), itt hozzávetőlegesen 1.5 literrel múlja alul a gyárilag megállapított értéket.

Kellemes terepezés

Nézzük a terepes tulajdonságokat! Bár kifejezetten nem erre a profilra helyeztük a hangsúlyt, azért munkára fogtuk a Grand Vitara-t egy kicsit e téren is: sok gátló tényező akadt, többek közt a terepgumi hiánya – mégis megbirkózott a közepes erősségű, néhol süppedős, saras, alaphangon agyagos-murvás talajjal. A felező kiváló szolgálatot tett, a kapcsolható diffizár pedig jelentős szinteltérések, kátyúk leküzdésében segédkezett szorgalmasan. 190 milliméteres hasmagasságával akár emészthetőbb gázlókon is átkelhetünk az autóval, ilyen szempontból viszont szerencsésebb választás lehet a 2.4 literes benzinessel szerelt modell, ott ugyanis 1 centiméterrel magasabbra került az alváz. Kedvező terepszögekkel rendelkezik továbbá a Grand Vitara, az orrnál 29 fok, középen (gerinc áthaladás) 19 fok, míg a hátsó tengelynél 27 fok. Az autó terepezési képességeit nagyban növeli az 5.5 méteres legkisebb fordulási sugár, illetve az első és hátsó nyomtáv (1540 és 1570 milliméter). Az osztómű végáttételezése gyors és lassú fokozatokban is optimális (1000 illetve 1970).

Elöl MacPherson, hátul Multilink rendszerű felfüggesztés dolgozik a Suzuki Grand Vitara-ban, lehetővé téve az egyenletesnek tűnő haladást, még effektíve rossz körülmények között is. Az 1695 milliméteres magasságnak köszönhetően a kocsiszekrény hajlamos intenzíven a bedőlésekre, alapjában véve erősebb kanyarvételezésnél, fékezéssel. Viszont terepviszonyok közt meglepően stabil marad a felépítmény, a rugózás keménysége ilyen esetekben kifejti áldásos hatását, jó a terephibák csillapítása.

Ha konzervatívak vagyunk, kifejezetten szeretni fogjuk

Azzal együtt, hogy a Suzuki Grand Vitara a mai napig nem sokban változott az előző szériákhoz képest, még mindig az egyik legjobb választás a szegmensben. Puritánsága – melyet azért nagy mértékben ellensúlyoz a megfelelően magas felszereltség – elfogadható, sőt, már-már kötelező jellegű, hiszen egy terepjáróhoz ilyesmi dukál. Nem szabad mindezek ellenére elfelejtenünk azt, hogy a Grand Vitara leginkább egy kiváló terepes képességekkel rendelkező SUV, így nyilvánvalóan hétköznapibb útviszonyok között érzi jól magát. Ha pedig becsusszan némi offroad, hadd’ szóljon!

Vessünk egy pillantást az árazásra! Az ötajtós Suzuki Grand Vitara jelenleg háromféle motorral, 1.6 és 2.4 literes benzinessel, illetve 1.9 literes dízellel kapható a hazai kereskedésekben. A belépő szintet az 1.6-os benzines, JX-E felszereltségű, 3 ajtós kivitel jelenti, 5 735 000 forintért. A legtöbb pénzt, 8 730 000 forintot az 1.9-es dízel, JLX-EL csomagos, 5 ajtós verzióért (tesztünk szereplője) kell kifizetnünk a pénztárnál. A végösszegekhez hozzájöhet még felárként a metál és gyöngyházfényezés (3 ajtós Grand Vitara) 95 000 forintért, illetve a kiterjesztett, 12 hónapos vagy 150 000 kilométeres garancia díja 54 674 forintért, vagy a kiterjesztett, 24 hónapos vagy 150 000 kilométeres garancia díja 85 916 forintért.

2013 Suzuki Grand Vitara 1.9 DDiS JLX-EL specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres DDiS dízel erőforrás

Lökettérfogat: 1870 ccm

Maximális teljesítmény: 129 LE @ 4000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 300 Nm @ 1750-2500 ford./perc

Erőátvitel: kapcsolható összkerékhajtás, ötfokozatú manuális kéziváltóval

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4500 mm (hátsó pótkerékkel)

Szélesség: 1810 mm

Magasság: 1695 mm

Tengelytáv: 2640 mm

Első gumik mérete: 225/60 R18

Hátsó gumik mérete: 225/60 R18

Tömeg, üresen: 1654 kg

Megengedett össztömeg: 2170 kg

Csomagtartó mérete: 398 liter, bővíthető 1386 literig

Üzemanyagtartály mérete: 66 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 170 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 12.2 s (gyári), 12.6 s (saját mérés)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 7.2 l/100 km

Országúti: 4.7 l/100 km

Vegyes: 5.7 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 7.8 l/100km

Országúti: 6.0 l/100km

Vegyes: 6.6 l/100km

CO₂ kibocsátás: 174 g/km

Bővebb információ a Suzuki honlapján: http://www.suzuki.hu

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal