Délkelet-Szibéria emblematikus vidékén fekszik a Föld legősibb és legmélyebb tava, a Bajkál, amely mintegy 25 millió éve létezik. Ez a hatalmas víztömeg lenyűgöző jellemzőkkel bír: egyes helyeken 1700 méter mély, és bolygónk fagymentes édesvízkészletének körülbelül 20 százalékát rejti magában. Bár maga a méret önmagában is érdekes, a Bajkál-tó igazi csodái a víz alatt húzódnak, hiszen e területet páratlan biológiai sokfélesége teszi különlegessé.
Oroszország Galápagosa – különleges ökoszisztéma
A Bajkál-tavat gyakran „Oroszország Galápagosának” nevezik, mivel az itt élő növény- és állatfajok 80 százaléka sehol máshol nem található meg a világon. Az öt hónapos, vastag jégpáncél ellenére a tó elképesztő élővilággal rendelkezik, melyben a golomyanka, vagy bajkáli olajhal kiemelkedik páratlan adottságaival.
Áttetsző testű kannibál – a golomyanka rejtélye
A golomyanka akár 20 centiméteresre is megnő, pikkelytelen, áttetsző testű hal, és benépesíti a Bajkál-tó teljes egészét. Ez a faj elnyerte a világ legmélyebben élő édesvízi hala címét, nemcsak kinézetével, hanem táplálkozási szokásaival is: a golomyanka ugyanis kannibál – étrendjének részét képezik saját utódai is. Érdekesség, hogy nem ikrákat rak, hanem elevenszülő, és akár 2000–3000 lárvát hoz egyszerre világra. A szülés gyakran az anya életébe kerül, a fizikai megterhelés miatt pedig sok nőstény elpusztul.
Az olajhal titka: zsírtartalom és túlélés
A faj nevét magas olajtartalma adja: testének 35–40 százaléka értékes olaj, ami a felhajtóerőt biztosítja, és óriási mélységek között teszi szabadsággá a mozgását. Az olajréteg egyúttal energiatartalék, ami a táplálékszegény környezetben létfontosságú. A kannibalizmus, bár hátborzongató, több okból is jellemző ennél a fajnál: egyrészt a táplálékhiány miatt, másrészt populációszabályozásként, hogy csak a legerősebb utódok maradjanak fenn.
Rejtélyes jégkörök és geofizikai csodák
A Bajkál-tó nem csak biológiai sokszínűségével, hanem csodás geofizikai jelenségeivel is lenyűgözi a tudósokat. A téli hónapokban hatalmas, titokzatos jégkörök jelennek meg a felszínen, amelyek méretükkel még az űrből is láthatóak. 2020-ban NASA-kutatók derítették fel a rejtélyt – meleg vízü örvények okozzák a formációkat, amelyek vékonyabb jeget eredményeznek, veszélyeztetve a befagyott vör tavon közlekedőket. Egy francia kutatócsoport ennek követésére weboldalt működtet, ahol folyamatosan frissítik a jégkörök helyzetét.
Az ember és a Bajkál-tó kapcsolata
A tó jégrétege helyenként 120 centiméter vastag, így télen nem ritka, hogy autók is áthajtanak rajta. A Bajkál-tó szélsőséges környezete, biológiai és geofizikai csodái egyszerre teszik veszélyessé és lenyűgözővé ezt a szibériai vidéket.
