A világ számos pontján, még napjainkban is léteznek olyan közösségek, amelyek tudatosan elzárják magukat a modern civilizáció elől, életüket a természet törvényei szerint alakítják, és gyakran ellenségesen reagálnak a külvilág közeledésére. Az ilyen elszigetelt törzsek védelme azért kiemelten fontos, mert a beavatkozás veszélyes betegségeket is hozhat számukra, és kultúrájuk végleg eltűnhetne a nem megfelelő érintkezés miatt.
Hol élnek elszigetelt törzsek?
- Dél-Amerika: Bolívia és Brazília területén is több olyan törzs él, amelyek nem tartanak kapcsolatot a külvilággal. Bolíviában például a Toroma és a Pacahuras, Brazíliában pedig közel száz ilyen közösség van, akik főként az Amazonas-medence sűrű esőerdeiben találhatóak. Ezek a törzsek, mint az Awa, Piripkura, Kawahiva vagy Nanti, mind külön ősi hagyományokat őriznek.
- Kolumbia: A Chiribiquete Nemzeti Park mintegy 30 ezer négyzetkilométeres területén számos ilyen, a modern világtól elzárt törzs él, mint például a Nukak, Carabayo vagy Yuri.
- Indonézia: Az ország több mint 18 ezer szigetén élnek olyan törzsek, melyek közül többen mindmáig megőrizték függetlenségüket és zártságukat. A legnagyobb koncentráció Új-Guinea nyugati részén található – ide tartozik például a Baduy vagy az O’Hongana Manyawa törzs.
- Óceánia: Vanuatun és környékén is élnek elszigetelt törzsek, például a Ni-Vanuatu vagy a Kastom, akik az évszázados szokásokat igyekeznek tovább örökíteni.
Miért nélkülözhetetlen a védelmük?
Az elszigetelt törzsek rendkívül sebezhetőek a külső hatásokkal szemben, mivel immunrendszerük alkalmatlan a modern kor betegségeinek leküzdésére, illetve a bányászat, illegális tevékenységek és a bűnözés is fenyegeti fennmaradásukat. Ezért a szakemberek nem javasolják a velük való kapcsolatfelvételt, sőt több ország hatóságai is igyekeznek jogi eszközökkel megóvni védett területeiket a kíváncsi turistáktól vagy kutatóktól.
Kultúrájuk különlegességei
Ezek a törzsek zárt közösségként élnek, sokszor századokon át fennmaradt szokásrendszert ápolnak, amely jelentősen eltér a modern társadalmakétól. Ilyen lehet például a halászat, vadászat, vagy a sajátos szertartások, amelyek az adott közösség identitását meghatározzák. A kutatók szerint az elszigeteltségük teszi lehetővé, hogy ezek a kulturális értékek eredeti formájukban maradjanak fenn.