A James Webb űrtávcső (JWST) forradalmi felfedezéseket tett az Univerzum történetét kutató asztrofizikusok számára. A legfrissebb eredmények alapján sikerült olyan objektumokat azonosítani, amelyek a világegyetem első, úgynevezett szupermasszív csillagai lehettek, közvetlenül az ősrobbanást követően. Ezek az úgynevezett Populáció III-as (POP III) csillagok nagy tömegűek voltak, és döntő szerepet játszhattak a galaxisok, valamint a későbbi csillaggenerációk kialakulásában.
Az első csillagok nyomában
A kutatók évtizedek óta keresik azokat a csillagokat, amelyek a legelső generáció tagjai lehettek. Ezek a POP III-as csillagok rendkívül alacsony elemtartalommal rendelkeztek, ami miatt szinte kizárólag hidrogénből és héliumból álltak. A James Webb űrtávcső most először tett lehetővé egyértelmű megfigyeléseket olyan objektumokról, melyek tulajdonságai megfelelnek ezeknek a feltételezett szupermasszív csillagoknak. A most azonosított csillagok tömege akár a Nap százszorosa is lehetett.
Gravitációs lencsehatás: a rejtett világegyetem feltárása
A Webb űrtávcső érzékenységének és a gravitációs lencsehatásnak köszönhetően olyan távoli objektumokat tudtak megfigyelni, amelyekből eddig nem volt közvetlen bizonyíték. Ezek a lencsézett galaxisok felerősítik a különösen távoli és halvány csillagok fényét, így tehetők vizsgálhatóvá a modern műszerekkel. Az így észlelt objektumok elemzése alapján sikerült először meggyőző fizikai nyomokat találni az Univerzum első, szupermasszív csillagaira.
Jelentőség és további kutatások
A POP III-as csillagok létezésének első közvetlen bizonyítékai nemcsak a csillagászat, de a kozmológia számára is új irányt szabnak. Ezek a tanulmányok hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megérthessük a galaxisok korai fejlődését, a nehéz elemek keletkezését és magának az Univerzumnak a szerkezetét. A James Webb űrtávcső további megfigyeléseket tervez, hogy még részletesebben feltérképezze ezt a titokzatos korszakot.