Új kutatási eredmények alapjaiban változtathatják meg azt, amit eddig a Mars fejlődéséről és lakhatóságáról gondoltunk. Az Oxfordi Egyetem kutatói a NASA InSight küldetésének szeizmikus adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a vörös bolygó felszíne alatt egykor hatalmas, a földiekhez hasonló magmarendszerek működtek. A felfedezés arra utal, hogy a Mars geológiai múltja jóval összetettebb volt, mint azt a tudósok korábban feltételezték.
Hatalmas magmarendszerek rejtőztek a felszín alatt
A Marsot hosszú ideig geológiailag egyszerű bolygónak tartották. Mivel soha nem alakult ki rajta a Földhöz hasonló lemeztektonika, a kutatók úgy vélték, hogy a bolygó belsejében nem jöhettek létre összetett geológiai folyamatok.
Az új vizsgálatok azonban egészen más képet festenek. A NASA InSight leszállóegysége által rögzített marsrengések és meteoritbecsapódások okozta szeizmikus hullámok elemzése során a kutatók egy mintegy 24 kilométer mélyen húzódó határvonalat vizsgáltak meg, amely két teljesen eltérő kőzetréteget választ el egymástól.
Két különböző világ található a Mars kérge alatt
A modellezések alapján a mélyebb rétegek úgynevezett ultramafikus kőzetekből állnak, amelyek vasban és magnéziumban gazdagok, míg a felső rétegek nagyobb szilícium-dioxid-tartalmú mafikus kőzeteket tartalmaznak.
A kutatók szerint ez a szerkezet úgy alakulhatott ki, hogy a Mars belsejében hatalmas olvadt magmatömegek gyűltek össze. Ahogy ezek fokozatosan hűltek, a nehezebb ásványok lesüllyedtek, a könnyebb olvadék pedig felfelé áramlott, létrehozva a bolygó belsejének rétegzett szerkezetét.
Ez a folyamat rendkívül hasonlít arra, ami a Földön is végbemegy a vulkáni ívek alatt.
Megdőlhet egy régóta elfogadott elmélet
A felfedezés egyik legfontosabb következménye, hogy megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, miszerint kizárólag a lemeztektonika képes olyan összetett földkérget létrehozni, amely hosszú távon kedvezhet az élet kialakulásának.
Az eredmények szerint a Mars lemeztektonika nélkül is képes volt fejlett magmás rendszereket kialakítani, amelyek hosszú időn keresztül újrahasznosították az olvadt kőzeteket. Ez jelentősen árnyalja a bolygó fejlődéséről alkotott eddigi képet.
Mit jelenthet ez az élet lehetősége szempontjából?
A geológiai folyamatok nemcsak a bolygók belső szerkezetét alakítják, hanem légkörük és éghajlatuk fejlődésére is komoly hatással vannak.
Ha a Marson valóban hosszú életű, összekapcsolódó magmarendszerek működtek, azok vulkáni aktivitás révén folyamatosan juttathattak üvegházhatású gázokat a légkörbe. Ez segíthetett vastagabb légkört fenntartani, stabilabb klímát kialakítani és hosszabb ideig folyékony vizet biztosítani a bolygó felszínén.
Mindez azt is jelenti, hogy a Mars korai történetében jóval kedvezőbb körülmények uralkodhattak az esetleges mikrobiális élet kialakulásához, mint azt eddig feltételezték.
Nemcsak a Marsról árul el többet
A kutatás túlmutat a vörös bolygón. Ha egy viszonylag kis méretű, lemeztektonika nélküli bolygón is kialakulhatnak ilyen összetett magmarendszerek, akkor más kőzetbolygókon – akár a Naprendszeren kívül is – nagyobb eséllyel alakulhatnak ki lakhatóságot támogató geológiai folyamatok.
Ez jelentősen kibővítheti azoknak az exobolygóknak a körét, amelyeket a csillagászok potenciálisan életre alkalmasnak tekintenek.
Új fejezet nyílhat a Mars kutatásában
A kutatók szerint a mélyben húzódó magmarendszerek akár több száz vagy ezer kilométer hosszan is kiterjedhettek, ami azt jelenti, hogy a Mars belseje egykor sokkal aktívabb volt, mint azt korábban gondolták.
A felfedezés nemcsak a Mars geológiai múltját írhatja át, hanem a bolygók fejlődéséről alkotott általános elképzeléseinket is. Elképzelhető, hogy a Föld különlegessége nem a lemeztektonika megléte, hanem csupán egyike azoknak az utaknak, amelyek végül egy lakható világ kialakulásához vezethetnek.