Egy sokáig jelentéktelennek hitt, apró rézötvözetből készült tárgy most alapjaiban változtathatja meg azt, amit a kutatók az emberi mérnöki gondolkodás kezdeteiről gondoltak. A Cambridge-i Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának gyűjteményében évtizedekig szinte észrevétlenül lapult egy lelet, amelyről most kiderült: az eddig ismert legkorábbi fémfúró lehet.
A kutatók szerint a tárgy arra utal, hogy az ókori egyiptomiak már több mint 5300 évvel ezelőtt, a dinasztiák előtti időszakban is fejlett, mechanikailag összetett fúrástechnológiát alkalmaztak. Ez pedig több mint két évezreddel korábbra tolja vissza a korszerű fúróeszközök megjelenését, és új kérdéseket vet fel arról, mikor jelentek meg az első valóban komplex mechanikai szerszámok.
Egy múzeumi tárgy, amit majdnem elfelejtettek
A leletet a Cambridge-i múzeum gyűjteményében 1924.948 A jelzéssel tartják nyilván. A tárgyat nagyjából egy évszázaddal ezelőtt tárták fel egy temetőből Badariban, Felső-Egyiptomban, de sokáig nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget.
Amikor Guy Brunton régész az 1920-as években először dokumentálta, mindössze annyit írt róla, hogy egy kisméretű réz ár, amelyre bőrt tekertek. Ez a rövid leírás gyakorlatilag „lezárta” a tárgy történetét, és a lelet közel száz évre a múzeumi raktárak egyik elfeledett darabja lett.
A mikroszkóp alatt minden megváltozott
A mostani újraelemzés azonban egészen más képet mutatott. A kutatók mikroszkópos vizsgálata szerint a tárgy kopásnyomai nem illenek egy egyszerű szúró- vagy kaparóeszközre. Finom barázdák, lekerekített élek, valamint a hegyén megfigyelhető enyhe görbület mind arra utalnak, hogy az eszközt ismételten forgatták, méghozzá tartós, kontrollált rotációval.
Ez a mintázat sokkal inkább egy fúró működésére utal, mint egy kézzel nyomott árra.
Közvetlen bizonyíték: bőrszíj a tengelyen
A tárgy különlegessége, hogy a kutatók hat, rendkívül törékeny bőrszíj-tekercset is azonosítottak, amelyek még mindig az eszköz szárára voltak tekerve. Ez a részlet különösen fontos, mert közvetlen bizonyítékként szolgálhat arra, hogy az eszközt egy úgynevezett íjfúró (rotary bow drill) rendszerben használták.
Az íjfúró lényege, hogy egy zsinórt a fúró tengelyére tekernek, majd egy íjhoz hasonló mozgással oda-vissza húzzák. Ez a mozdulat rendkívül gyors forgást hoz létre, így a fúrás gyorsabb, pontosabb és sokkal jobban irányítható, mint ha valaki kézzel próbálná csavarni vagy nyomni az eszközt.
Tudatos anyaghasználat és korai technológiai tudás
A lelet anyagvizsgálata szintén izgalmas eredményeket hozott. A rézötvözetben arzént és nikkelt találtak, emellett számottevő ólom- és ezüsttartalom is kimutatható volt. A kutatók szerint ez nem véletlen, hanem arra utal, hogy az anyagösszetétel mögött tudatos döntések álltak.
Ez a felfedezés felveti annak lehetőségét is, hogy már ebben a nagyon korai időszakban létezett anyagcsere, kereskedelmi kapcsolat vagy technológiai tudásmegosztás az ókori Mediterráneum térségében.
Több mint 5300 éves technológia
A kutatók a tárgyat a Naqada IID korszakra datálták, amely a késő predinasztikus időszak része, nagyjából i. e. 3300 és 3200 közé tehető. Ez az az időszak, amikor Egyiptomban megjelent a királyság intézménye, kialakulóban volt az írás, és formálódott az a vallási és társadalmi rendszer, amely később a klasszikus ókori Egyiptom alapjává vált.
A most azonosított badari eszköz tehát azt sugallja, hogy az egyiptomi kézművesek már ekkorra tökéletesítették a gyors és kontrollált rotációs fúrást, jóval korábban, mint ahogyan azt a régészet eddig feltételezte.
A tanulmány vezető szerzője, Dr. Martin Odle (Newcastle University) szerint a lelet egyértelműen azt mutatja, hogy ez az eszköz íjfúróként működött, és sokkal gyorsabb, precízebb fúrást tett lehetővé, mint az egyszerű, kézzel csavart árak.
Egy másik felfedezés is átírja Egyiptom történetét
A sajtóanyag egy másik, szintén friss kutatási eredményt is említ, amely az ókori Egyiptom időrendjét érinti. Egy decemberben publikált tanulmány szerint a híres szantorini (Thera) vulkánkitörés valójában korábban történt, mint Ahmósze fáraó uralkodása, ami azt jelenti, hogy a 18. dinasztia – és ezzel együtt az Újbirodalom felemelkedése – későbbre tehető, mint ahogyan azt a történészek korábban gondolták.
A kutatók radiokarbon kormeghatározást végeztek több olyan tárgyon, amelyek konkrét uralkodókhoz és templomi környezethez köthetők. Ezek között szerepelt egy Ahmósze nevével ellátott vályogtégla, egy lenvászon temetkezési textil, valamint fából készült sírmellékletek, úgynevezett usébtik.
Mivel ezek a leletek jól beazonosítható történeti kontextushoz kapcsolódnak, a vizsgálatuk megbízhatóbb képet adhat az időszakról – és azt sugallja, hogy a vulkánkitörés megelőzte ezeket az emlékeket.
Apró tárgyak, óriási következmények
A badari fémfúró esete jól mutatja, milyen sok múlhat egyetlen, látszólag jelentéktelen múzeumi tárgyon. Egy száz éve előkerült, majd elfelejtett lelet most nemcsak az egyiptomi kézművesség fejlettségét bizonyítja, hanem azt is, hogy a mérnöki gondolkodás és a mechanikus eszközök története jóval korábban kezdődhetett, mint eddig hittük.
A felfedezés ráadásul emlékeztet arra is: a múlt nagy fordulatai néha nem monumentális piramisokból, hanem egy apró, kopott rézeszközből olvashatók ki a legpontosabban.
