Kifejezetten biztató hírekkel szolgált a Föld ózonrétegének állapotáról a Meteorológiai Világszervezet (WMO). A legfrissebb adatok szerint a 2025-ben kialakult antarktiszi ózonlyuk az elmúlt évtizedek egyik legkisebbje volt, és már második éve maradt jóval az 1990–2010 közötti időszak átlaga alatt. A folyamat arra utal, hogy a korábban súlyosan károsított ózonréteg lassan, de mérhetően regenerálódik.
Az elmúlt évtizedek egyik legkisebb ózonlyukát mérték
Az ózonlyuk problémája évtizedeken keresztül a globális környezetvédelem egyik legnagyobb kihívásának számított. Az 1980-as évektől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy bizonyos, ember által kibocsátott vegyületek súlyosan károsítják a magas légkörben található ózonréteget.
A WMO 2026. szeptember 16-án közzétett új jelentése azonban már egészen más képet mutat. A szervezet szerint a 2025-ös antarktiszi ózonlyuk a negyedik-ötödik legkisebb volt azóta, hogy 1992-től súlyos ózonveszteségi mintázatokat figyelnek meg. Ráadásul egymást követő második évben alakult úgy a helyzet, hogy az ózonlyuk mélysége és kiterjedése is jelentősen elmaradt az 1990 és 2010 közötti átlagtól. (World Meteorological Organization)
Ez persze nem jelenti azt, hogy az ózonlyuk eltűnt volna, vagy hogy a probléma végleg megoldódott. A hosszú távú tendencia azonban egyértelműen kedvező.
Mit jelent valójában az ózonlyuk?
Az elnevezés kissé félrevezető lehet, ugyanis nem egy valódi „lyuk” keletkezik a légkörben. Valójában a sztratoszférában található ózon koncentrációja csökken rendkívül alacsony szintre egy adott területen.
A légköri ózon mintegy 90 százaléka a sztratoszférában található. Ez a réteg kulcsfontosságú a földi élet számára, mert elnyeli a Napból érkező veszélyes ultraibolya sugárzás jelentős részét. Ha a sztratoszférában található összes ózont a felszínre sűrítenénk, mindössze körülbelül 3 milliméter vastag réteget kapnánk – mégis ez a rendkívül vékony pajzs védi a bolygó élővilágát. (World Meteorological Organization)
Az Antarktisz felett minden déli féltekei tavasszal természetes meteorológiai és kémiai folyamatok segítik az ózon lebomlását, de a jelenséget korábban drámaian felerősítették az ember által kibocsátott ózonkárosító anyagok.
A 2025-ös szezon különösen enyhének bizonyult
A WMO részletes adatai szerint a 2025-ös ózonveszteségi ciklus a megszokott módon, július közepén kezdődött. Augusztus végén viszonylag korán felgyorsult az ózon csökkenése, a legerősebb fogyás pedig már szeptember elején bekövetkezett.
A maximális ózontömeg-hiány szeptember 29-én 36,7 millió tonna volt. Összehasonlításképpen az 1990–2010 közötti időszak átlaga 50,1 millió tonna volt, vagyis a 2025-ös maximum több mint 25 százalékkal maradt el ettől. Októberben pedig – amikor rendszerint különösen magas értékeket mérnek – a veszteség már feltűnően alacsony maradt. (World Meteorological Organization)
A WMO szerint a 2025-ös ózonlyuk összességében az elmúlt több mint két évtized egyik legenyhébb ilyen eseménye volt.
A Montreal Protocol történelmi sikere
A kedvező tendencia egyik legfontosabb oka az 1987-ben elfogadott Montreali Jegyzőkönyv. A nemzetközi megállapodás célja az ózonréteget károsító vegyületek – mindenekelőtt a korábban széles körben alkalmazott CFC-k – fokozatos kivonása volt.
Ezeket az anyagokat többek között hűtőberendezésekben, aeroszolokban, habosított műanyagok gyártásánál és számos más ipari területen alkalmazták.
Az egyezmény hatása mára a légköri mérésekben is jól látható. Az ellenőrzött ózonkárosító anyagok koncentrációja jelentősen csökkent, az ózonréteg pedig körülbelül 2000 óta hosszú távú regenerálódási pályán van. (World Meteorological Organization)
Nem egyik évről a másikra gyógyul meg az ózonréteg
Fontos ugyanakkor, hogy egyetlen kisebb ózonlyukból nem lehet arra következtetni, hogy a probléma megszűnt. Az ózonlyuk méretét és mélységét évről évre jelentősen befolyásolhatják a légköri viszonyok.
A meteorológiai folyamatok, a sztratoszféra hőmérséklete és a nagy léptékű légköri áramlások egyaránt hatással vannak arra, hogy egy adott évben milyen mértékű ózonveszteség következik be.
Éppen ezért előfordulhatnak a következő években ismét nagyobb ózonlyukak is anélkül, hogy ez feltétlenül a hosszú távú regenerálódás megfordulását jelentené.
A jelenlegi tudományos becslések szerint – amennyiben a mostani nemzetközi szabályozások fennmaradnak – a világ nagy részén körülbelül 2040-re térhet vissza az ózonréteg az 1980-as szinthez. Az Északi-sarkvidéken erre nagyjából 2045 körül, az Antarktisz felett pedig csak 2066 környékén kerülhet sor. (World Meteorological Organization)
Az UV-sugárzás miatt továbbra sem lehet hátradőlni
Van ugyanakkor egy érdekes és kevésbé kedvező része is a WMO friss jelentésének. Miközben az ózonréteg hosszú távú állapota javul, egyes területeken az elmúlt évtizedek során nőtt a magas UV-indexű napok száma.
Európa bizonyos részein az 1990-es évek közepe óta akár 20 százalékkal is növekedhetett az UV-sugárzás mértéke. A WMO szerint ennek egyik legfontosabb oka nem közvetlenül az ózonréteg állapota, hanem a felhőzet csökkenése és az éves napsütéses órák számának növekedése. (World Meteorological Organization)
Ez azért fontos, mert az erősebb UV-terhelés többek között növeli a bőrdaganatok és más, ultraibolya sugárzáshoz kapcsolódó egészségügyi problémák kockázatát.
Ritka környezetvédelmi sikertörténet bontakozik ki
Az ózonréteg története különleges példája annak, hogy egy globális környezeti problémán nemzetközi együttműködéssel valóban lehet változtatni. A káros vegyületek kibocsátásának korlátozása után évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy az eredmények igazán látványossá váljanak, mostanra azonban a mérésekben is kirajzolódik a javulás.
Az antarktiszi ózonlyuk még hosszú ideig velünk maradhat, és az egyes évek között továbbra is jelentős ingadozások várhatók. A 2025-ös eredmények azonban újabb erős jelei annak, hogy a Föld egyik legfontosabb természetes védőpajzsa lassan regenerálódik.
Ha a jelenlegi tendencia fennmarad, néhány évtized múlva az ózonlyuk története már nem egy folyamatosan súlyosbodó környezeti katasztrófáról, hanem egy sikeresen megfordított globális problémáról szólhat.