Emma Stone neve villámgyorsan bejárta a közösségi médiát a Super Bowl LX alatt, miután a nézők egy látványos „dührohamnak” voltak tanúi – a félreértés csak annyi, hogy mindez egy noir hangulatú reklámfilm része volt. A Squarespace idei, „Unavailable” című Super Bowl-reklámjában a színésznő saját magát alakítja, miközben egyre elkeseredettebben és indulatosabban próbálja visszaszerezni az online identitását jelképező domainnevet. A jelenetekben egymás után csattannak a laptopok, repkednek az eszközök, és Emma Stone fokozatosan teljes érzelmi összeomlásig jut – mindezt látványosan túljátszva, mégis nyugtalanítóan ismerős módon.
A reklám különlegessége, hogy Stone valódi otthonában forgatták, amelyet a rendező, Jorgosz Lantimosz egy magányos, tenger közepén álló szigeti villává „álmodott újra”, ezzel is felerősítve a bezártság és tehetetlenség érzetét. A néző így egyszerre lát egy Oscar-díjas színésznőt kontrollt veszteni a képernyőn, és közben magára ismerhet abban a frusztrációban, amikor a digitális jelenlétünket fenyegeti valami, amit nem tudunk irányítani.yahoo+1
A sztori mögött: egy elveszett domain éveken át tartó frusztrációja
A Squarespace kampányának alapja egy nagyon is aktuális probléma: mi történik, ha valaki túl későn ébred rá, hogy a neve, márkája vagy ötlete domainként már foglalt – és ezzel évekre elveszíti az irányítást saját online identitása felett. A reklám „igazi” története Emma Stone kitalált tragikomikus múltja, aki állítólag elszalasztotta a lehetőséget, hogy időben levédje a saját nevét, és most kétségbeesetten próbálja visszaszerezni.
A kampány részeként készült egy külön „A Message from Emma Stone” videó is, amelyben a színésznő kvázi önmagát figyelmezteti: ne várj évekig, mert a digitális késlekedésnek súlyos ára lehet. A reklám végső üzenete egy egyértelmű tanulságban sűrűsödik össze: „Foglalj domaint, mielőtt túl késő!” – a „dühroham” így tulajdonképpen figyelmeztető példázat a digitális elmaradás hosszú távú következményeiről.
Lantimosz stílusa: film noir a reklámblokkban
A Super Bowl közönsége már megszokta, hogy a legnagyobb márkák egy-egy mini-blokkbusterrel készülnek a döntő szüneteire, ám a Squarespace-produkció filmszerűsége még ebben a mezőnyben is kiemelkedő. A reklámot Yorgos Lanthimos rendezte, aki Emma Stone-nal együtt az elmúlt években olyan művészfilmeket készített, mint A kedvenc vagy a Szegény párák; most ugyanezt a különös, feszültséggel teli, enyhén abszurd hangulatot hozta el egy harminc másodperces reklámba.
A képi világ sötét, kontrasztos, a kamera gyakran szűk terekbe zárja a főszereplőt, miközben a külvilág – a tenger, az elszigetelt villa – folyamatos fenyegetésként van jelen. A hangkeverés minden apró zajt – a laptopcsapódást, az elhaló internetes hangokat, a dühös kiáltásokat – felnagyít, így a néző valóban úgy érzi, egy idegösszeomlás kellős közepébe csöppent, amely egyszerre drámai és ironikus túlzás.
Vírusvideó és félreértett „dühkitörés” a közösségi médiában
Nem telt el sok idő, mire a reklám jelenetei önálló életre keltek a közösségi platformokon: GIF-ek, rövid videók, mémek és reakcióvideók árasztották el az X-et, az Instagramot és a TikTokot. Több felhasználó is úgy fogalmazott, hogy „Emma Stone teljes idegösszeomlást kapott a Super Bowl alatt”, anélkül hogy egyáltalán látta volna a reklám kontextusát – így a „dühroham” kifejezés pillanatok alatt ráragadt a kampányra.
A Squarespace számára ez a félreértés végül inkább ajándék volt, mint probléma: a reklám így nem csak a hivatalos sugárzás idején, hanem utána is napokig beszédtéma maradt, és sokan épp a közösségi médiás reakciók révén keresték vissza az eredeti, teljes hosszúságú verziót. A kampányhoz kapcsolódó kiegészítő videók – például a „The Negotiation”, amelyben Stone kétségbeesett alkudozásba kezd a domainje miatt – szintén segítettek elmélyíteni a történetet, tovább erősítve a „Super Bowl-dráma” narratíváját.
Emma Stone üzenete: digitális identitásról, öniróniával
Emma Stone a kampányhoz kiadott nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Ez a reklám igaz történeten alapul. Az, hogy a saját magamat játszhattam a saját otthonomban, egyszerre volt öröm és olyan emlék, amit nem szívesen idézek fel, mégis fontos.” A színésznő ezzel finoman jelzi, hogy a humor és a túlzás mögött valódi, személyes tapasztalatok állnak a digitális lábnyom, a névhasználat és az online jelenlét feletti kontroll elvesztéséről.
A Super Bowl-reklám így túlmutat a szimpla termékbemutatón: a „dühroham”, amelyet a nézők látnak, végső soron arra figyelmeztet, hogy a digitális világban a késlekedés könnyen pánikká, a halogatás pedig hosszú évekre szóló „online szenvedéssé” válhat. Emma Stone öniróniája és Lantimosz sötét humora pedig azt segít megmutatni, hogy erről a nagyon is hétköznapi frusztrációról lehet úgy beszélni, hogy közben a néző egyszerre nevessen és egy kicsit magára is ismerjen.
