Elsőre szinte hihetetlennek hangzik, de Portugáliától egészen Olaszországig egy hatalmas, több mint 6000 kilométeren átívelő hangyaközösség húzódik. Az invazív argentin hangyák egymástól több ezer kilométerre élő populációi sem feltétlenül tekintik idegennek egymást: találkozáskor sok esetben nem kezdenek harcba. A háttérben egy különleges kémiai „azonosítórendszer” állhat, amelynek segítségével a rovarok felismerik, ki tartozik a saját szuperkolóniájukhoz.
Egy hangyakolónia, amely szinte átszeli Dél-Európát
A hangyákról általában egy boly vagy egy viszonylag kis területet elfoglaló kolónia jut eszünkbe. Az argentin hangya (Linepithema humile) azonban egészen más léptékben képes megszervezni társadalmát.
Európában olyan óriási hálózat alakult ki, amelynek populációi Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban is megtalálhatók. A vizsgált partszakasz hossza mintegy 6004 kilométer, vagyis olyan távolságról beszélünk, amely már kontinentális léptékű.
A rendszer ráadásul nem egyetlen hatalmas hangyaboly. Sokkal inkább rengeteg különálló fészekből és helyi populációból felépülő hálózat, amelynek tagjai bizonyos szempontból mégis egyetlen óriási társadalmi egységként viselkednek.
Milliárdnyi dolgozó alkothatja a hálózatot
A kutatók már 2002-ben 33 különböző európai populációból gyűjtöttek argentin hangyákat, majd azt vizsgálták, hogyan reagálnak egymásra a különböző területekről származó dolgozók.
Az eredményekből két nagyobb csoport rajzolódott ki. Az egyik a kontinens jelentős részén végighúzódó fő szuperkolónia, míg a másik egy lényegesen kisebb, katalán populáció.
A hatalmas fő szuperkolónia több millió fészket és összességében akár több milliárd dolgozót foglalhat magában. Egy-egy helyi fészekhálózat önmagában is elképesztő méretű lehet: akár ötmillió hangya élhet egy körülbelül 650 négyzetméteres rendszerben.
A Portugáliában élő hangya felismerheti az olasz „rokonát”
A jelenség egyik legérdekesebb része az agresszió hiánya.
Ha két egymással versengő hangyakolónia dolgozói találkoznak, gyakran azonnal ellenségként kezelik egymást. Az argentin hangyák európai szuperkolóniájában azonban más történik.
A Portugáliából, Spanyolországból, Dél-Franciaországból vagy Olaszországból származó, fő szuperkolóniához tartozó dolgozók találkozásakor nem figyelhető meg olyan mértékű agresszió, amely egymással idegen kolóniák esetében várható lenne.
Olyan ez, mintha több ezer kilométerre fekvő városok lakói ugyanannak az országnak a polgáraiként ismernék fel egymást.
A titok részben a hangyák „testsagában” rejlik
Természetesen a hangyáknak nincs személyi igazolványuk. Van viszont egy ennél sokkal kifinomultabb biológiai azonosítórendszerük.
Testük felszínén különböző kémiai vegyületek, úgynevezett kutikuláris szénhidrogének találhatók. Ezek összetétele egyfajta kémiai profilt alkot.
A hangyák ennek segítségével képesek különbséget tenni a saját közösségük tagjai és az idegenek között. Ha egy másik hangya kémiai profilja megfelelően hasonló, kisebb az esélye annak, hogy ellenségként kezelik.
A több ezer kilométerre élő argentin hangyák esetében éppen ez a hasonlóság lehet az egyik magyarázata annak, hogy a fő szuperkolónia dolgozói nem támadják meg egymást.
Van azonban egy csoport, amelyet már idegenként kezelnek
A rendszer még érdekesebbé válik a katalán szuperkolónia esetében.
Az ide tartozó hangyák szintén argentin hangyák, ám a fő szuperkolónia dolgozói velük találkozva már agresszíven viselkedhetnek. Vagyis a fajazonosság önmagában nem elegendő ahhoz, hogy két egyed „sajátként” ismerje fel egymást.
A kémiai profilok eltérései ebben az esetben már elegendőek lehetnek ahhoz, hogy működésbe lépjen a kolónia idegenfelismerő rendszere.
Ez különösen látványosan mutatja, milyen összetett társadalmi szerveződésre képesek ezek az apró rovarok.
Dél-Amerikából érkezett Európába
Az argentin hangya eredeti élőhelye Dél-Amerika. Európai megjelenése és gyors terjedése azonban jelentős részben az emberi tevékenységhez kapcsolódik.
A globális áruforgalom és közlekedés lehetővé tette, hogy a faj természetes elterjedési területétől hatalmas távolságokra is eljusson. Ha pedig megfelelő éghajlati környezetbe kerül, rendkívül sikeresen képes megtelepedni.
A kialakult kolóniák terjeszkedése évente nagyjából 150 métert is elérhet. Ez önmagában nem magyarázná a kontinenseken átívelő elterjedést – a nagy távolságú ugrásokban az emberi közlekedésnek és kereskedelemnek meghatározó szerepe lehet.
Miért ennyire sikeres az argentin hangya?
A szuperkolóniás szerveződés komoly evolúciós előnyt jelenthet.
Ahelyett, hogy a szomszédos fészkek folyamatosan egymással harcolnának, a kompatibilis közösségek energiájukat táplálékszerzésre, szaporodásra és terjeszkedésre fordíthatják.
A dolgozók ugyan jellemzően legfeljebb néhány tíz méteres környezetben keresnek élelmet, a rengeteg összekapcsolódó helyi populáció együttesen már hatalmas területet képes lefedni. A szuperkolónián belüli alacsony agresszió pedig tovább növelheti a populáció sikerességét. (Index)
Ez az invazív fajok esetében különösen fontos, mert az óriási egyedszám és a hatékony együttműködés komoly versenyelőnyt jelenthet az őshonos hangyafajokkal szemben.
Egy kontinensnyi társadalom apró rovarokból
Az európai argentin hangyák története remek példája annak, hogy a természetben a „társadalom” fogalma egészen más léptékben is működhet, mint ahogyan azt emberként elképzeljük.
Egy portugáliai és egy olaszországi dolgozó hangya a szó hétköznapi értelmében soha nem találkozhatna egymással. Mégis olyan biológiai rendszer tagjai lehetnek, amelyben a több ezer kilométeres távolság ellenére megmarad egyfajta közös kémiai identitás.
A több millió fészekből és milliárdnyi egyedből álló hálózat így nem egyszerűen egy rendkívül nagy hangyakolónia. Sokkal inkább egymással együttműködő közösségek óriási rendszere – egy apró rovarokból felépült, Európán átívelő „szuperváros”.