Tavaly indult el Magyarország első bútormentő szolgálata, az EcoReform Bútor, amely nem csupán a kidobásra ítélt berendezési tárgyak megmentését tűzte ki célul, hanem egy újfajta gondolkodásmód meghonosítását is a hazai lakberendezésben. A kezdeményezést Rónai Ruxandra designer–belsőépítész és férje, Szekeres Dávid hozták létre annak érdekében, hogy a minőségi, karakteres bútorok ne hulladékként végezzék, hanem új funkcióval és új esztétikai értékkel térjenek vissza az otthonokba és közösségi terekbe.
Az EcoReform Bútor rövid idő alatt komoly szakmai és piaci visszhangot váltott ki. Egyre több magánmegrendelő és üzleti partner keresi meg őket, akik nem gyorsan változó trendeket, hanem tudatos, hosszú távon is fenntartható megoldásokat szeretnének. A siker egyik alapja az a szemlélet, amely a fenntarthatóságot nem kényszerű kompromisszumként, hanem minőségi alapállásként kezeli.
Rónai Ruxandra építész és belsőépítész diplomáját a kolozsvári Műszaki Egyetem Építész Karán szerezte, tanulmányait ösztöndíjasként a stockholmi Királyi Műszaki Egyetemen is folytatta. Szakmai gondolkodását a skandináv funkcionalitás és a közép-európai térérzékenység egyensúlya határozza meg. Meggyőződése, hogy a lakberendezés nem gyors divatkövetés, hanem tudatos döntések sorozata.
Mint fogalmaz, a lakberendezési trendek megértéséhez érdemes egy lépést hátralépni. Ami egy korszakban túlzásnak, giccsnek vagy cikinek számít, egy másik időszakban új jelentéssel és új értékkel térhet vissza. A történelem és a design ciklikusan ismétli önmagát, a kérdés mindig az, mikor és milyen formában jelenik meg újra egy-egy stílus vagy tárgy. A mai enteriőrökben egyre gyakrabban keverednek a múlt darabjai modern vonalakkal, letisztult térszervezéssel és tudatos anyaghasználattal. Egyre nagyobb az igény a kézműves munkára, az időtálló minőségre és azokra a bútorokra, amelyeknek történetük van, szemben a gyorsan elavuló trendekkel.
Ruxi szerint 2026-ban ez a gondolkodásmód tovább erősödik, és több markáns irány is meghatározza majd a belsőépítészeti szemléletet. A múlt újraértelmezése egyre hangsúlyosabbá válik: nem nosztalgiáról van szó, hanem tudatos válogatásról, ahol egy karakteres, megmentett bútor fókuszpontként jelenik meg egy kortárs, letisztult térben. A régi és az új párbeszédbe lép egymással, egyik sem uralkodik a másikon.
Előtérbe kerül a fenntartható prémium szemlélet is, amely szerint kevesebb, de jobb minőségű tárgyra van szükség. A tartós, javítható, hosszú távra tervezett bútorok felértékelődnek, a fenntarthatóság pedig nem trendként, hanem alapelvként jelenik meg. Ezzel párhuzamosan a látványos luxus helyét a csendes, visszafogott elegancia veszi át: természetes árnyalatok, puha textúrák, lekerekített formák és precíz részletek teremtenek nyugodt atmoszférát.
A terek kialakításában a többfunkciós, mégis átgondolt megoldások válnak hangsúlyossá. Nem az a cél, hogy egy tér minden legyen egyszerre, hanem hogy rugalmasan alkalmazkodjon az élethelyzetekhez. Finoman tagolt zónák, mobil elemek és átmeneti terek jelennek meg, vizuális túlterhelés nélkül. Egyre nagyobb szerepet kap az érzetalapú tervezés is: a tapintás, az akusztika és a világítás minősége legalább olyan fontos, mint a látvány. A jövő enteriőrjei nemcsak szépek, hanem jó bennük lenni.
A technológia szintén jelen van, de láthatatlanul. Az okosmegoldások rejtve, a tér természetes részeként működnek, a komfortot szolgálva, nem pedig öncélú látványelemként. Mindezek felett pedig egyre fontosabbá válik a személyesség: az otthonok nem katalóguslakások lesznek, hanem a bennük élők igényeire és történeteire szabott terek.
A 2026-os lakberendezési irányok összességében nem radikális stílusváltást hoznak, hanem szemléletváltást. Kevesebb eldobható tárgy, több valódi érték – ez már nem pusztán trend, hanem olyan hozzáállás, amelyre a világnak egyre nagyobb szüksége van.