Site icon Napimagazin

Így beszélj gyermekeddel az elmúlásról

Bár a Mindenszentek és a Halottak napja a naptár szerint mögöttünk van, az elmúlt napok temetőlátogatásai mindenkinek a lelkére hatottak – felnőttekére és gyermekekére egyaránt. A kicsik ilyenkor hosszabb ideig foglalkoznak a halál kérdésével, a szülőknek pedig gyakran nehézséget okoz, miként is álljanak hozzá a nem egyszer tabuként kezelt témához. B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus szerint azonban addig érdemes beszélni az elmúlásról, amíg a gyermek érdeklődik iránta.

– A halál mindig jelen van az életünkben, körülvesz bennünket, így nem csak Halottak napján érdemes beszélni róla – mondja a szakértő. Hozzáteszi, természetesen október végén, november elején, a hagyományos temetőlátogatásokkor fontos témájává válik a kicsiknek, annak ellenére, hogy a halottainkra nem csak dátumokhoz, ünnepnapokhoz kötődően érdemes emlékeznünk.

A Montessori pedagógus szerint a halált a felnőttek is gyakran tabuként kezelik, holott természetes velejárója az életnek, s ha mi is így tekintünk rá, a gyermekeink sem fognak megriadni tőle. A szakértő szerint azonban a Halottak napját követően akár még hetekig is foglalkozni fognak a kicsik az elmúlás kérdésével, ha pedig kifejezetten érzékeny periódusukban vannak, akár még tovább is kérdezgethetnek ezzel kapcsolatban.

– Teljesen természetes a gyermekek aktív érdeklődése a halál iránt. Ez az érdeklődés jellemzően 4 és 6 éves kor között szokott csúcsosodni. Beszéljünk velünk minél nagyobb természetességgel erről! A természet körforgásával remekül tudjuk szemléltetni számukra az elmúlást. Ősz végén, tél elején a falevelek megfigyelésével – lehullanak, meghalnak. Tavasszal újabb megfigyeléssel – új levelek jelennek meg a fákon. Nyáron említhetjük a virágokat is, amelyek elhervadnak, majd egy másik kinyílik helyettük – magyarázza B. Szirtes Dóra.

Ösztönanyu azt javasolja, vegyünk elő bátran régi képet, videófelvételeket elhunyt szeretteinkről, meséljünk róluk szívet melengető történeteket, emlékezzünk azokra az alkalmakra, amikor közösen boldog pillanatokat éltünk meg.

– Arra is számíthatunk, hogy a gyermekünk meg fogja kérdezni, hogy „Anya, Te is meghalsz?” Ilyenkor nem érdemes hazudni, kedvesen mondjuk el, hogy egyszer majd igen, de az nagyon sokára lesz – fűzi hozzá B. Szirtes Dóra.

Kiemeli ugyanakkor azt is, hogy a halál kérdésekor különösen fontos a tolerancia, a másik hitének és szokásainak elfogadása. Erre nem lehet elég korán megtanítani gyermekeinket.

– Elkerülhetetlen, hogy a gyermek az élete során találkozzon azzal, hogy a családi, egyházi hagyományok eltérőek, a halálról pedig mindenki a saját hite és szokásaihoz kapcsolódóan beszél. Annak érdekében, hogy a kicsik nyitottak maradjanak, elfogadják mások nézeteit, tradícióit, de a saját családjáét is tiszteletben tartsa, érdemes óvatosan fogalmaznunk – magyarázza. „A mi családunkban az a szokás, hogy…”, „A mi családunkban úgy hisszük, hogy…”, „Mi úgy tartjuk, hogy a halottaink…” kezdetű mondatok önmagukban utalnak arra, hogy a család hogyan vélekedik, de ez nem törvényszerű mindenkire nézve.

Exit mobile version