A Szaturnusz holdjai közül az Enceladus különösen izgalmas célponttá vált az asztrobiológusok számára. Bár mindössze 500 kilométer az átmérője, felszínét vastag jégpáncél borítja, amely alatt óriási, sós óceán húzódik. Az Enceladus geológiai aktivitását a felszínből feltörő jégvulkánok, az úgynevezett gejzírek mutatják, ezekből vízgőz, jégkristályok és különféle gázok lövellnek a világűrbe. E víz- és gázkilövellések megfigyelését és elemzését a Cassini űrszonda tette lehetővé, mely egyedülálló lehetőséget adott a hold belső összetételének vizsgálatára.
A gejzírek kincsei: egy óceán az élet számára
A Cassini és más űrtávcsövek, köztük a James Webb, feltárták, hogy az Enceladus gejzírjeiben vízgőz, metán, szén-dioxid, ammónia, sőt hidrogén-cianid is jelen van. Ezek együttesen olyan szerves vegyületek, amelyek a földi élethez nélkülözhetetlenek. Különös jelentősége van a metán szokatlanul magas arányának, mivel egyes földi mikroorganizmusok éppen ilyen körülmények között élnek és szaporodnak – ez elképzelhetővé teszi, hogy az Enceladus mélyén mikrobiális élet is lehetséges. A hidrogén-cianid molekula kimutatása ráadásul azért fontos, mert a tudomány szerint az aminosavak, fehérjék szintézisének ősi alapvető építőköve lehetett: ez a vegyület a prebiotikus kémia egyik „svájci bicskája”.
Hajtóerők és energiahordozók: a geológia szerepe
Az Enceladus belső óceánjában mély hidrotermális kürtők működhetnek, amelyeket földi mintára a tengeri élet melegágyainak tekintenek. Ezekben az óceánokban komplex kémiai reakciók zajlhatnak, amit a feltörő gázok szerves összetétele is igazol. A hold aktív geológiájának hajtóerejét is vizsgálják: mozgását a Szaturnusz körüli elliptikus pálya ciklikussága határozza meg, miközben az Enceladus gejzírjei szoros kapcsolatban állnak a Szaturnusz „E” gyűrűjével. A kibocsátott jégszemcsék nemcsak életnyomokat, de a gyűrű fenntartásához szükséges anyagokat is szolgáltathatják.
Küldetések az élet keresésére
A NASA további vizsgálatokat tervez az Enceladus kérdésének eldöntésére: egy Orbilander nevű űrszondát küldenének, amely hat hónapon át keringene a hold körül, többször átrepülve a vízgőzön, és mintákat gyűjtene. A szonda ezután le is szállna a felszínre, ahol komplex laboratóriumi vizsgálatokat végezne a helyszínen – ez lehetőséget teremtene a biológiai élet egyértelmű bizonyítására vagy annak kizárására.
Tudományos dilemmák: vigyünk-e életet az Enceladusra?
Ha az emberiség eljut oda, és nem talál mikrobiális életnyomokat, a kutatók szerint tudományos szempontból érdemes lenne mikrobákat telepíteni az Enceladus belső óceánjába. Ezzel a kísérlettel pontosabb képet lehetne kapni arról, hogyan szaporodnak az idegen, mégis földihez hasonló környezetben élő szervezetek. Ez a modell segítene megérteni a földi élet keletkezését és evolúcióját is.
Következtetés: egy jégvilág titkai
Az Enceladus rejtélyei tudományos szempontból talán a Naprendszer legizgalmasabb kérdései közé tartoznak. Bár egyelőre csak közvetett bizonyítékok mutatják, hogy az élet feltételei adottak, az elkövetkező évek űrkutatási missziói hozzájárulhatnak ahhoz, hogy végre választ kapjunk: egyedül vagyunk-e a világegyetemben, vagy a Szaturnusz jeges holdja lehet a második otthona az életnek.
