Egy új, megrendítő kiállítás nyílt Pompeiben, amely a város végzetes napjának utolsó másodperceit idézi meg. A tárlat 22 megőrzött emberalakot mutat be, akik az i. sz. 79-es Vezúv-kitörés során haltak meg — testhelyzetük kőbe dermedt tanúbizonysága annak, hogyan próbáltak menekülni a mindent elnyelő hamu és forró gázok elől.
A Vezúv kitörése az ókor egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája volt, amely becslések szerint akár 16 000 ember életét is követelte. A forró hamu és láva a római várost teljesen eltemette, majd évszázadokra elrejtette a világ elől.
Az örökkévalóságba zárt pillanatok
A most látható gipszöntvényeket az archeológusok a 19. században készítették el: gipszet öntöttek azokba az üregekbe, amelyeket az áldozatok teste hagyott a megszilárdult hamuban. Az így létrejött formák hihetetlen pontossággal őrzik meg a testtartásokat, arckifejezéseket és a halál előtti mozdulatokat.
Az egyik legmeghatóbb jelenet két egymáshoz bújó emberalakot ábrázol, másikuk egy férfit mutat, aki ökölbe szorított kézzel, kétségbeesetten hajtja fejét térdére, miközben egy kisgyermek pihen az ölében. Egy közeli alakról kiderült, hogy egy fiatal fiú, aki köpönyegébe burkolózva próbált védelmet keresni, míg egy nő — arany- és ezüstgyűrűkkel, pénzérmékkel és az istennő Ísis szobrocskájával — a városkapu közelében omlott össze, minden bizonnyal menekülés közben.
Különös figyelmet kapott egy hároméves kisgyermek is: apró teste és megduzzadt ajkai az elviselhetetlen hő hatását mutatják. Őt Pompeii egyik legpompásabb házában, az „Aranykarperec házában” találták meg.
A tragédia üzenete
A kiállítás megnyitóján Gabriel Zuchtriegel, a pompeii lelőhely igazgatója hangsúlyozta: „Történetet szeretnénk mesélni egy város pusztulásáról — az ókor legnagyobb természeti katasztrófájáról —, amely ugyan romba döntött mindent, de egyedülálló történelmi örökséget is hagyott hátra.”
A látogatók számára kint tábla emlékeztet: „Kérjük, lépjenek be tisztelettel és csendben.” Minden egyes testöntvény mellett részletes leírás olvasható arról, hol és milyen körülmények között került elő.
A tudósok szerint Pompeii lakóinak többsége nem a lávától, hanem a forró hamufelhő és mérgező gázok miatti fulladástól vesztette életét. A város csaknem 1700 évig rejtve maradt, mígnem a 18. század közepén spanyol katonai mérnökök újra felfedezték.
Ma Pompeii romjai a világ egyik leglátogatottabb régészeti helyszínei közé tartoznak — évente mintegy négymillió ember keresi fel, hogy szemtanúja lehessen az időben megfagyott tragédiának.