Tíz év ásatás után a régészek minden korábbinál biztosabbak abban, hogy azonosították az Újszövetség egyik sokáig elveszettnek hitt települését. Az Izrael északi részén található el-Araj romjai a kutatók szerint az ókori Betsaidához tartozhatnak, ahhoz a városhoz, amelyet az evangéliumok Jézus több csodájával, valamint Péter, András és Fülöp apostolokkal is összekapcsolnak. A legújabb leletek nemcsak a település helyét segíthetnek meghatározni, hanem az első századi Galileáról alkotott képünket is jelentősen átformálhatják.
Évtizedek óta keresik az elveszett bibliai várost
Betsaida pontos helyének meghatározása több mint másfél évszázada foglalkoztatja a régészeket és a bibliai történetek kutatóit. Az ókori település a Galileai-tenger északi partvidékén helyezkedhetett el, közel ahhoz a területhez, ahol a Jordán folyó eléri a tavat.
A várost az Újszövetség több alkalommal is említi. Betsaida volt Péter, András és Fülöp apostol szülőhelye, emellett Jézus tevékenységének egyik fontos helyszíneként is szerepel az evangéliumokban. A hagyomány szerint a környéken történt az ötezer ember megvendégelése, valamint egy vak férfi meggyógyítása is.
Történelmi és vallási jelentősége ellenére Betsaida pontos elhelyezkedése hosszú időn keresztül bizonytalan maradt. A kutatók két fő helyszínt tartottak lehetségesnek: a parttól távolabb fekvő et-Tell régészeti területét, illetve a Galileai-tengerhez jóval közelebb található el-Araj romjait.
A legújabb eredmények egyre inkább az utóbbi helyszín mellett szólnak.
Tíz ásatási szezon eredményei erősítik az elméletet
Az el-Araj területén végzett rendszeres ásatások 2016-ban kezdődtek. A kutatócsoport a 2026-os nyári szezonban immár tizedik alkalommal tért vissza a helyszínre, ahol újabb, az első századból származó tárgyakat és épületmaradványokat tártak fel.
A régészek lámpásokat, pénzérméket, kozmetikai eszközöket, bazaltból készült mozsarakat, üvegtárgyakat, valamint krétakőből készített edények töredékeit találták meg. Előkerültek úgynevezett heródesi mécsesek is, amelyeket Jeruzsálemben állítottak elő a jeruzsálemi templom időszakában.
A krétakő edények különösen fontosnak számítanak. Ezeket elsősorban a zsidó közösségek használták, mivel a korabeli vallási előírások szerint a kőből készített tárgyak nem váltak rituálisan tisztátalanná. Jelenlétük ezért arra utal, hogy a településen az első században jelentős zsidó lakosság élhetett.
A számos halászsúly és a vízparti elhelyezkedés ugyancsak összhangban áll azzal a bibliai képpel, amely Betsaidát halászfaluként, az apostolokat pedig halászokként mutatja be.
Nem egyszerű, szegény halászfalu lehetett
A feltárt tárgyak és építészeti maradványok alapján a település jóval fejlettebb és gazdagabb lehetett annál, mint amit korábban az első századi Galileáról feltételeztek.
A régészek festett vakolatok, díszes üvegedények, mozaikpadlók és középületek nyomait is megtalálták. Korábban egy római kori fürdő maradványai kerültek elő, ami különösen erős bizonyítéknak számít arra, hogy a területen nem csupán egy kisebb halászfalu, hanem városias település állhatott.
A leletek árnyalják azt a széles körben elterjedt elképzelést, amely szerint Galilea Jézus korában kizárólag szegény, elmaradott és alacsony műveltségű közösségeknek adott otthont. Az ásatások alapján a térség lakói kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezhettek, és hozzáférhettek a római világra jellemző építészeti, művészeti és használati tárgyakhoz is.
Ez nem jelenti azt, hogy valamennyi helyi halász gazdag volt, de a környezet, amelyben éltek, a jelek szerint jóval összetettebb és fejlettebb lehetett a korábban feltételezettnél.
Betsaida később római várossá válhatott
A történelmi források szerint Heródes Fülöp, Nagy Heródes fia időszámításunk szerint 30 körül városi rangra emelte Betsaidát, majd Juliának vagy Juliasnak nevezte el. A névadással feltehetően Lívia Drusilla, Augustus császár felesége és Tiberius anyja előtt tisztelgett.
Ha el-Araj valóban Betsaida helyén fekszik, akkor az ásatások során előkerült római kori épületek és használati tárgyak jól illeszkednek ehhez a történelmi beszámolóhoz. Egy egyszerű zsidó halásztelepülés fokozatosan görög–római jellegű várossá alakulhatott, ahol fürdő, középületek és díszes lakóházak is helyet kaptak.
Az egyik legfontosabb felfedezés éppen egy római fürdőház maradványa volt. Egy ilyen épület szokatlannak számított volna egy jelentéktelen faluban, egy városi rangra emelt településen azonban már teljesen érthető a jelenléte.
Egy bizánci templom is előkerült
A területen egy későbbi, bizánci kori templom maradványait is feltárták. Az épületet mozaikpadló, márványdíszítés és aranyozott üvegmozaikok ékesítették. A kutatók szerint ez lehetett az úgynevezett Apostolok temploma, amelyről egy nyolcadik századi utazó is beszámolt.
Willibald eichstätti püspök a Szentföldön tett útja során egy Betsaidában álló templomot említett, amelyet a hagyomány szerint Péter és András háza fölé építettek. Az el-Araj területén felfedezett keresztény épület elhelyezkedése és kora összhangban lehet ezzel a leírással.
A templomban talált egyik görög felirat Péterre utalhat, akit a keresztény hagyomány a „mennyei kulcsok őrzőjeként” tart számon. Önmagában a bizánci templom még nem bizonyítaná, hogy a helyszín azonos az első századi Betsaidával, a római kori leletekkel együtt azonban jelentősen erősíti ezt az elméletet.
A kutatók szerint a későbbi keresztény közösségek valószínűleg még évszázadokkal a település eltűnése után is őrizték annak emlékét és vallási jelentőségét.
Hogyan tűnhetett el egy egész város?
Betsaida eltűnésében a Galileai-tenger vízszintjének változásai, a Jordán folyó hordaléka és a térség földtani folyamatai egyaránt szerepet játszhattak. A korabeli partszakasz jelentősen eltérhetett a maitól, ezért azok a területek, amelyek jelenleg távolabb vannak a víztől, az első században még közvetlenül a tó mellett feküdhettek.
El-Araj esetében a régészek vastag hordalékréteget találtak a római és a bizánci korszak maradványai között. Ez arra utal, hogy a Jordán áradásai egy időre iszappal temethették be a települést. A terület elmocsarasodása és a partvonal átalakulása később hozzájárulhatott ahhoz, hogy a város maradványai feledésbe merüljenek.
A föld alatt azonban megmaradtak az épületek alapjai, a mozaikok, a pénzérmék és a mindennapi használati tárgyak, amelyek segítségével most lépésről lépésre rekonstruálható a település története.
Továbbra sem ért mindenki egyet az azonosítással
Bár az el-Araj ásatásait vezető kutatók rendkívül magabiztosan állítják, hogy megtalálták Betsaidát, a tudományos vita még nem tekinthető teljesen lezártnak.
Egy másik régészcsoport továbbra is a körülbelül két és fél kilométerrel távolabb fekvő et-Tell helyszínét tartja az ókori város maradványának. Ezen a területen már 1987 óta folynak kutatások, és több korszakból, köztük a vaskorból, a hellenisztikus időszakból és a római korból is jelentős leleteket fedeztek fel.
Az et-Tell-elmélet egyik problémája, hogy a helyszín jelenleg meglehetősen távol található a Galileai-tenger partjától, miközben Betsaidát halásztelepülésként írták le. A támogatói szerint azonban az ókorban más volt a partvonal, ezért ez nem zárja ki az azonosítást.
El-Araj mellett a víz közelsége, az első századi zsidó tárgyak, a római városi épületek és a bizánci templom együttes jelenléte szól. A végleges tudományos álláspont kialakulásához ugyanakkor további ásatásokra, leletekre és részletes elemzésekre lehet szükség.
A felfedezés túlmutat a vallási hagyományon
Betsaida megtalálása nem azt jelenti, hogy a régészet igazolni tudná az evangéliumokban leírt csodákat. A tárgyi emlékek erre természetükből adódóan nem alkalmasak. A kutatások azonban segíthetnek pontosabban megismerni azt a történelmi, társadalmi és gazdasági környezetet, amelyben az újszövetségi elbeszélések megszülettek.
A feltárások révén képet kaphatunk az első századi Galilea településeiről, a zsidó és római kultúra találkozásáról, a helyiek életmódjáról, valamint arról, hogyan alakult át egy halásztelepülés római várossá, majd évszázadokkal később keresztény zarándokhellyé.
Amennyiben a további vizsgálatok is megerősítik az el-Araj és Betsaida közötti kapcsolatot, a helyszín a bibliai régészet egyik legfontosabb felfedezésévé válhat. Egy olyan település kerülhet vissza a történelem térképére, amely közel kétezer éven át elsősorban az evangéliumok lapjain létezett.