Beyoncé várva-várt nyolcadik stúdióalbuma már világszerte elérhető. Az act ii COWBOY CARTER a sikeres dupla kislemez, a “TEXAS HOLD ‘EM” és a “16 CARRIAGES” február 11-i, Superbowl vasárnapi megjelenését követte.
A “TEXAS HOLD ‘EM” kilenc különböző zenei műfaj slágerlistáján landolt Amerikában, köztük a Pop, Hot AC, Country, Rhythmic, Urban, és R&B slágerlistán, mellyel történelmet írt, miután Beyoncé lett az első fekete énekesnő, aki #1 pozíciót ért el a Hot Country Songs slágerlistán és #1 pozíciót a Hot 100 slágerlistán egy country dallal. A dal négy hetet töltött a brit kislemez eladási lista élén is.
A COWBOY CARTER, melynek executive producere Beyoncé volt, a műfajokról szól, mindegyikről, miközben mélyen a country stílusban gyökerezik. Ez egy olyan művész alkotása, aki kivirágzik a szabadságában, hogy korlátlanul növekedjen, terjeszkedjen és alkothasson. Nem kér bocsánatot, és nem kér engedélyt a zene hangzásának felemelésére, felerősítésére és újra definiálására, miközben lebontja az Americana kultúrával kapcsolatos elfogadott hamis normákat. Hódolatát fejezi ki a múlt előtt, tisztelegve a country, a rock, a klasszikus zene és az opera zenei úttörői előtt.
Az album a hangzások bőségszaruja, amelyet Beyoncé szeret, és amelyeket felcseperedve hallgatott a Houston Rodeoba történő látogatásai illetve későbbi fellépései között – country, eredeti rhythm & blues, blues, zydeco és fekete folk.
Az album tiszta hangszerelésbe burkolja önmagát egy ünnepélyesen autentikus hangzásvilágon keresztül, melyben többek között harmonika, szájharmonika, mosódeszka, akusztikus gitár, basszus ukulele, pedal steel gitár, Vibra-Slap, mandolin, hegedű, Hammond B3 orgona, tack-zongora és bendzsó is szerepel. Szintén hallható rengeteg taps, patkó kopogás, bakancstalp koppanás keményfa padlón, és igen, még Beyoncé körmei is ütőhangszerként.
„A zenealkotás öröme az, hogy nincsenek szabályok” – mondja Beyoncé. „Minél jobban látom a világot fejlődni, annál inkább éreztem a kapcsolatot a tisztasággal. Mesterséges intelligencia, digitális szűrők és programozás helyett szerettem volna visszatérni a valódi hangszerekhez, és nagyon régieket használtam. Nem akartam, hogy olyan hangszersávok, mint a vonósok, különösen a gitárok, és az orgonák tökéletesen összhangban legyenek. Néhány dalt nyersen tartottam, és a folkra hagyatkoztam. Minden hang olyan organikus és emberi volt, mindennapi dolgok, mint a szél, a csattanások, sőt a madarak és csirkék hangja, a természet hangjai.”
Az inspiráció a zenén kívül az amerikai déli és a nyugati kultúrából is merít, a Rodeóból, a Western filmekből és a Nyugat eredeti cowboyainak történeteiből. A Rodeóban tapasztalta először a sokszínűséget és a bajtársiasságot olyan emberek között, akik szeretik a countryzenét és az americana életmódot, melyet a közösségi szemlélet, a kulináris kínálat, a grillsütők és a Western felszerelések jellemeznek. És ez mindenkinek szólt. A tömegben voltak fekete, spanyol és indián cowboyok, akik értékesen, hitelesen hozzájárultak ehhez a kultúrához. Történeteik egyet jelentenek az amerikai történelemmel.
A zenét a szenvedélyes, merész történetmesélés hatja át, amely magával ragadja a hallgatót Beyoncé ismerős, erőteljes hangjával a középpontban. Az énekhangja vakító fényt vet egy narratívára, amely átitatott igazságmondásban, rejtett történeteket tár fel, és gyönyörködik abban a varázslatban, amit keresel, amikor szándékosan visszatérsz a gyökereidhez. Beyoncé egy történelemhallgató, és folytatja a 2022-ben az act i RENAISSANCE-szal indult amerikai zenei mesterkurzusát, amelyben belevetette magát a tánczenébe és annak alkotóiba, valamint azoknak az ünneplésébe, akik örömben éltek annak ellenére, hogy éreztették velük kívülállóságukat.
A COWBOY CARTER egy merészen kitartó művész munkája, aki szabályok híján saját feltételei szerint alkotott. A dalok simogatják, bölcsőben ringatják és ösztönzik a hallgató kíváncsiságát 27 forradalmi meglepetésen keresztül, eltörölve a műfaji alapú zenével szemben támasztott korlátokat. Producerként Beyoncé akkord- és hangnem változtatások után kutat és kísérletezik velük, könnyedén keverve a műfajokat, meghajlítva és keverve a váratlant, hogy lerombolja a zenei kötöttség minden falát. Ritka alkotásról van szó, amely zökkenőmentesen képes összehozni olyan klasszikusok újragondolásait, mint a The Beatles „BLACKBIIRD”-je és Dolly Parton „JOLENE”-ja, olyan hangzásukban változatos saját alkotásaival, mint a „SWEET HONEY BUCKIN”, a „RIIVER DANCE” és a „II MOST WANTED”. ”
„Az én folyamatom az, hogy először kísérleteznem kell” – mondja Beyoncé. „Nagyon élvezem, hogy nyitott vagyok arra, hogy szabadjára engedjek mindent, amit szeretek, ezért sok dalon dolgoztam. Talán 100 dalt rögzítettem. Miután ez megtörtént, képes vagyok összerakni a puzzle-t, megtalálni az összhangot és a közös témákat, majd létrehozni egy szilárd munkaanyagot.”
Az album valóban egy kísérlet. Minden dal egy újra gondolt Western film saját verziója. Olyan filmekből merített ihletet, mint a „Five Fingers For Marseilles”, az „Urban Cowboy”, a „The Hateful Eight”, a „Space Cowboys”, a „The Harder They Fall” és a „Killers of the Flower Moon”, melyek gyakran mentek a képernyőn a felvételi folyamat során. Az ütőhangszerek egyes aspektusait az „O Brother, Where Art Thou?” filmzene ihlette, ahol inkább Bluegrass volt.
A karakter, Cowboy Carter ezekből az élményekből született, és az eredeti amerikai nyugati fekete cowboyok ihlették. Magát a cowboy szót lekicsinylő módon használták az egykori rabszolgák „fiúként” való leírására, akik a legképzettebbek voltak és a legnehezebb munkájuk volt a lovak és a szarvasmarhák kezelése terén. A negatív konnotáció megsemmisítésében ezeknek az embereknek az ereje és rugalmassága marad, akik a nyugati erősség igazi definíciói voltak.
Míg a RENAISSANCE a világjárvány utáni újjászületés volt, a COWBOY CARTER egy kinyilatkoztató frekvencia és akadémiai váltás, amint a világ újabb váltásra készül, amely újra definiálja és újjáépíti, hogy mi a country és az americana, és ki kerülhet bele. Az albumot az „AMERIICAN REQUIEM” nyitja, egy himnuszszerű ébresztő, amely lángra lobbantja a művészetről és az azt alkotó emberekről szóló régi elképzeléseket.
Beyoncé a munkatársak kiváló csoportjával vette körbe magát, köztük The-Dream, Pharrell, NO I.D., Raphael Saadiq, Ryan Tedder, Ryan Beatty, Swizz Beatz, Khirye Tyler, Derek Dixie, Ink, Nova Wav, Mamii, Cam, Tyler Johnson, Dave Hamelin és Shawn „JAY-Z” Carter, hogy megtalálják a titkos gyöngyszemeket az egyes dalokban. Az esetenként évekig tartó folyamat gyakran azt jelentette, hogy a különböző felvételek darabjait kombinálták, néhol a hangszerelést cserélték le, máshol egy pergődobot raktak be, hogy minden a megfelelő időben és a tökéletes helyen landoljon.
„Ez az album több mint öt évig tartott” – mondja. „Nagyon jó volt, hogy volt rá időm és áldásom, hogy ezzel tölthettem az időmet. Kezdetben a COWBOY CARTER-t akartam megjelentetni először, de a világjárvány miatt túlságosan elnehezült a világ. Táncolni akartunk. Megérdemeltük a táncot. Bíznom kellett Isten időzítésében.”
Ebben a zenei szövetségben művészek lenyűgöző sora működött közre, köztük számos énekes, zenész és szónok, mint például Dolly Parton, Willie Nelson, Linda Martell, Stevie Wonder, Chuck Berry, Miley Cyrus, Post Malone, Jon Batiste, Rhiannon Giddens, Nile Rodgers, Robert Randolph, Gary Clark, Jr., Willie Jones, Brittney Spencer, Shaboozey, Reyna Roberts, Tanner Adell és Tiera Kennedy.
A COWBOY CARTER az a zenei összeállítás, amelyet nem vártál a világ leginnovatívabb művészétől és producerétől, aki normává tette a határok feszegetését olyan művek létrehozásában, melyek kihívást jelentenek az érzékeknek. A kultúráról, az örökségről szól, és egy kritikus kiegészítés az American Songbookhoz az elmúlt évszázad legfontosabb és legkreatívabb tehetségétől.
„Azt hiszem, az emberek meg fognak lepődni, mert nem hiszem, hogy ez a zene az, amit mindenki elvár” – mondja Beyoncé –, de ez a legjobb zene, amit valaha készítettem.
