Punch 2025 júliusában született a japán Ichikawa városi állatkertben, első elléses anya kölykeként, aki azonban szinte azonnal magára hagyta őt, és nem kezdte meg a gondozását. A kölyök így gondozókra szorult: két állatkerti ápoló vette át az etetését és nevelését, miközben kifejezetten ügyeltek rá, hogy ne szigeteljék el teljesen a makákócsapattól, hogy később vissza lehessen illeszteni közéjük. A csapat azonban a gyakorlatban elutasító volt, Punchot a nagyobb egyedek hamar kipécézték maguknak, gyakran elkergették, így a kis makákó magányossá vált és szorongás jeleit mutatta.
A plüssmajom, mint pótanyuka és érzelmi mentőöv
A gondozók rendhagyó megoldást választottak: takarókat és plüssjátékokat adtak Punchnak, hogy legyen mibe kapaszkodnia és csökkenjen a stressze. A kismajom végül egy IKEA-ban kapható plüss orangutánra „talált rá”, amelyhez azonnal erősen kötődni kezdett, és gyakorlatilag elválaszthatatlan társává vált. A viselkedés szakmailag is érthető: a makákók kölykei normálisan az anyjuk testébe kapaszkodva érzik magukat biztonságban, Punchnak pedig a puha játék pótolta az anyai testmeleg, szőr és ölelés fizikai és érzelmi élményét. A felvételeken látszik, ahogy alváshoz is magához szorítja a plüsst, arcát az anyagba fúrja, és mindenhová magával cipeli a kifutóban.
Virális videók, aggódó kommentek és állatkerti magyarázat
Punch története a közösségi médiában villámgyorsan virálissá vált, a plüssorangutánt ölelő, törékeny kölyökről készült videók milliókat hatottak meg világszerte, a #HangInTherePunch hashtag alatt pedig rajongók tízezrei kezdtek drukkolni neki. Nemrég azonban egy új felvétel borzolta a kedélyeket: a kifutóban egy felnőtt makákó a földön húzta-vonszolta Punchot, miközben a kicsi kétségbeesett hangot adott, majd a jelenet végén a plüsséhez rohant és azt szorongatta. A videó néhány nap alatt több milliós nézettséget ért el az X-en, és rengeteg felhasználó attól tartott, hogy a csapat súlyosan bántalmazza a kölyköt. Az ichikawai állatkert közleményben reagált: szerintük a jelenet a makákók egyik fegyelmezési formája, nem pedig extrém agresszió, Punchhoz hasonló rendreutasítás más egyedekkel is előfordul, és a kölyöknek nem esett baja, a nap további részében normálisan viselkedett.
Lassan befogadja a csapat – védelmezők a kifutóban
Az állatkert hónapok óta azon dolgozik, hogy Punchot fokozatosan visszaszoktassa a makákócsapathoz, miközben figyeli, mennyi konfliktust bír el a fiatal állat. A kezdeti kitaszítottság és csúfolódás után fordulat jelei mutatkoznak: beszámolók szerint már akadnak felnőtt makákók, akik a kisebbet védelmezik, ha más egyedek túlságosan rátapadnak vagy bántanák. Egy Onsing nevű felnőtt majmot külön is említenek: videókon úgy látszik, mintha magához ölelné Punchot, mellette maradna a sziklákon, és a kölyök félelmében gyakran hozzá bújik – a plüss mellett ez adja számára a második biztonságforrást. A történet állatkert-látogatók százait vonzza, sokan személyesen is figyelik, hogyan halad Punch beilleszkedése, mennyit tartja még magánál a plüssorangutánt, és mikor kezd el valódi, stabil kötelékeket kialakítani fajtársaival.
Gazdasági mellékhatások és kulturális üzenet
Punch története nemcsak érzelmileg, hanem nagyon is kézzelfogható módon hat: beszámolók szerint az állatkert látogatottsága megugrott, a rajongók pedig hamar felfedezték, hogy a plüss a svéd bútoráruházlánc terméke, így sokan igyekeznek ugyanolyat vásárolni, mint Punch „szőranyja”. A kis makákó sorsa egyszerre nyit vitát az állatkerti tartás felelősségéről, a szociális állatfajok reintegrációjának nehézségeiről és arról, mennyire emberi tulajdonságokat vetítünk ki egy állatra, amikor a plüsshöz való ragaszkodását „megható történetként” keretezzük. A szakemberek ugyanakkor arra emlékeztetnek: Punch nem „plüssfüggő áldozat”, hanem egy fiatal makákó, aki még keresi a helyét a csapatban, és ha a szocializáció sikerrel jár, idővel a fajtársaival alakíthat ki tartósabb kötődéseket, miközben a plüssmajom lassan háttérbe szorulhat.
