A világegyetem vége korábban elképzelhetetlenül távoli eseménynek tűnt, ám egy új holland kutatás szerint a kozmikus végítélet időpontja sokkal közelebb van, mint gondoltuk – igaz, még így is felfoghatatlanul messze. A legújabb számítások szerint az univerzum tíz a hetvennyolcadikon év múlva pusztulhat el, míg korábban tíz az ezeregyszázadikon év körüli becslések voltak érvényben. A felfedezésről a Phys.org tudományos hírportál számolt be.
A friss kutatás a hollandiai Radboud Egyetem három professzorának, Heino Falcke asztrofizikusnak, Michael Wondrak kvantumfizikusnak és Walter van Suijlekom matematikusnak a nevéhez fűződik. A szakemberek azt vizsgálták, milyen hatással van a Hawking-sugárzás nemcsak a fekete lyukakra, hanem más égitestekre, például a neutroncsillagokra és fehér törpékre is. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az objektumok is képesek elpárologni, vagyis idővel teljesen eltűnni, hasonló módon, mint a fekete lyukak.
A Hawking-sugárzás, amelyet Stephen Hawking brit fizikus jósolt meg, azt jelenti, hogy a fekete lyukak lassan részecskéket és sugárzást bocsátanak ki, és így idővel elbomlanak. A holland kutatók ezt az elméletet alkalmazták más, sűrű égitestekre is, és kimutatták, hogy a „elpárolgás” sebessége kizárólag az adott objektum sűrűségétől függ.
A vizsgálatok során arra is választ kerestek, mikor tűnnek el végleg a világegyetem leghosszabb életű objektumai, a fehér törpék. Ez alapján sikerült pontosítani az univerzum végének időpontját – még ha a „közelebbi” időpont itt még mindig egy tízes számmal és hetvennyolc nullával ellátott évszámot jelent is.
„Az univerzum vége sokkal hamarabb jön el, mint vártuk – de szerencsére még mindig nagyon távol van” – nyilatkozta Heino Falcke, a tanulmány vezető szerzője. A kutatók ugyanakkor igyekeztek megnyugtatni az emberiséget: nem kell azonnal aggódnunk a kozmikus végzet miatt.
Walter van Suijlekom matematikus hozzátette: „Az emberiség számára már jóval korábban komolyabb problémák is várhatók.” A Nap például egymilliárd év múlva annyira felforrósodik, hogy elpárologtatja az óceánokat, és élhetetlenné válik a Föld. Körülbelül nyolcmilliárd év múlva pedig a csillag akkora mértékben tágul majd, hogy bekebelezi a már kopár és élettelen bolygónkat.
A kutatás ugyan „kozmikus távlatokban” értelmezhető, de ismét rávilágít arra, milyen komplex és kiszámíthatatlan rendszer is a világegyetem – és milyen kevéssé értjük még mindig annak végső sorsát.
Forrás: MTi