Címke: lelet

  • Gének árulkodnak a kőkori Európa bevándorlási hullámairól

    Gének árulkodnak a kőkori Európa bevándorlási hullámairól

    Gének árulkodnak a kőkori Európa bevándorlási hullámairól: a mai közép-európaiak jelentős része olyan csoportoktól származik, amelyek mintegy 4500 éve a mai Oroszország déli részéről vándoroltak be – állapította meg 69 hajdan élt ember genomjának elemzésével egy nemzetközi kutatócsoport.

    europa_bevandorlas_genek_napimagazin

    Lehetséges, hogy az akkori bevándorlók terjesztették el az indoeurópai nyelveket, amelyek a mai Európában beszélt nyelvek többségét alkotják – idézte a BBC híroldala a Harvard Egyetem David Reich vezette kutatócsoportja tanulmányát, amely a Nature tudományos folyóirat aktuális számában jelent meg.

    A tudósok a középső és az újkőkor, valamint a bronzkor különböző szakaszaiban a mai Németország, Magyarország, Svédország, Spanyolország és Oroszország területén élt európai emberek maradványaiból vontak ki DNS-t.

    „Olyan új technikát fejlesztettünk ki, amellyel izolálni tudjuk a genomnak az emberi történelemről legtöbb információt hordozó részeit, és csak ezeket a szakaszokat szekvenáltuk” – idézte Reichet a Max Planck Társaság közleménye.

    Elemzésük azt mutatta, hogy 7000-8000 évvel ezelőtt korai földművesek egy csoportja vándorolt a nyugat-ázsiai pusztákról Európába, ez megerősítette korábbi tanulmányok megállapításait.

    A földművesek különböztek azoktól a vadászó-gyűjtögető népektől, amelyekkel a bevándorlók találkoztak, miközben benépesítették a kontinenst. Végül a két csoport összekeveredett, így 5000-6000 évvel ezelőtt a földművesek genetikai vonásai összeolvadtak a bennszülöttekével.

    A modern európaiak összetett genetikai arculatát azonban nem magyarázza meg ez a keveredés – mutattak rá régebbi kutatások. Az „olvasztótégelybe” ehhez egy újabb, későbbi csoportnak is bele kellett kerülnie.

    Reich és kollégái most ennek a harmadik, későbbi csoportnak a forrását azonosíthatták. A kora bronzkori, dél-oroszországi Jamnaja-kultúra állattartói adhatják az európaiak hiányzó, harmadik genetikai elemét. A tudósok kilenc ember genomját elemezték ebből a nomád népcsoportból, amely halottait jellegzetes kurgánokba, vagyis fedett halomsírokba temette.

    A kerekes kocsi feltalálása után nem sokkal vándorolhatott be a Jamnaja-kultúrához hasonló csoport Európa szívébe – vélik a kutatók. A bevándorlók egyes mai észak-európai népek felmenőinek akár 50 százalékát is alkothatják. Úgy tűnik, a dél-európaiakat kevésbé érintette ez az expanzió.

    Ennél is érdekesebbnek tartják a tanulmány szerzői a sztyeppei népvándorlás és az indoeurópai nyelvek közötti kapcsolatot. Utóbbi csoporthoz tartozik a ma Európában beszélt nyelvek többsége, az orosz és az angol éppúgy, mint a spanyol és a görög. A nyelvek osztályozásának alapja a szókincs és a nyelvtan.

    Két elmélet magyarázza, hogyan kerültek túlsúlyba a kontinensen az indoeurópai nyelvek. Az anatóliai hipotézis alapján a Közel-Keletről 7000-8000 éve érkező korai földművesek terjesztették el őket.

    A legfrissebb tanulmány azonban a sztyeppe-hipotézist támasztja alá, amely szerint az indoeurópai nyelvek korai beszélői bronzkori földművesek voltak, akik a Fekete-tengertől és a Kaszpi-tengertől északra elterülő füves pusztákon éltek.

    „Arra egyelőre nincs válasz, hogy ezek a sztyeppei bevándorlók által beszélt nyelvek vajon a mai indoeurópai nyelvek csak egy csoportjának, például a balti szlávnak vagy talán a germán nyelveknek, vagy a többségüknek az ősei lehettek” – tette hozzá Reich.

    Forrás: MTI

     

  • A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára bukkantak Angliában

    A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára bukkantak Angliában

    A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára, egy 10. század elejéről származó mű kottájára bukkantak a British Libraryben.

    A kottát Maternianus reimsi püspök életrajzának végén, későbbi betoldásként találta meg és azonosította a Cambridge-i Egyetem egyik doktorandusza, Giovanni Varelli, aki szakmai gyakorlatát töltötte a könyvtárban – írja a The Daily Telegraph brit napilap online kiadása (www.telegraph.co.uk).

    A rövid darabban alkalmazott szabályok alkotják az alapjait azoknak az összefüggéseknek, amelyek a következő ezer évben a nyugati zene nagy részét uralták – magyarázta a lelet jelentőségét a St. John’s College hallgatója.

    kotta_modern

    A két, egymást kiegészítő szólamra írt darab jelenti a jelenleg ismert legkorábbi példát a vokális polifóniára. Az eddig ismert legrégebbi forrás a Winchester Troper nevű angliai kéziratok voltak, amelyek az 1000 körüli évekből származnak.

    Eddig is ismert volt, hogy a többszólamúság már létezhetett a korai középkorban, de ezt eddig csak zeneelméleti szövegekben szereplő utalásokból tudtuk, konkrét mű ebből a korszakból nem volt ismert.

    Egyelőre nem tudni, ki szerezte a most megtalált művet, de a kutatási eredmények szerint a 10. század legelejéről származik, Németország északnyugati részéről.

    Nicolas Bell, a British Library zenei kurátora elmondta: amikor a kéziratot először katalogizálták a 18. században, még senki sem tudta megfejteni a szokatlan középkori jelzések értelmét.

    A darab modern lejegyzésű kottája és latin nyelvű szövege elérhető a The Daily Telegraph honlapján, ahol a bő egyperces mű meg is hallgatható a Cambridge-i Egyetem két hallgatójának előadásában.

     

     

    Forrás: MTI