Főoldal Kultúra Könyvajánló Téli könyvújdonságok bekuckózós délutánokra

Téli könyvújdonságok bekuckózós délutánokra

A téli időszakot amúgy is leginkább otthon szoktuk tölteni, de az idei év ebben is rekordot dönt. Használjuk ki ezt az időszakot arra, hogy a hónapok óta halogatott könyveket végre elolvassuk vagy ha ezeken már túl vagyunk, akkor új és izgalmas olvasmányokat fedezünk fel.

Az utóbbiban segítünk most egy kicsit, hiszen a Jaffa kiadó kínálatából kiválogattuk a legérdekesebb könyvújdonságokat.

Dr. Csernus Imre – Főnix

Főnixként élni? Döntés kérdése. Megtehetjük, hogy öreg főnixként ragaszkodunk jól megszokott életünkhöz és félelmeinkhez. De dönthetünk másképp is. Magunk mögött hagyhatjuk mindennapi félelmeinket, hogy készen álljunk az újjászületésre. A legendák szerint a főnixmadár élete végén a fészkével együtt porrá ég, és a tűzből egy új, fiatal főnix születik. A történet mindenki számára ismerős, de csak kevesen gondolnak bele, milyen üzenetet hordoz életünkben az újjáéledő tűzmadár szimbóluma.

Csernus Imre úgy véli, a mostani, járványtól sújtott, válságos időszak eddig soha nem látott lehetőséget kínál a megújulásra. Új könyvében a főnix legendájából kiindulva egész rendszert épít fel, amelyben élesen rávilágít mindennapos hazugságainkra, végigveszi sorra a buktatókat és érthetően bemutatja az újjászületés feltételeit. Már csak az a kérdés: öreg vagy fiatal főnixként szeretnénk élni és megélni a jelen kihívásait. 

„Meg kell fogalmaznunk, mit szeretnénk elégetni ahhoz, hogy újjászülessünk, különben a fészek csak terebélyesedni fog, nem pedig felgyulladni. Akkor pedig nem lesz új főnix, vagyis nem lesz megújulás. De nemcsak az a kérdés, hogy mit szeretnénk elégetni, hanem az is, hogy egyáltalán merjük-e elégetni. És ez az egyik legnagyobb konfliktus, mert a legtöbb ember nem meri elégetni a jelenlegi, vacak életét. Nem meri elégetni a megszokást.”

Sándor Anikó – Asszonymesék

Sándor Anikó új könyve igazán különleges történeteket mesél el, ami már a leírásból is látszik:

Abban a kerületben, ahol élek, van egy szép, zöld park. Ebben a parkban szoktam naponta háromszor sétáltatni Lujzát, a kutyámat, és ha van időm, leülök nézelődni. Fél óra alatt elvonul a szemem előtt a környék lakosságának teljes keresztmetszete, járó-kelő emberek, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, jókedvűek és haragosak, szóval boldog, boldogtalan. Jó megfigyelő vagyok, és igen érzékeny. Néha annyi idő elég, hogy belelássak valaki lelkébe, amíg átsétál a parkon…

Édesanyám könyvtáros volt, így gyerekkoromban, miközben őrá várakoztam, „kiolvastam” egy teljes gyerekkönyvtárat. Ott ivódott belém a mesék iránti vonzalom, ami felnőttként is velem maradt. De ma már nem a tündérkertek aranyhajú királylányai érdekelnek, hanem a valódi emberek. Üldögélek a juharlevelű platánok alatt, és figyelem őket. Hallgatom, miről beszélgetnek, elképzelem, milyen lehet az életük, mire gondolnak, kihez sietnek, mi után vágyakoznak. 

Hiszen minden pillanatban íródik körülöttünk egy igaz mese. S annak, aki figyel, megnyílik a teljes mesekönyv, és a sok bátor hős között felfedezheti önmagát.

Bauer Barbara – Fekete Rózsa

Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában? 

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi. 

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

Bauer Barbara legújabb, személyes élmények és érzések ihlette, mélyen átélt regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.

Ádám Veronika – Távolból őrzöm

Edit az 1930-as években érkezik Amerikába. Pontosabban: menekül. Az akkor már a háború felé tántorgó Európából, Magyarországról, ahol orvosnak akart tanulni, de ez a lehetőség neki és sorstársainak nem adatik meg. Az Újvilág számára nemcsak az új élet reményét jelenti, de magát az életet. A helyet, ahol valóra válthatja álmait.

Roni a nyolcvanas években jár először Amerikában. A szabadságát tölti, de nem turistaként. Egy kutatóintézet laboratóriumában dolgozik. Ahogy aztán minden nyáron sok éven át. Ő is az álmait szeretné valóra váltani – tudományos álmait, amelyeknek beteljesítésére az akkori szocialista Magyarországon kevés lehetőség nyílik.

Egy forró nyári napon Roni egyszerre csak ott találja magát Edit árnyas kertjében – még nem sejti, hogy egy életre szóló barátság kezdete ez. Eleinte a szakmájuk, hivatásuk köti össze őket, de lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Roni barátnője elbeszéléséből nemcsak Edit, hanem a családja − és ezen keresztül egy kezdetben ortodox, majd lassan asszimilálódó, a 20. századi történelem kegyetlen viszontagságainak kitett közép-európai zsidó család − fájdalmasan tipikus sorsával ismerkedhet meg. Megrendülten fedezi fel az addig számára ismeretlen világot. Roni gyökerei máshonnan erednek, de útjaik mégis keresztezték egymást. Ők ketten megérkeztek egymáshoz. És ezt az immár örökre szóló búcsú sem teheti semmissé.

Két nő az Atlanti-óceán két partján. Sok ezer mérföld választja el őket, mégis oly közel vannak egymáshoz.

Ádám Veronika különleges érzékenységgel és érzékletességgel megírt első regénye két tehetséges, elszánt, akár a sorssal is dacoló nő évtizedeken, kontinenseken és generációkon átívelő története. Egy kivételes barátság mozaikszerűen, epizódról epizódra kibontakozó, érzelmekkel telített, személyes élményekkel hitelesített, bensőséges krónikája. A Távolból őrzöm nagyfokú empátiával és ugyanakkor a természettudós pontosságával megrajzolt portréiból és élettörténeteiből egyszerre kaphatunk képet a 20. század első felének Magyarországáról, többek közt a második világháború alatti zsidó ellenállás egy kevéssé ismert fejezetéről, a rendszerváltás előtti és utáni értelmiségi létről és az amerikai felső középosztály életéről. Világok találkozásának lehetünk tanúi.

Polus Enikő – Életünk mellékszereplői – az érzelmi intelligencia fejlesztése

Egy ajándékba kapott alma a piacon, egy ismeretlen ember kedves mosolya az utcán, egy edző biztató szavai, egy társ segítő keze… Mindennapjaink során, a folyton változó helyzetek és kihívások közepette számos olyan emberrel találkozunk, akik mellékszereplők életünk „meséjében”, amelyben ideális esetben mi magunk játsszuk a főszerepet. De vajon kik ők és miként formálják történetünket? Milyen hatással vannak ránk? Egyáltalán észrevesszük őket? És mi kinek az életében töltjük be a mellékszereplői „küldetésünk” és az hogyan hat ránk?

Polus Enikő szerint lelki készségeink és képességeink csak életünk mellékszereplőin keresztül fejlődhetnek ki igazán. Ezen mellékszereplőink folyamatosan ott vannak velünk: hol segítenek, hol feladatokat adnak, hol hátráltatnak, hol a jelenlétükkel hatnak ránk. Hol könnyítik, hol nehezítik az életünket. Komoly érzelmeket, indulatokat és örömöt is kiváltanak belőlünk. Az érzelmi intelligencia fejlesztése abban segít, hogy tisztán lássuk ezeket a helyzeteket és helyén kezeljük a különböző szerepköreinket. 

Az interaktív utazásra hívó kötet szerzője saját tapasztalataiból, mások élményeiből és a mesevilágból származó példákkal illusztrálja az életünkben felbukkanó mellékszereplők funkcióját. Rajzoljuk meg saját érzelmi térképünket, ismerjük fel életünk mellékszereplőit a könyv segítségével!

Polus Enikő mentálhigiénés szakember, családsegítőként, fejlesztő pedagógusként dolgozik. A MESEKŐ Alapítvány vezetője és a Felelős Szülők Iskolája szakértője. Három gyermek édesanyja.