A vécépapír használata hosszú ideje magától értetődő része a mindennapi higiéniának, ám egyre több érv szól amellett, hogy ideje új alternatívák felé fordulnunk. A vécépapír gyártása óriási mennyiségű vizet és fát igényel, ráadásul a környezetre gyakorolt terhelése is jelentős. Egyetlen lap előállításához akár három liter víz is szükséges, miközben évente több millió fát vágnak ki emiatt.
Egészségügyi szempontból is problémás lehet a papírhasználat
a száraz törlés nem mindig biztosít teljes tisztaságot, ismételt használata pedig bőrirritációt, fertőzéseket és akár komolyabb bőrproblémákat is okozhat. Az aranyérrel vagy végbélrepedéssel küzdők számára a papír dörzsölő hatása különösen kellemetlen, hiszen a sérülékeny bőrfelület könnyen kipirosodhat, viszkethet, sőt apró repedések is kialakulhatnak.
A változás élére a japán technológia állt, amely a bidé modern, fejlett változatait hozta el a világ számára. Ezek az eszközök precízen irányított vízsugarakkal tisztítják meg azokat a területeket, amelyeket a vécépapír nem képes tökéletesen megtisztítani. A korszerű rendszerek már állítható víznyomással, hőmérséklet-szabályozással, sőt akár meleg levegős szárítási funkcióval is rendelkeznek.
A vízbázisú tisztítás nemcsak alaposabb, hanem kíméletesebb is a bőrhöz, így csökkenti az irritáció és a fertőzések kockázatát. Ráadásul a legtöbb hagyományos vécére utólag is felszerelhetők ezek a bidétartozékok és mosdóülőkék, így nem szükséges teljesen új illemhelyet kialakítani.
A kérdés már csak az, hogy mikor sikerül a vízsugaras tisztítás körüli előítéleteket leküzdeni, és mikor válik általánossá a vécépapír helyettesítése világszerte. Az biztos, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi szempontok egyre többeket ösztönöznek a váltásra.