Kalifornia partjainál, a Monterey-öbölben egy ritka és titokzatos mélytengeri halfajt figyeltek meg, amelyet a népnyelv „Végítélet-halnak” nevez. A mindössze 20 centiméter hosszú, szalagként elnyúló, ezüstösen csillogó hal másodszor tűnt fel az elmúlt évben, és felfedezése hatalmas szenzációt keltett a tudományos és búvárközösségben egyaránt.
A különös találkozásról december 30-án számolt be Ted Judda, egy helyi búvár, aki merülése során egy fiatal Trachipterus altivelis példánnyal találkozott. Ez a faj jellemzően 900 méter mélyen él, így sekély vízben való feltűnése rendkívül ritka és látványos eseménynek számít.
A búvár találkozása a mélységek halával
„Pár másodperccel a merülés után vettem észre, hogy egy hosszú, pengeformájú test lebeg mellettem, szinte láthatatlanul mozdulva a vízben. Függőlegesen és vízszintesen is siklott, mintha el akarna rejtőzni” – mesélte Judda, aki GoPro kamerájával rögzítette a különleges pillanatot. A felvételt később megosztotta a búvárközösség tagjaival, akik között gyorsan elterjedt a hír a ritka halfotóról.
A Monterey-öböl Akváriumának szakértői gyorsan azonosították a faj képviselőjét. Kevin Lewand, az intézmény vezető gyűjtője megerősítette, hogy valóban Trachipterus altivelisről van szó – és az elmúlt évben mindössze másodszor sikerült megfigyelni ezt a különleges halat a partok közelében.
Legendák és félelmek a „Végítélet-hal” nyomában
A közösségi médiában hamar felröppentek a találgatások és legendák. Japánban és más keleti kultúrákban az ehhez hasonló mélytengeri halak sekély vízben való megjelenése földrengés vagy szökőár előjelének számít, innen ered a „Végítélet-hal” elnevezés. A biológusok azonban hangsúlyozzák, hogy ez a babona inkább a faj közeli rokonára, az evezőhalra vonatkozik, nem pedig a most észlelt Trachipterus altivelisre.
Tudományos értékű pillanat
A tudósok számára az ilyen megfigyelések különleges alkalmak, hiszen a ritkán látható mélytengeri fajokról minden adat fontos. A Trachipterus altivelis viselkedése, vándorlási mintázata és a tenger hőmérsékletére adott reakciója értékes információkat nyújthat a kutatóknak a mélytengeri ökoszisztémák megértéséhez.
A búvár számára azonban a találkozás inkább lelki élmény volt, mint tudományos: „Nem akartam semmit a hallal, csak hálát éreztem, hogy ott lehettem. Egyszerűen elengedtem, és hagytam, hogy eltűnjön a homályban” – mondta Judda.
A Monterey-öböl búvárjai azóta is remélik, hogy viszontláthatják a legendás halat – akár új fényképek, akár tudományos megfigyelések formájában.
