Liza Minnelli most megjelenő memoárjában egészen más fényben meséli el a 2022-es Oscar-gála egyik legmeghatóbbnek tartott jelenetét, amikor Lady Gagával közösen adta át a legjobb filmnek járó díjat. A nézők akkor egy idős, kissé bizonytalan sztárt és egy figyelmes fiatal világsztárt láttak, aki az „I got you” („Foglak”) mondattal segítette át partnerét a bizonytalan pillanatokon. Minnelli azonban most azt állítja: számára ez az este inkább megalázó és fájdalmas élmény volt, amelyet a szervezők és a háttérben történt döntések mérgeztek meg.
„Vagy kerekesszék, vagy nem lépek színpadra”
A 79 éves legenda a Kids, Wait Till You Hear This című, március 10-én megjelenő memoárjában azt írja, eredetileg rendezői székben, ülve szerette volna átadni a díjat, ez volt az előzetesen egyeztetett kompromisszum az egészségi állapotára tekintettel. Elmondása szerint az utolsó pillanatban közölték vele, hogy „megmagyarázhatatlan módon elrendelték”, kerekesszékbe kell ülnie – vagy egyáltalán nem léphet színpadra.
Minnelli szerint mindezt azzal indokolták, hogy a kora és a „biztonsági szempontok” miatt attól tartottak, kieshetne a magasabb rendezői székből, ő azonban ezt „nonszensznek” nevezi, és úgy érzi, méltatlanul bántak vele. Memoárjában úgy fogalmaz, szíven ütötte, hogy nem kérésként, hanem utasításként közölték vele a döntést, miközben ő az egész karrierjét a színpadi jelenlétére, tartására építette.
A kerekesszék és a láthatatlan hátrányok
A színpadon látott kép – a mosolygó, kerekesszékben ülő legenda és a mellette álló Lady Gaga – a világ számára megható tisztelgésnek tűnt, Minnelli szerint azonban a körülmények súlyosan hátráltatták. A szék alacsonyabb pozíciója miatt alig látta a föléje helyezett súgógépet, így nehezebben tudta elolvasni a szöveget, ami a bizonytalan, megakadozó felkonferáláshoz vezetett.
Ezt a közönség nagy része az idős sztár zavarodottságának tulajdonította, a háttérben azonban – állítása szerint – technikai és szervezési döntések okozták a problémát. „Képzeld el, milyen érzés akaratod ellenére kivezetve lenni egy élő tévéközvetítés színpadára, miközben nem látsz rendesen, és tudod, hogy milliók figyelik minden mozdulatod” – idézi fel érzéseit a könyvben.
Lady Gaga szerepe: hős vagy a feltétel megtestesítője?
A nyilvánosság a jelenetet Lady Gaga emberi nagyságának bizonyítékaként ünnepelte, hiszen a popsztár azonnal mellé állt, finoman megérintette a vállát, és a mikrofonba azt mondta: „I got you.” Minnelli memoárja ugyan elismeri Gaga kedvességét és azt is, hogy a művész az előadás után a öltözőjébe is benézett, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, mégis tartalmaz egy súlyos állítást: szerinte társműsorvezetője is ragaszkodott a kerekesszékhez.
A könyv egyik legvitatottabb mondata, hogy Minnelli úgy emlékszik: azt mondták neki, Gaga „nem hajlandó vele színpadra lépni”, ha nem kerekesszékben érkezik. Ez a kijelentés új megvilágításba helyezi a világszerte körberajongott Oscar-pillanatot, és elkerülhetetlenül vitákat robbant ki arról, ki hozta meg valójában a döntést, és milyen szerepe volt ebben a gála szervezőinek, illetve Gaga stábjának.
A gála és a „coda” iróniája
Az ominózus este egyébként Minnelli számára szimbolikus: a legjobb film díját akkor a CODA című alkotás kapta, amelynek címében a „coda” zenei lezárást is jelent. A sztár memoárjában azzal játszik el, hogy számára ez az este is egyfajta kódaként, életének és pályájának lezáró fejezeteként értelmezhető – ám nem úgy, ahogy azt egy ünnepi Oscar-pillanattól várná.
Minnelli azt írja, évtizedek alatt tanulta meg legendás szüleitől, Judy Garlandtól és Vincente Minnellitől, hogy nagy stresszhelyzetben is meg kell őrizni a méltóságot. Amikor Gaga a kulisszák mögött megkérdezte tőle, jól van-e, ő csak ennyit mondott: „Nagy rajongód vagyok” – kifelé mosolygott, miközben belül összetörtnek érezte magát.
Memoár, amely új keretbe teszi a karrierjét
A Kids, Wait Till You Hear This több mint egy évtized történeteiből, interjúiból építkezik, amelyeket Minnelli régi barátja és zongorakísérője, Michael Feinstein gyűjtött össze. A kötet nemcsak az Oscar-gálás epizód kulisszatitkait tárja fel, hanem visszatekint gyerekkorára, Judy Garland ápolására, viharos magánéletére, függőségeire és arra az útra is, amely végül józanodásához vezetett.
Az Oscar-ügy azonban kiemelt szerepet kap: Minnelli számára ez az incidens jól példázza, hogyan bánik gyakran Hollywood az idős legendákkal – díszletként ünnepli őket, miközben a méltóságuk sokszor háttérbe szorul a show érdekében. Memoárja egyszerre késői önvallomás és kísérlet arra, hogy visszavegye a kontrollt a saját története fölött, és megmutassa, mi rejtőzik a kamerák előtt megható, a nézők szemében tökéletesnek tűnő pillanatok mögött.
