Főoldal Szabadidő Televízió Tíz történelmi érdekesség Londonról, amit eddig nem tudtál

Tíz történelmi érdekesség Londonról, amit eddig nem tudtál

London az elmúlt két évezredben túlélt inváziókat, járványokat, pusztító tüzeket, és az egykor mocsaras lápból a világ egyik legbefolyásosabb városa lett. Kalandos múltjáról négyrészes sorozatot forgatott az ismert író, történész Dan Jones London: 2000 évnyi történelem címmel, amely 2020. február 9-én 21 órától mutatkozik be a Viasat Historyn.

Íme innen tíz, kevésbé ismert érdekesség!

1. Kétezer évvel ezelőtt még csak egy óriási láp volt. A Temzét övező mocsaras, szeles vidéket vad törzsek lakták, amelyeket sem a kedvezőtlen időjárási viszonyok, sem külső betolakodók nem riasztottak el.

2. Julius Caesar nem volt képes meghódítani. A római császár i.e. 55-ben szállt partra 25.000 katonával Britanniában, hogy beolvassza azt birodalmába. Az időjárás és a kitartóan védekező helyiek egyaránt kifogtak rajta, és közel 100 évnek kellett eltelnie, mire a visszatérő rómaiak – immáron 40.000 katonával – el tudták foglalni a mai London területét.

3. London a Temze összeszűkülésének köszönheti létét. A telepesek kétezer évvel ezelőtt pontosan ott emeltek hidat, ahol a mai London Bridge áll, mivel a Temze ezen a részen összeszűkült, ráadásul hajózási és kereskedelmi szempontból is ideális volt. A rómaiak egy akkoriban formabontó csörlős hidat emeltek a folyón, aminek az egész birodalomból csodájára jártak.

4. Két évszázadon át szellemváros volt. A Római birodalom bukását követően barbárok dúlták, majd teljesen kiürült, és egészen a 7. századig az enyészeté lett. Ekkor szász hódítók ismét felfedezték a Temzében rejlő kereskedelmi előnyöket, és egy új várost emeltek az egykori Londoniumtól alig 1,5 kilométerre.

5. A bubópestis virágoztatta fel. Az 1348-ban kitört járvány másfél év alatt London lakosságának felével végzett, ugyanakkor a szellősebbé vált város a túlélőknek sokkal jobb életkörülményeket teremtett. Három évtized alatt olyannyira felvirágzott, hogy az utcákat állítólag arannyal burkolták be.

6. VIII. Henrik rémuralmának az egyház londoni hívei látták legnagyobb kárát. A hatalomvágyó királynak bökte a szemét, hogy Thomas Wolsey bíboros hozzá hasonló fényűző életet élt. Amikor Wolsey nem tudta elérni, hogy a pápa kimondja a királyi pár válását (hogy Henrik feleségül vehesse szeretőjét, Boleyn Annát), az uralkodó árulással vádolta meg őt, londoni lakhelyét pedig elfoglalta (itt épült később a Whitehall-palota). Ezt követően módszeresen sajátította ki az egyház birtokait, aki pedig ellenállt, azt felakasztotta és felnégyelte, vagy a Towerbe vetette, hogy ott haljon éhen.

7. A tűzvész egy kis pékségből indult. 1666-ban a város 80%-a porrá égett, a tűz egy péküzemben kapott lángra. Az erős szélben gyorsan terjedt: öt nap alatt 13.000 ház és 87 templom vált a tűz martalékává.

8. A tűzvész nyomán jöttek létre a varjútanyák. Ugyan London java 10 év alatt újjáépült és számos impozáns épület jelent meg a városképen, a lepusztult körzetek nyomornegyediben gyakorta 50-90 ember is összezsúfolódott egy-egy düledező házban. Ezeket a házakat varjútanyáknak hívták abból kiindulva, hogy ezen madarak népes és zajos rajai is hasonló helyeken fészkeltek.

9. A londoniak között sokkal népszerűbb volt a gin, mint a sör. A növekedő nyomor miatt egyre többen nyúltak a palackhoz. Londonban rengeteg ginfőzde üzemelt, ezért ez volt a legnépszerűbb, egyben a legolcsóbb ital is: akár egy pennyért is lerészegedhettek az emberek. Egy feljegyzés szerint 1735-ben összesen 23 millió liter gin fogyott, azaz egy felnőttre napi három deci jutott!

10. Egy időben akár száraz lábbal is át lehetett kelni a Temzén. Miközben London egyik vége nyomorgott, a másik – a West End – hihetetlenül felvirágzott, világkereskedelmi központtá vált, és ennek forgalmát a Temze alig bírta el. Egymást érték a hajók: nem ritkán egyszerre 1500 horgonyozott le rajta (500 befogadására volt alkalmas…), széltében-hosszában eltorlaszolva a folyót.