Több mint ezer kilométeres kerékpártúra, palacsintát sütő nyugdíjasok és egy SkyVIP-belépőt az önkéntesség kedvéért háttérbe szorító fesztiválozó – az idei Sziget történetei ismét megmutatták, hogy a rendezvény nem csupán a koncertekről és a hajnalig tartó bulikról szól. A háttérben több száz önkéntes dolgozott azért, hogy a fesztivál minden résztvevője biztonságosan és felszabadultan élvezhesse a programokat.
A Sziget Fesztivál látogatói elsősorban a világsztárokat, a különleges produkciókat és a fesztivál semmihez sem hasonlítható hangulatát érzékelik. A rendezvény működéséhez azonban egy hatalmas, részben láthatatlan csapat munkájára is szükség van.
Az önkéntesek a fesztivál szinte minden területén jelen vannak. Útba igazítanak, figyelik a látogatók biztonságát, segítik a szelektív hulladékgyűjtést, tolmácsolnak, kezelik a tömeget, valamint szükség esetén ott avatkoznak be, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk.
A Fesztivál Önkéntes Központ több mint 15 éve szervezi a Sziget önkéntes programját. A kezdeményezés évről évre egyre sokszínűbb közösséget vonz, amelyben különböző életkorú, nemzetiségű és hátterű emberek dolgoznak együtt. Az idei önkéntesek között pedig több olyan résztvevő is akadt, akinek története jóval túlmutatott a fesztiválon elvégzett feladatokon.
Tandemmel indultak Toulouse-ból Budapestre
Az önkéntes program nemzetközi jellegét különösen látványosan mutatta meg egy olasz és egy francia társaság története. A fiatalok évekkel korábban, a Balaton Soundon találkoztak, ahol ugyancsak önkéntesként dolgoztak.
A fesztiválon kialakult barátság nem ért véget a rendezvénnyel. A következő években is tartották egymással a kapcsolatot, majd a tavalyi Szigeten ismét találkoztak. A közös élmények hatására elhatározták, hogy legközelebb nem hétköznapi módon érkeznek Budapestre.
Amikor 2025 novemberében megkapták az önkéntes szerződésüket, megszületett a döntés: a következő nyáron kerékpárral teszik meg az utat a Szigetig.
Az olasz Giuseppe és társa hagyományos kerékpárokkal indult el Olaszországból, míg a francia Mathis és barátnője a dél-franciaországi Toulouse-ból vágott neki az útnak egy tandemmel. Az olasz páros 14, a francia kettős pedig 28 napot töltött az úton.
A két társaság Bolzanóban találkozott, majd innen már együtt folytatták a túrát Budapest felé. Mire elérték a Szigetet, több mint ezer kilométert hagytak maguk mögött.
Defektek és nehezen járható utak sem állították meg őket
A csaknem egy hónapig tartó utazás természetesen nem volt akadályoktól mentes. A kerékpárosoknak kilyukadt gumikkal, műszaki nehézségekkel és olyan útszakaszokkal is meg kellett küzdeniük, amelyeken időnként még gyalogosan is nehéz volt továbbhaladni.
Motivációjuk azonban végig kitartott. A történetük érdekessége, hogy nem valamelyik fellépő kedvéért vállalták a hatalmas utat. Elsősorban azért tértek vissza a Szigetre, mert korábban jó tapasztalatokat szereztek az önkéntes programban.
Kiemelték, hogy a jelentkezési folyamat egyszerű és gördülékeny volt, a közösség pedig már az első alkalommal befogadta őket. Számukra a fesztivál elsősorban nem egy koncerthelyszínt, hanem egy olyan nemzetközi találkozási pontot jelentett, ahol új kapcsolatokat alakíthattak ki.
A Budapestre érkező négyfős csapatból hárman a Vándor Vurstli forgatagában vállaltak feladatokat, Giuseppe pedig a Walkabouts önkéntes csapatához csatlakozott.
Palacsintát sütő nyugdíjasok jelentkeztek Gerendai Károlynál
Az idei Sziget arra is példát mutatott, hogy az önkéntesség egyáltalán nem csak a fiatalabb korosztály lehetősége. Egy 60 év feletti hölgyekből álló társaság kézzel írt levélben, egy egyszerű papírcetlin ajánlotta fel segítségét Gerendai Károlynak.
A jelentkezők levelükben arról is beszámoltak, hogy korábban már több helyen önkénteskedtek. Emellett megemlítették egyik legfontosabb tudományukat is: mesterien sütnek palacsintát.
A rendhagyó jelentkezést a szervezők örömmel fogadták. Végül három hölgy és egy férfi csatlakozott a Sziget önkénteseihez. Bár hivatalosan mindössze egyetlen napot töltöttek a fesztiválon, ez idő alatt fáradhatatlanul készítették a palacsintákat a rendezvény háttérmunkásainak.
Történetük bebizonyította, hogy a segíteni akarásnak nincs felső korhatára, az önkéntes közösségben pedig minden olyan ember megtalálhatja a helyét, aki szívesen tesz másokért.
SkyVIP-belépővel is inkább önkéntesnek állt
Csaba története egy másik oldalról világította meg az önkénteseket hajtó belső motivációt. Születésnapjára heti Sziget-bérletet kapott, ráadásul SkyVIP-kiegészítéssel, vagyis minden lehetősége megvolt arra, hogy kiemelt körülmények között élvezze a fesztivált.
Egy ismerősénél azonban meglátta, hogy önkéntesként készül a rendezvényre. Csabát régóta érdekelte, hogyan működik belülről egy ekkora fesztivál, ezért utánajárt az önkéntes program feltételeinek.
A lehetőség annyira megtetszett neki, hogy a már meglévő heti bérlete és SkyVIP-hozzáférése ellenére csatlakozott a szervezőcsapathoz. A kizárólag szórakozással töltött hét helyett azt választotta, hogy munkájával maga is hozzájáruljon a fesztivál működéséhez.
Soha nem volt két egyforma munkanapja
Csaba az akciócsapat tagjaként a fesztivál egyik legmozgalmasabb részlegébe került. Ennek a csapatnak az önkéntesei mindig ott segítenek, ahol az adott pillanatban a legnagyobb szükség van rájuk.
A változatos feladatok miatt egyetlen nap sem hasonlított a másikra. Csaba így nemcsak a rendezvény működésébe láthatott bele, hanem olyan helyzetekkel és emberekkel is találkozhatott, amelyekkel hagyományos látogatóként valószínűleg nem került volna kapcsolatba.
A munka mellett természetesen a kikapcsolódásra is jutott ideje. Felkereshette a barátait, részt vehetett a fesztivál programjain, és számos új ismeretséget köthetett.
Különösen nagy hatást gyakorolt rá az önkéntes bázison tapasztalható közösségi légkör. A fesztivál végére úgy érezte, hogy a bázissátor gyakorlatilag soha nem alszik: mindig történik valami, folyamatos a mozgás, és bármelyik napszakban akad valaki, aki segítséget nyújt vagy éppen munkába indul.
A látogatók sokszor nem is találkoznak velük közvetlenül
Az önkéntesek tevékenységének jelentős része észrevétlen marad a fesztiválozók előtt. Éppen ez mutatja meg igazán, milyen jól működik a rendszer: a látogatók zavartalanul élvezhetik a rendezvényt, miközben a háttérben több száz ember gondoskodik a felmerülő feladatokról.
A stewardok folyamatosan figyelik a fesztivál területét, és jelzik, ha valahol beavatkozásra vagy segítségre van szükség. A Binfluenszerek a környezettudatos hulladékkezelést és a szelektív gyűjtést támogatják. Más önkéntesek tolmácsként, információs munkatársként vagy tömegirányítóként dolgoznak.
Az akciócsapat tagjai eközben a legkülönfélébb, sokszor előre nem tervezhető feladatokat látják el. Munkájukhoz rugalmasságra, gyors helyzetfelismerésre és együttműködésre van szükség.
Az önkéntesség egyszerre munka, kaland és közösségi élmény
A különleges történetek közös pontja, hogy szereplőik nem pusztán ingyenes bejutási lehetőségként tekintettek az önkéntességre. A program számukra közösségi élményt, személyes kihívást és valódi kalandot jelentett.
Volt, aki tandemmel tekert Toulouse-ból Budapestig, más a kiemelt belépője ellenére is inkább munkába állt, a nyugdíjas önkéntesek pedig palacsintával tették emlékezetesebbé a háttérben dolgozók napját.
A Sziget önkénteseinek történetei arra emlékeztetnek, hogy egy fesztivál valódi értékét nemcsak a fellépők névsora vagy a látogatók száma határozza meg. Legalább ilyen fontos az a közösség is, amely a színfalak mögött gondoskodik arról, hogy a rendezvény évről évre életre kelhessen.
