Főoldal A világ Tudomány Kudarcba fulladt a NASA mentőakciója: napokon belül a Földre zuhanhat a legendás...

Kudarcba fulladt a NASA mentőakciója: napokon belül a Földre zuhanhat a legendás Swift űrteleszkóp

Huszonkét évnyi tudományos szolgálat után végleg véget ér a NASA egyik legsikeresebb űrteleszkópjának küldetése. A Neil Gehrels Swift Observatory megmentésére indított, 30 millió dolláros mentőakció kudarcot vallott, így az egyre alacsonyabb pályán keringő, mintegy másfél tonnás berendezés várhatóan napokon belül belép a Föld légkörébe. Bár az űrteleszkóp jelentős része megsemmisülhet a visszatérés során, bizonyos alkatrészei elérhetik bolygónk felszínét. Az Egyesült Államok Űrhadereje folyamatosan figyelemmel kíséri az eszköz mozgását.

Péntek környékén érheti el a Föld légkörét a Swift

Az amerikai űrhaderő előrejelzése alapján a NASA Swift űrteleszkópja 2026. november 6-án, pénteken vagy annak környékén léphet be a Föld légkörébe. A pontos időpont és a visszatérés helyszíne egyelőre bizonytalan, mivel az alacsony Föld körüli pályán mozgó objektumok süllyedését számos tényező befolyásolja.

A mintegy 1500 kilogrammos berendezés nagy része várhatóan elég a légkör sűrűbb rétegeiben. A NASA szakemberei ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy néhány különösen ellenálló alkatrész túlélheti a rendkívüli hőterhelést.

Ezek között volfrámból készült elemek és a tükörrendszer bizonyos részei is megtalálhatók. A volfrám rendkívül magas olvadáspontú, nagy sűrűségű fém, amelynek egyes alkatrészei megfelelő körülmények között átvészelhetik a légköri visszatérést.

A szakértők szerint a megmaradó törmelék legnagyobb valószínűséggel valamelyik óceánba zuhanhat. A lehetséges visszatérési terület azonban Afrika, Ausztrália, India, Délkelet-Ázsia, valamint Közép- és Dél-Amerika bizonyos térségeit is érintheti.

A jelenlegi információk alapján nem lehet pontos becsapódási helyszínt meghatározni, ezért az amerikai űrhaderő továbbra is követi a Swift pályájának változásait.

Egy 30 millió dolláros mentőakció sem tudta megmenteni

A NASA már korábban felismerte, hogy a Swift pályamagassága a vártnál gyorsabban csökken. A probléma hátterében részben az elmúlt évek fokozott naptevékenysége áll.

Az intenzív naptevékenység hatására a Föld felső légköre felmelegedhet és kitágulhat, ami növeli az alacsony pályán keringő műholdakra ható légellenállást. Ez fokozatos energiavesztéshez, végső soron pedig a pálya további süllyedéséhez vezet.

A Swift nem rendelkezik olyan saját hajtóműrendszerrel, amellyel megfelelő mértékben korrigálhatná a pályáját. A NASA ezért 2025 szeptemberében a Katalyst Space Technologies vállalatot bízta meg egy rendkívül összetett mentőakcióval.

A körülbelül 30 millió dolláros program célja az volt, hogy egy különleges robotűreszköz megközelítse a Swiftet, mechanikusan csatlakozzon hozzá, majd magasabb, biztonságosabb pályára emelje.

A LINK nevű mentőeszközt három robotkarral szerelték fel, amelyek segítségével megragadhatta volna az eredetileg ilyen jellegű szervizelésre nem tervezett űrteleszkópot.

A 2026. július 3-án felbocsátott LINK azonban súlyos műszaki problémákkal szembesült.

A meghajtórendszer és az orientáció szabályozásáért felelős berendezések meghibásodása miatt az eszköz nem tudta végrehajtani a szükséges manővereket. Bár sikerült megközelítenie a Swiftet, a két űreszköz közötti távolságot mindössze 12–15 kilométerre tudták csökkenteni.

A mentési kísérlet végül sikertelenül zárult, a LINK pedig 2026 szeptemberében maga is visszatért a Föld légkörébe.

Miért volt különösen fontos a Swift űrteleszkóp?

A Swiftet 2004. november 20-án bocsátották fel, eredetileg mindössze kétéves tudományos küldetésre. Az űrteleszkóp azonban több mint két évtizeden keresztül működött, és a modern csillagászat egyik rendkívül értékes megfigyelőeszközévé vált.

Elsődleges feladata a világegyetem legnagyobb energiájú eseményeinek, különösen a gammakitöréseknek a megfigyelése volt.

A gammakitörések a kozmosz legintenzívebb ismert elektromágneses sugárzási jelenségei közé tartoznak. Egyes kitörések hatalmas tömegű csillagok összeomlásához, mások neutroncsillagok összeolvadásához kapcsolódnak.

A Swift egyik legnagyobb előnye az volt, hogy rendkívül gyorsan képes volt a hirtelen megjelenő kozmikus események irányába fordulni.

Míg számos nagy űrteleszkóp esetében egy új célpont megfigyelésének előkészítése hosszabb időt vehet igénybe, a Swift akár perceken belül megkezdhette a frissen észlelt jelenségek vizsgálatát.

Ez különösen fontos a gammakitörések esetében, hiszen ezek legintenzívebb szakasza gyakran rendkívül rövid ideig tart.

Több mint kétezer gammakitörést és 1400 szupernóvát figyelt meg

A Swift tudományos eredményei önmagukért beszélnek.

A 22 éves működése során több mint 2000 gammakitörést és 1400 szupernóva-robbanást figyelt meg. Emellett üstökösöket, kisbolygókat, fekete lyukakhoz kapcsolódó jelenségeket és számos más nagy energiájú kozmikus eseményt is vizsgált.

Az űrteleszkóp adatai mintegy 7000 tudományos publikáció elkészítéséhez járultak hozzá.

A Swift különlegessége nem kizárólag saját műszereiben rejlett, hanem abban is, hogy a többi csillagászati obszervatórium számára rendkívül fontos riasztási és megfigyelési információkat biztosított.

A NASA szakemberei gyakran egyfajta kozmikus első reagálóként tekintettek rá.

Amikor a Swift új gammakitörést vagy más rendkívüli eseményt észlelt, a Hubble, a James Webb és további földi, illetve űrbéli teleszkópok részletesebb megfigyeléseket végezhettek.

Ez a gyors reagálás jelentősen hozzájárult a rövid életű csillagászati jelenségek megértéséhez.

Októberben végleg leállították a tudományos működését

A mentőakció kudarca után a Swift még egy ideig folytathatta tudományos tevékenységét.

A NASA tájékoztatása szerint az űrteleszkóp 2026. október 20-án gyűjtötte utolsó tudományos adatait. A küldetés hivatalos lezárását október 23-án jelentették be.

Ekkorra a pályamagasság csökkenése már olyan mértéket ért el, hogy a berendezés stabil működésének fenntartása egyre nehezebbé vált.

A tudományos rendszerek leállításával végleg lezárult a NASA egyik leghosszabb ideig szolgáló nagy energiájú csillagászati megfigyelőprogramja.

A Swift elvesztése különösen érzékenyen érinti azokat a kutatókat, akik a gyorsan változó kozmikus jelenségek megfigyelésével foglalkoznak.

A kudarc ellenére a mentőakció tapasztalatai is értékesek lehetnek

Bár a LINK nem tudta megmenteni a Swiftet, a küldetés során szerzett tapasztalatok a jövő űrtechnológiai fejlesztéseiben hasznosulhatnak.

A műholdak és űrteleszkópok pályán történő szervizelése, üzemanyaggal való feltöltése, illetve magasabb pályára emelése az űripar egyik egyre fontosabb fejlesztési területe.

A jelenlegi űreszközök jelentős részét még mindig úgy tervezik, hogy élettartamuk végén nem javíthatók vagy menthetők meg gazdaságosan.

A robotizált űrszervizelési technológiák fejlődése azonban hosszabb távon megváltoztathatja ezt a helyzetet.

Ha a jövőben megbízhatóan megoldhatóvá válik egy működő, de süllyedő pályán keringő műhold biztonságos megközelítése és pályakorrekciója, az jelentős megtakarításokat eredményezhet.

Egy sikeres technológia akár a Hubble űrteleszkóphoz hasonló berendezések élettartamának meghosszabbításában is szerepet kaphat.

Mi történik, ha egy másfél tonnás űreszköz visszatér a légkörbe?

Az alacsony Föld körüli pályán keringő mesterséges objektumok folyamatosan ki vannak téve a rendkívül ritka felsőlégkör fékező hatásának.

Ahogy egy űreszköz fokozatosan veszít pályaenergiájából, egyre alacsonyabb magasságba kerül, ahol a légellenállás tovább növekszik.

Ez a folyamat végül felgyorsuló pályasüllyedéshez és légköri visszatéréshez vezet.

A rendkívül nagy sebességgel érkező objektum előtt összenyomódó levegő és a kialakuló aerodinamikai hőterhelés miatt a szerkezet jelentős része felhevül, darabokra esik, majd megsemmisülhet.

Bizonyos nagy sűrűségű vagy magas olvadáspontú anyagokból készült alkatrészek azonban túlélhetik ezt a folyamatot.

A Swift esetében a szakemberek elsősorban néhány volfrámelem és optikai alkatrész esetleges felszínre jutásával számolnak.

A visszatérési pálya pontos meghatározása azért is nehéz, mert a légkör aktuális állapota, a naptevékenység, valamint az űreszköz forgása és szerkezeti szétesése egyaránt befolyásolhatja a folyamatot.

A jelenlegi előrejelzések szerint az óceáni becsapódás a legvalószínűbb forgatókönyv.

Egy korszak lezárul, de a Swift öröksége tovább él

A Swift küldetésének lezárása fontos mérföldkő a NASA csillagászati programjainak történetében.

A mindössze két évre tervezett űrteleszkóp végül több mint húsz éven keresztül segítette a kutatókat a világegyetem legnagyobb energiájú eseményeinek feltérképezésében.

A megfigyelésekből származó hatalmas adatmennyiség ráadásul az űreszköz megsemmisülése után is rendelkezésre áll, így a tudományos feldolgozás és az új felfedezések még hosszú éveken át folytatódhatnak.

A NASA számára most az egyik legfontosabb feladat annak meghatározása, hogyan lehet a Swift által betöltött különleges megfigyelési szerepet a jövő űrmisszióival pótolni.

A Swift története egyúttal arra is emlékeztet, hogy a világűrben még a legsikeresebb technológiai eszközök élettartama is véges.

A tudományos örökségük azonban jóval tovább fennmaradhat, mint maguk a berendezések.

a