Az Egyesült Államok és Ázsia mellett tették le a voksaikat a Fidelity Worldwide Investment szakértői, amikor a jövő év legígéretesebb piacainak listáját állították össze. A világ egyik legnagyobb alapkezelője szerint az USA által vezetett bikapiac töretlennek mondható, és 2015-ben további rekordoknak leszünk még szemtanúi.

A felértékelődött dollár hatása

A részvénytőzsdei fejleményeket továbbra is elsősorban az alacsonyabb árutőzsdei árak és az erősödő dollár fogja meghatározni. Az olaj ára 2014 júliusa óta már több mint 25%-kal csökkent, és a kínálati oldalon zajló események, pl. az USA palaolaj-kitermelésének felfuttatásának hatására ez az árszínvonal valószínűleg egy darabig jellemző is marad.

A dollár felértékelődése az USA-ban végbement folyamatos strukturális fejlesztések eredménye. Bár ezek nem most kezdődtek, de közben megváltozott a pénzügypolitikai háttér. A laza pénzügypolitika egészen a közelmúltig lényegében fedő alatt tartotta a dollár felértékelődését. Azonban a 2015-ös kamatláb-emelkedések kilátásának hatására, mely egybeesik az Európában és Japánban végrehajtandó további mennyiségi lazítással, ez a fedő felemelkedett. Előfordulhat, hogy a dollár árfolyama tartósan és jelentős mértékben fog nőni, amihez alacsonyabb nyersanyag-árak társulnak majd. Ez a kombináció hagyományosan kedvezni szokott az USA részvényeinek.

Az USA globális piacok vezető ereje marad

Az USA gazdasága továbbra is egészséges ütemben fejlődik; zajlanak az ikerdeficit kiküszöbölését célzó strukturális korrekciók, ami a dollár árfolyamának további felértékelődését idézi majd elő. A szénhidrogén-importnak a palaolaj-kitermelés miatt bekövetkezett összeomlása sokat javított a kereskedelmi hiányon, az exporttal kapcsolatos kilátások pedig további javulás reményét tartogatják. Ennél is fontosabb fejlemény volt a költségvetési hiány csökkenése, mely a Barack Obama hivatalba lépésekor jegyzett 10%-ról mára 3%-ra zsugorodott. A jelenlegi kormányzat véget vetett a Bush-korszakra jellemző kicsapongásoknak, sőt mivel két költséges háború, az iraki és az afganisztáni is véget ért, a szövetségi kiadások egyenesen csökkentek is.

Mivel a jegybanki alapkamat a nullához közelít, és a kötvényhozamok is negatív csúcsokat döntögetnek, ennek a pénztömegnek gyakorlatilag semmilyen árbefolyásoló hatása nincs, ami arra kényszeríti a befektetőket, hogy munkára fogják a pénzüket, ha elfogadható hozamot akarnak elérni. A legtágabban értelmezett globális eszközosztályokat tekintve az osztalékfizető részvények még mindig vonzóbbnak tűnnek, mint a többi eszközosztály, például a kötvények, és további befektetéseket vonzhatnak. A részvényekből származó jövedelem lesz a részvénypiacok egyik legfőbb katalizátora, miközben változatlan lendülettel tovább zajlik a hozamvadászat.

Fegyelmezett reformok, és a belső kereslet növekedése Ázsiában

Az ázsiai piacok kilátásai továbbra is kedvezőek. Bár az elmúlt időszakban volt néhány, a befektetőket elbizonytalanító döccenő, és annak ellenére, hogy a közkeletű nézet szerint az erős dollárnak elvileg kedvezőtlenül kellene hatnia számos piac alakulására, a régióban számos olyan pénzügypolitikai és szélesebb, makrogazdasági fejlemény tapasztalható, melyek közép- és hosszú távon további lendületet adhatnak ezeknek a piacoknak. Először is, Ázsia külső adósságállománya drámai mértékben javult az 1997-es ázsiai valutaválság óta, és a régió országai e téren nagyon fegyelmezettek maradtak az azóta eltelt években. Emellett a térség legtöbb országa az adósságállományához képest hatalmas készpénztartalékokat halmozott fel, ezért koránt sem annyira érzékenyek a kedvezőtlen külső hatásokra, mint korábban.

Azonban legalább ilyen fontos tényező az is, hogy a régió számos országában erősen reformorientált szemlélet alakult ki, és nem lehet véletlen, hogy az idei év legjobban teljesítő részvénypiacai egytől-egyig olyan országokban működnek, melyekben aktívan zajlanak a széles körű és egyes esetekben valóban igen izgalmas reformprogramok. Ami nagyon lényeges, hogy az ázsiai növekedés mértéke napjainkban nem annyira az exportnak, hanem egyre inkább a belső keresletnek köszönhető.

Japánban Abe Sinzó „három nyíl” politikája egyértelműen megváltoztatta a rövid távú piaci hangulatot és az inflációs várakozásokat is. Bár a japán jegybank 2%-os inflációs célja is ambiciózusnak mondható, még nagyobb eredmény lenne, ha sikerülne az országban uralkodó, csökkenő eszközárfolyamokat váró légkört növekvő árfolyamokat váró légkörre változtatni. Ezért érezte úgy a Bank of Japan elnöke, amikor meglátta az inflációs várakozások lanyhulásának első jeleit, hogy nincs más választása, mint még jobban beleállni a reflációs politikájába. Azonban mégis a harmadik „nyíl” – az Abe-féle strukturális reform továbbvitele – lesz az, amelyik eldönti, hogy a miniszterelnök forradalmi gazdaságélénkítő kísérlete hosszú távon sikerre vagy kudarcra van-e ítélve. A harmadik nyíl lényege a tőkehatékonyság javítása. A lakosság elöregedése és létszámának csökkenése mellett csak úgy lehet lendületet adni az ország gazdasági növekedésének, ha kiemelt fontosságot tulajdonítanak a humán- és a pénztőke-allokáció hatékonyságának és megszervezésének.

Ami Kínát illeti, bár a megfigyelők kétségbe vannak esve a GDP-növekedés ütemének csökkenése miatt, szerintünk ez valójában kedvező fejlemény. Egy Kína-méretű gazdaság nem növekedhet örökké a korábbi, nyaktörő tempóval – természetes, hogy a folyamat idővel lelassul. Sokkal fontosabb, hogy keretek közé szorítsák az adósságállomány növekedését, főleg az árnyékbanki területen – ez zajlik most, és ezt értik a kínai vezetők azon, hogy a növekedésnek nem a mennyisége, hanem a minősége számít. A kínai reformprogram kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gazdasági egyensúlyt a beruházások felől ismét a fogyasztás felé billentsék. Az ország célja, hogy végigjárja a fenntarthatóbb gazdasági modell felé vezető utat, amelynek a tőkeallokáció piacorientáltabb megközelítése is részét képezi. A kínai fogyasztás egyébként már eddig is sokkal gyorsabb ütemben nőtt, mint ahogy a legtöbben gondolnák: reálértékben az elmúlt évtizedben évente átlagosan 10%-kal emelkedett. Jelenlegi árakon számolva 2003 óta több mint ötszörösére, 4,8 trillió dollárra nőtt. Az állami tulajdonú vállalatok átalakításának máris érezhető a az olyan nagyvállalatok, mint a China Mobile és a Petrochina mérlegfőösszegére gyakorolt hatása. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának októberben megtartott negyedik plenáris ülésén határozatba foglalták, hogy a kormányzás alapelve a jog uralma, vagyis a jogállamiság – ez nélkülözhetetlen a jövőbeli gazdasági növekedéshez. Az ország nettó olajimportőrként természetesen az olcsóbb kőolajárakból is profitál.

Indiában Narendra Modi miniszterelnök választási győzelme minden várakozást felülmúlóan meggyőző volt – harminc éve nem volt példa arra, hogy egy párt többséget szerezzen a parlamentben. Modi első költségvetése lefektette a fiskális konszolidáció, az infrastruktúrafejlesztés, valamint az építőipar fellendítésének alapköveit, és megnyitotta a kapukat a közvetlen külföldi beruházások (FDI) előtt, melyek nagyon bizalomgerjesztő lépéseknek számítanak. A kedvezőbb növekedési kilátások záloga, hogy a kormány képes-e széles körű reformokat bevezetni. A szektorspecifikus jobbító intézkedéseken kívül a potenciális, makroszintű reformok közé tartozik a projektjóváhagyási és a földtulajdon-szerzési folyamat leegyszerűsítése (infrastruktúra), a munkajogi, szövetségi és adójogszabályok reformja (igazgatás) és a támogatások csökkentése is. A Modi-kormány figyelmének középpontjában a beruházások állnak. Az új kabinet által a legkönnyebben megvalósítható cél a bürokrácia hatékonyságának javítása és a döntéshozatali folyamat felgyorsítása lesz. Az e téren elért sikerek hatására több mint 100 milliárd dollárnyi beruházási projekt jöhetne lendületbe, és az első fejlemények biztatatónak mondhatók. Ráadásul a védelmi és vasútépítési témájú közvetlen külföldi beruházások, az infrastrukturális célú kiadások növelése és a bürokrácia visszaszorítása egyaránt azt eredményezheti, hogy a GDP-növekedés rövid időn belül ismét elérhetné a 7%-os (vagy akár magasabb) szintet.