Az óvodai beszoktatás kihívást jelent a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt. Ráadásul az idei évben zömében olyan kicsik kerülnek az intézményekbe, akik a koronavírus járvány miatt ezidáig nem éltek közösségi életet és kortársaikkal is csak ritkán találkoztak.

B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus összegyűjtött öt hasznos tanácsot, aminek megfogadásával hatalmas lépést tehetnek a szülők a zökkentőmentes beszoktatás felé.

1. Napirend és hangolódás

Rendkívül fontos, hogy időben, az óvodakezdés előtt megkezdjük a ráhangolódást. Ebbe beletartozik az óvodáról való beszélgetés, az önállósodás elősegítése (pl. ovis táska bepakolása, felöltözés) és a reggeli indulás is. A reggeli indulás kritikus pontja az intézménykezdésnek; egy rosszul indult, kiabálós, sietős reggel mindenki napjára rányomja a bélyegét! Érdemes már napokkal, vagy a kár egy héttel ovikezdés előtt reggelente felébreszteni és elkészülni a gyermekkel, majd egy rövid utat megtenni, akár bevásárolni, a játszótérre vagy csak levinni a szemetet, így láthatjuk azt, hogy mennyire jól határoztuk meg az indulás idejét. Elképzelhető, hogy a kicsi a vártnál rövidebb idő alatt is el fog készülni, így elegendő később felkelni, azonban ennek ellenkezőjét is tapasztalhatjuk.  Ha minderre még a beszoktatás előtt fényderül, jókora adag stressztől és türelmetlenségtől tudjuk megkímélni magunkat és gyermekünket egyaránt.

2. Az idő kézzel foghatóvá tétele

A gyermekeknek nagy nehézséget jelent, hogy számukra az idő „nem létezik”. Azonban ha kézzelfoghatóvá tesszük számukra, biztonságban fogják érezni magukat akkor is, amikor nem vagyunk mellettük, hiszen tudni fogják, mikor megyünk értük. Ahhoz, hogy ezt biztonsággal megtanulják, vizuális eszközöket kell használjunk az otthonunkban, ami segíti őt abban, hogy lássa, a napirendjében mi miután következik. Ebben hatalmas segítség lehet egy hetirend tábla, amiben kis piktogramokkal, rajzokkal szemléltetjük az egymás után következő eseményeket, azaz az idő múlását.

Ha tudják mikor van az „ebéd után jövök érted”, könnyebben elválnak és az óvodai eseményekre fognak koncentrálni ahelyett, hogy egyfolytában minket várnának.

3. Rutinos, de szeretetteljes elköszönés

Az elválásra a szülőknek is fel kell készülniük lélekben. Akkor és ott, elváláskor azonban nem szabad húzni az időt, pontosan úgy kell tenni, mintha csak a nagyszülőknél hagynánk a gyermeket, azaz egy kialakított rutin szerint búcsúzni: egy puszi, egy ölelés, mikor jövök és már megyünk is. FONTOS: minél több a „csak még egy” (ölelés, puszi, simogatás, stb.), annál bizonytalanabb gyermeket hagyunk ott, ezért ezt kerüljük el. Az ígéretünket pedig tartsuk be! Akkor érkezzünk, amikorra ígértük a gyermeknek (pl. ebéd után, alvás előtt, stb.) és fontos, hogy ezt az is tudja, aki vigyáz rá! Ha késnénk a megbeszéltekhez képest, jelezzük az intézménynek és kérjük, hogy szóljanak a gyermeknek is. Ha pedig reggel még bizonytalan a délutáni érkezésünk, két opciót és támpontokat adjunk a gyermeknek (pl. Ébredés után vagy uzsonna után érkezem, napközben derül ki. Ha uzsonnáig nem érek ide, akkor biztosan tudhatod, hogy már az udvaron leszel, mire ide érek.)

4. Nyunyóka

Annak ellenére, hogy az óvodapedagógusok és a dadusok mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy elfeledtessék gyermekünkkel az elválást, szüksége lehet egy biztonságot nyújtó tárgyra, amibe akkor is tud kapaszkodni, amikor nem vagyunk vele. Ez lehet egy plüss, egy ruhadarab, de akár egy fénykép is a családról. Fontos, hogy egyetlen darab ilyen tárgyat vigyen magával és ő döntse el, hogy mi legyen az.

5. Bizalom az óvónő és az intézmény felé

Gyermekünk feltétlen bizalommal van felénk, bármiről is legyen szó. Akkor fog tudni könnyen beilleszkedni, ha megbízik az óvónőben, ehhez viszont éreznie kell azt, hogy mi is bizalommal vagyunk a pedagógus felé. Bátran meséljünk neki saját ovis emlékeinkről, arról, hogy milyen volt a mi óvónénink, hogyan játszottunk vele, hogyan vígasztalt meg bennünket, amikor kicsit szomorúak voltunk. Ha személyes problémánk van az óvónővel, ennek sose adjunk hangot a gyermek előtt, és törekedjünk az asszertív kommunikációra!