Gondolatok egy szombat esti moziélmény kapcsán. Moziban voltam, megnéztem a Star Wars legújabb részét, a Rogue One: A Star Wars Story című epizódot. Magyarországon A zsivány egyes címen kerül forgalomba.

A film, bár igazi Star Wars történet, a Csillagok háborúja sorozat része, azonban nem csatlakozik szorosan az eddigi történetekhez, ezért nem a megszokott Star Wars filmek stílusában kezdődik, persze a film befejezése már teljesen megfelelt a lucasfilmek stílusának, jellegének. Úgy fejeződött be, ahogyan az eddigi bármelyik epizód.

A filmet Gareth Edwards rendezte, Gary Whitta írta, és zenéjét Michael Giacchino szerezte.

Az erő nem volt igazán az alkotókkal…

Véleményem szerint ez a rész nem nyeri majd el a legjobb epizód címét, a film beharangozója ellenére sablonjai teljesen azonosak a korábbi részekkel, új poénok, trükkök sem igazán akadnak a filmben, s még dramaturgiai hibák is találhatók az epizódban. Van olyan szereplő, aki a film kezdetétől a befejezésig tartó tizenöt év alatt szemernyit sem öregszik, s teljesen azonos a megjelenése a film első jelenetében, s utána a tizenöt évvel később játszódó részben is. S erre nem magyarázat az sem, hogy ennek a kulcsszereplőnek az egyenruhája (rangja) nem változott tizenöt év alatt. De, még csak egy újabb kitüntetése sincsen az egyenruhán. S ezt dramaturgiailag csak tetézi, hogy a filmben végig katonai feladatokat lát el, mégis igazgatónak nevezik. Egyenruhája pedig csak színében tér el, egy a korábbi epizódban is megismert tábornokétól.
A rendező előzetes nyilatkozata szerint – a film olyan lesz, mint egy tipikus háborús film, mondván: “Ez a háború valósága. A jófiúk rossz fiúk. A rossz fiúk jófiúk. Ez komplikált és réteges; egy roppant gazdag forgatókönyv.” (A nyilatkozat a http://www.theverge.com oldalán jelent meg, még 2015-ben.)

A rendező állításában van igazság, sokáig nem lehet a filmből tudni, hogy ki is valójában a jó és ki a rossz fiú. Igen, valóban háborús filmet lát a néző, s ez a háború semmiben sem tér el a korábban látott részek háborús képsoraitól. Ami valóban feltűnő, hogy ebben az epizódban a háborúé a főszerep.

Számomra hiányzott a korábbi epizódokban megismert humor. Persze a filmből nem maradhatott ki sem a fénykard, sem Darth Vader és a film végén még Leila hercegnő is feltűnik egy jelenet erejéig.

S, hogy azért időben el lehessen helyezni a Rogue One történetét, ez az epizód, a korábban már látott “Egy új remény” című, a sorozat negyedik epizódja elötti időben játszódik. Megjegyzem az “Egy új remény”-t 1977-ben mutatták be, s a film-történelem egyik legsikeresebb alkotásává vált. Világszerte megközelítette a nyolcszázmillió dolláros bevételt. (Az 1939-ben bemutatott “Elfújta a szél” hozott nagyobb árbevételt, ismereteim szerint.)

Nos, nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy ez az epizód nem lesz ennyire sikeres. Szombat este, a multiplex moziban, ahol a film amerikai bemutatójának a másnapján láttam a filmet, talán ha a mozi harmadában ültek nézők. S nem magyarázat a harmadházra az sem, hogy Aranyvasárnap este elötti szombat este voltunk a moziban. Igaz, ezen a szombaton mindenki, aki csak tehette, a karácsonyi bevásárlásait intézte. S ez nem véletlen, hiszen a világ egyik legnagyobb áruháza erre a szombati napra időzítette az egy napos, de legnagyobb árengedményes vásárát.

Szóval, szombat este nem túl nagy érdeklődés elött zajlott a vetítés. A hűség kedvéért azonban el kell mondanom, hogy a film végén felhangzott a nézői taps. Amit, azért meg kell, hogy mondjam, nem túl gyakori az amerikai mozikban.

Egyszóval, azt gondolom, hogy a film egy jó szombat esti kikapcsolódás. Alapjában egy fordulatos filmet láttunk, de sportnyelven szólva volt jobb.

Úgy gondolom, hogy az erő itt nem volt igazán az alkotókkal.