Minden korábbinál erősebb El Niño alakulhat ki 2026 végére a Csendes-óceán térségében, amelynek következményei az egész bolygó időjárását befolyásolhatják. A NASA legfrissebb műholdfelvételei alapján az idei jelenség már most az 1997–1998-as és a 2015–2016-os történelmi eseményekhez hasonlítható, sőt bizonyos mutatók alapján túl is szárnyalhatja azokat. A Meteorológiai Világszervezet előrejelzése szerint a trópusi Csendes-óceán egyes térségeiben a tengerfelszín hőmérséklete akár 3,8 Celsius-fokkal is meghaladhatja a megszokott értékeket. A szakemberek szerint mindez rendkívüli csapadékmennyiséget, súlyos aszályokat, áradásokat és más szélsőséges időjárási eseményeket eredményezhet világszerte.
Aggasztó eredményeket mutatnak a NASA legújabb műholdfelvételei
Az amerikai űrkutatási hivatal 2026. október 23-án közzétett elemzésében az idei El Niño alakulását a korábbi két rendkívül erős, 1997–1998-as és 2015–2016-os eseményekkel hasonlította össze. A vizsgálat alapját a Csendes-óceán felszínének magasságát mérő műholdak adatai jelentették, amelyekből a kutatók következtetni tudnak a víztömegek hőmérsékletének és eloszlásának változásaira.
A felvételeken jól látható, hogy 2026 októberében a Csendes-óceán középső és keleti részén jelentős kiterjedésű, az átlagosnál magasabb vízszintű területek alakultak ki. Ez a mintázat rendkívül hasonló ahhoz, amelyet az 1997-es, minden idők egyik legerősebb El Niño-eseménye során figyeltek meg.
A NASA szakemberei ugyanakkor egy lényeges különbséget is azonosítottak: a 2026-os jelenség lényegesen gyorsabban erősödött fel, mint az 1997-es. A meleg víztömegek kelet felé történő elmozdulása szintén feltűnő, és az emelkedett tengerszint egészen Dél-Amerika partvidékéig megfigyelhető.
Josh Willis, a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatója szerint a jelenlegi folyamat akár az 1997-es rekorderejű El Niñónál is intenzívebbé válhat. A szakember azonban arra is figyelmeztetett, hogy két hasonló óceáni állapot nem feltétlenül eredményez azonos időjárási következményeket.
Mi az El Niño, és miért befolyásolja az egész Föld időjárását?
Az El Niño egy természetes, rendszeresen visszatérő éghajlati jelenség, amely jellemzően két-hét évente alakul ki a Csendes-óceán egyenlítői térségében. Az El Niño–Déli Oszcilláció, röviden ENSO néven ismert rendszer meleg szakaszát jelenti. Ellentéte a La Niña, amikor a térség felszíni vizei a szokásosnál hidegebbé válnak.
Normál körülmények között a keleties passzátszelek a meleg felszíni tengervizet a Csendes-óceán nyugati területei, elsősorban Indonézia és Ausztrália irányába terelik. Ennek következtében Dél-Amerika nyugati partjainál hidegebb, tápanyagokban gazdag víz áramlik fel a mélyebb óceáni rétegekből.
El Niño idején azonban a passzátszelek meggyengülnek, esetenként megfordulnak, így a felhalmozódott meleg víz kelet felé mozdulhat el. Ez nemcsak a tengerfelszín hőmérsékletét változtatja meg, hanem az egész trópusi légköri cirkulációra hatással van.
A folyamat következtében átrendeződnek a csapadékzónák, módosulnak a légnyomási viszonyok, és megváltozhatnak a nagy térségű légáramlások. Az El Niño hatása ezért nem korlátozódik a Csendes-óceán partvidékére: Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, valamint közvetett módon Európában is érzékelhető lehet.
Akár 3,8 Celsius-fokkal is melegebb lehet a Csendes-óceán egyenlítői térsége
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 2026 októberében közzétett előrejelzése rendkívüli felmelegedéssel számol a Csendes-óceán középső és keleti trópusi területein. A modellek szerint a tengerfelszín hőmérsékleti eltérése 2026 vége és 2027 eleje között megközelítheti a 3,8 Celsius-fokot a vizsgált térségben.
Ez nem azt jelenti, hogy a teljes Csendes-óceán ennyivel melegszik fel, hanem azt, hogy az El Niño megfigyelésére használt egyenlítői óceáni zónában a vízhőmérséklet ilyen mértékben haladhatja meg a szokásos értékeket.
Összehasonlításképpen a 2015–2016-os rendkívüli El Niño idején a megfelelő háromhavi hőmérsékleti eltérés csúcsértéke körülbelül 2,6 Celsius-fok volt a WMO által használt adatsorban. A mostani előrejelzések tehát példátlanul intenzív esemény lehetőségét vetítik előre, bár a tényleges rekord megállapításához a következő hónapok mérései is szükségesek lesznek.
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) október 8-i előrejelzése szerint több mint 83 százalékos valószínűséggel erős vagy nagyon erős El Niño-állapot jellemzi majd a 2027 januárjától márciusáig tartó időszakot.
Súlyos áradások és pusztító aszályok is kialakulhatnak
A korábbi nagy El Niño-események tapasztalatai alapján a jelenlegi folyamat jelentős időjárási kockázatokat hordoz. Az 1997–1998-as esemény idején például Dél-Kaliforniában rendkívüli csapadék és súlyos áradások jelentkeztek, miközben Indonéziában és az Amazonas térségében kiterjedt erdőtüzek pusztítottak. Afrika déli részén ugyanebben az időszakban szárazság és mezőgazdasági károk nehezítették az életet.
A 2026-os El Niño esetében is hasonlóan jelentős, de földrajzilag eltérő következmények lehetőségével számolnak a meteorológusok. A Csendes-óceán keleti területein és Amerika egyes térségeiben az átlagosnál csapadékosabb időjárás alakulhat ki, míg Délkelet-Ázsia több országában csökkenhet a csapadékmennyiség.
Az aszályok különösen nagy veszélyt jelentenek a mezőgazdaságra és az ivóvízellátásra. A tartós szárazság terméskiesést, emelkedő élelmiszerárakat és megnövekedett erdőtűzkockázatot okozhat. Más térségekben viszont az intenzív esőzések áradásokhoz, földcsuszamlásokhoz és jelentős infrastrukturális károkhoz vezethetnek.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az El Niño nem közvetlenül idéz elő minden szélsőséges időjárási eseményt. Elsősorban az időjárási mintázatok valószínűségét módosítja, így bizonyos területeken növelheti a csapadékos, másutt pedig a szárazabb vagy melegebb időszakok esélyét.
Európa időjárására is hatással lehet a rendkívüli El Niño
Bár az El Niño legerőteljesebb hatásai a Csendes-óceán térségében és az amerikai kontinensen jelentkeznek, az európai időjárás sem teljesen független a folyamattól. A trópusi óceánok hőmérsékleti változásai ugyanis a légköri cirkuláción keresztül távoli régiók időjárását is befolyásolhatják.
Európában ugyanakkor az El Niño hatásai jóval összetettebbek és kevésbé egyértelműek, mint például a Csendes-óceán keleti partvidékén. Az Atlanti-óceán állapota, az észak-atlanti légköri oszcilláció, a futóáramlások és a sarkvidéki légköri folyamatok egyaránt meghatározó szerepet játszanak a téli időjárás alakulásában.
Ezért egy rendkívül erős El Niño önmagában nem jelenti azt, hogy Magyarországon vagy Európa más területein biztosan enyhébb, csapadékosabb vagy éppen hidegebb tél következik. A meteorológusoknak több éghajlati tényezőt együttesen kell vizsgálniuk ahhoz, hogy megbízhatóbb szezonális előrejelzéseket készíthessenek.
A műholdak kulcsszerepet játszanak az előrejelzésben
A NASA több évtizedes műholdas adatsorai különösen értékesek az El Niño működésének megértésében. A tengerszint magasságát mérő berendezések segítségével az óceán felszínének egészen apró változásait is nyomon lehet követni, amelyek fontos információkat szolgáltatnak az óceáni hőeloszlásról.
A víz melegedés hatására kitágul, ezért a tengerfelszín magasabbá válhat azokon a területeken, ahol jelentősebb mennyiségű meleg víz halmozódik fel. A műholdas térképeken a vörös árnyalatok az átlagosnál magasabb, a kék területek az alacsonyabb tengerszintet jelölik.
Az 1997-es TOPEX/Poseidon, a 2015-ös Jason-2 és a 2026-os Sentinel-6 Michael Freilich műhold adatai lehetővé teszik, hogy a kutatók különböző évtizedek eseményeit hasonlítsák össze. A közel 35 éves mérési adatsor alapján az idei El Niño már most a műholdas megfigyelések történetének legjelentősebb eseményei közé tartozik.
A mérések ugyanakkor nem kizárólag az óceán állapotát segítenek megérteni. Az így szerzett információk a légköri modellek pontosításához, a hosszabb távú előrejelzések elkészítéséhez és a szélsőséges időjárási helyzetekre történő felkészüléshez is hozzájárulnak.
Az éghajlatváltozás tovább növelheti a kockázatokat
Az El Niño természetes éghajlati jelenség, vagyis kialakulása nem az ember által okozott globális felmelegedés következménye. Ugyanakkor a két folyamat kölcsönhatása jelentős kérdéseket vet fel, különösen napjaink tartósan magas globális hőmérséklete mellett.
Az El Niño idején a Csendes-óceánból felszabaduló hő hozzájárulhat a globális átlaghőmérséklet átmeneti emelkedéséhez. Amennyiben ez egy már eleve felmelegedett éghajlati rendszerben történik, bizonyos szélsőséges időjárási hatások tovább erősödhetnek.
A magasabb hőmérséklet fokozhatja a párolgást, növelheti a légkör vízgőztartalmát, és megfelelő körülmények között intenzívebb csapadékesemények kialakulását segítheti elő. A száraz területeken ezzel párhuzamosan súlyosbodhat a vízhiány és a hőstressz.
A kutatók ezért különösen fontosnak tartják a 2026–2027-es esemény részletes megfigyelését, hiszen az új adatok nemcsak az El Niño működéséről, hanem a természetes éghajlati ingadozások és a globális felmelegedés kapcsolatáról is további ismereteket nyújthatnak.
2026 végén tetőzhet a rendkívüli jelenség
A jelenlegi előrejelzések alapján a 2026-os El Niño várhatóan az év utolsó hónapjaiban, különösen december környékén érheti el a legnagyobb intenzitását. A folyamat azonban nem ér véget automatikusan a tengerfelszín hőmérsékletének tetőzésével, hiszen a légköri és óceáni rendszerek késleltetve is reagálhatnak a változásokra.
Ez azt jelenti, hogy az El Niño időjárási következményei 2027 első hónapjaiban is jelentősek lehetnek, sőt egyes térségekben az esemény gyengülését követően is érzékelhetők maradhatnak. A következő időszakban ezért kiemelt szerepet kapnak a műholdas megfigyelések, az óceáni mérőhálózatok és a folyamatosan frissülő meteorológiai modellek.
A NASA legfrissebb eredményei alapján a 2026-os El Niño történelmi jelentőségű éghajlati eseménnyé válhat. Egyelőre azonban nem jelenthető ki, hogy valóban minden idők legerősebb vagy legpusztítóbb El Niñója lesz. A következő hónapok döntik el, hogy a rendkívüli óceáni felmelegedés milyen mértékben alakítja át a világ időjárását, és mennyire súlyos következményekkel kell számolni az érintett térségekben.
