Főoldal Blog oldal 594

[TESZT] Subaru XV 1.6i – a hagyományidéző crossover

Presztízs mindig volt, s mindig is lesz a Subaru háza táján, főként, ha egy olyan mára már kultikussá lett modellről esik szó, mint például az Impreza. Volt WRX STI kivitelben is, valószínűleg sokak számára maga az autó nyers mivoltának megtestesítője – gondoljuk csak vissza a rallyban eltöltött évekre-jelenlétre, illetve a mai napig tartó folyamatos menetelésre a modellcsalád révén.

subaru_xv_1_6i_001

Az 1993-ban először bemutatkozott Imprezát több generáció lefolyása alatt mára csúcsra járatták, igaz, a legutolsó, soron következő jelen ötödik generációnál néminemű teljesítménycsökkentést kellett eszközölni. Viszont a legendás és egyben hagyományos boxermotor megmaradt, csakúgy, mint az alapkoncepció is.

Áthidaló megoldás: legyen benne egy kis Impreza is

S hogyan jön ide az Impreza, mikor a címben az XV-típusjelzés olvasható? Nagyon egyszerű a válasz: az Impreza modellkínálatában mindig is szerepelt kombi variáns, gondolva a 4×4 hajtással és az imént már említett boxeres erőforrással kacérkodó nagyobb családosok igényeire; ám a felhozatalban mindeddig nem szerepelt áthitadoló megoldás (mondjuk az Imreza, vagy Legacy és az Outback közt).

Így hát a japán Gunma-ban üzemelő konszern tervezőmérnökei gondoltak egyet, s megalkották az Impreza alapjaira építkező XV elnevezésű crossovert: túl azon, hogy kifejezetten kötelező manapság minden magára valamit is adó autógyártónak ilyen jelleggel bíró modellt is produkálnia, a vásárlóközönség részéről is mutatkoztak igények a fejlesztésre, továbblépésre. Így született tehát meg az alapkoncepció, mely aztán 2011-ben, a Shanghai Motor Show-n debütált, természetesen sikerrel.

A Subaru XV tehát az Impreza jelenlegi magasított, enyhébb terepre tervezett kombijaként is megjelölhető, hordozván mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket már korábban megszokhattunk és élvezhettünk is alapvetően a testvérmodell Impreza esetén. Próbára is fogtuk az XV 1.6-os boxeresét, megvizsgáltuk, hozza-e az elvárásokat, s azt is, mennyiben emlékeztet a legendás testvérmodell-ősre.

Nem minden az, aminek látszik

Felépítés tekintetéből máris bajban van az ember vizsgálódás közben, mivel a kaszni nem nagyobb egyáltalán egy hagyományos értelemben vett kombi paramétereinél, viszont mégis jóval nagyobbnak tűnik. Nagyobbnak, szélesebbnek. Persze rögtön meg is magyarázható ezen kis „érzéki csalódás”, ugyanis a jelentősen megemelt hasmagasság elsőként a kerekeknél, illetve a kevlár hatású műanyag burkolattal eláttott sárvédőíveknél ütközik ki leginkább.

Szélesség tekintetében sok vizuális pluszt ad a tekintélyt parancsoló krómozott és egyben osztott hűtőmaszk, illetve az első lökhárító alján futó műanyag, szintén kevláros betét. A front lámpák – beleértve a ködlámpákat is – viszonylag kis méretűek, a projektoros belső kiképzés sportosra sikerült, s szintén sokat dobnak az autó jellegén. A motorháztetőn nincs jellegzetes légbeömlő, ezáltal a formák itt konzervatívabbak, letisztultak. Az oldalvezetés hagyományos, két-két ajtó, nagyjából egyforma szélességel, hozzávetőlegesen negyed-háromnegyed arányú üvegfelületekkel, a C oszlop előtti minimális kisablakkal, jó kiláthatósággal egyben. Imént már szót ejtettünk a sárvédőívekről, ezek a karosszéria méreteihez képest hatalmasak, a 17 collos, két színben virító felnik nagyobbnak tűnnek, s mindenestre kiemelik az XV crossover-mivoltát.

Hátulról sem változik a benyomás, ugyanis az itteni lökhárítókba integrált jobb és bal oldali betét túl azon, hogy magában hordozza a ködlámpákat, ugyanúgy mutatja: minden bizonnyal a Subaru XV-je derekasan helyt állhat terepviszonyok közt is. A lámpatestek szintén arányaiban kicsik, de nem zavaróan, jelen vannak érzékelhetően, s a design összképébe is a maga rendje és módja szerint beleillik. A csomagtérajtó nagy, nem véletlenül: az alapból 380 literes rakodótér 1280 literesre bővíthető, mellette megannyi rekesz, zseb, pakolórész is található az enteriőrben – nem csak a csomagtérben; pontosan úgy, ahogy egy ideális szabadidőautónál elvárja az ember.

Célratörő beltér, a lényeg a részletekben rejlik

Japános puritanizmus jellemzi az XV belterét, ami persze sok esetben nem jelent mínuszt, hiszen a gyakorlati végfelhasználás kapja a fő hangsúlyt egy autónál ugyebár. Azért nem lenne baj, ha a szigetországi ízlés- és kivitelezés világát picit nyakonöntenék végre némileg egy kevéske európai sallanggal – jó, lehet, akkor elveszítenék varázsukat a japán autóipar remekei, legalábbis számunkra. Tehát a beltér kivitelezése igényes, nem mellesleg kemény műanyagok felsorakoztatása mellett azért található némi lágyság is, utóbbi a cockpit kidolgozására jellemző, míg a kardánbox, illetve a hang- és klímarendszer középkonzolja harmatnyit zörgős, nyikorgós. Az ülések – jelen véleményezett autó felszereltségéből adódóan – szövetkárpitozást vonultattak fel, a szövet anyaga strapabírónak és egyben erősnek tűnt, amely szintén alapfeltétele egy később feltételezhetően magasabb végfelhasználói igénybevételnek kitett autónál.

A kormány tapintása kellemes, könnyen fogható, a funkciógombok rövid rutinszerzés után azonnal kezelésbe vehetők, míg az ötsebességes manuális váltó karja is kézre esik, járása kicsit a 10-15 évvel ezelőtti hasonló kategóriájú autókéra hajaz véleményünk szerint. A műszerek elrendezése ideális, bal oldalon a fordulatszám, míg jobb oldalon a sebesség mérőjével. Állandó összkerékhajtást kapott az XV, tehát ezt variálni nem lehet, a magasított futómű rendben teszi a dolgát: minimális pattogások, az úthibák körülbelül 80%-ának kulturált elnyelése jellemzi, ugyanakkor kanyarban eléggé jelentős dőlések tapasztalhatók – ugye, ott van az emelt hasmagasság, no meg a karosszéria sem túl lapos (1570 milliméter). Enyhébb földutas terepen próbáltuk az XV-t, kisebb-nagyobb bukkanókat, gödröcskéket, köveket, sőt, még patakot is bevállalt annak rendje és módja szerint, nulla erőlködéssel, komfortosnak is nevezhető rugózással.

Hajtáslánc és a menettulajdonságok elegye

Gyárilag 1460 kilogrammot nyom a Subaru XV, ekkora önsúlyhoz és kiképzéshez minden bizonnyal kevés a 114 lóerő, melyet a kereken 1600 köbcentiméteres boxermotor ad le, pörgős, 5600-as fordulatszámon. A nyomatékgörbe is lehetne combosabb, 150 Newtonméter, viszont alacsonyabb fordulaton, már 4000-nél rendelkezésre áll.

Az ötgangos manuális áttételezése átlagos, az első fokozatot érdemes elfelejteni úgy 1500 környékén, s a másodikra, harmadikra hagyatkozni például intenzívebb gyorsítás esetén. A negyedik váltóállásban az erőátvitel közepesen kiterjesztett, pont annyira rövid, amennyire rövidnek kell lennie, viszont az ötödik ténylegesen hosszú, optimális utazósebességhez társított fordulatszámot ad. Nem mondanánk, hogy nem kelne el egy hatodik sebességfokozat, az amúgy egyébként nem túlzottan égbekiáltó fogyasztási adatokat nagy valószínűséggel lehetne még lejjebb is csökkenteni. Városban az autó 8.2 litert kért, míg országúton beérte 5.7 literrel 90 kilométer/órás átlagnál, 2700 RPM-mel. Autópályán, 130 kilométer/órás tempónál kereken 1 literrel növekedett a fogyasztás az országútihoz képest, ekkor 3600-at forgott a főtengely percenként.

Volt már ilyen, csak kevésbé huszonegyedik századi

Mindenképp azok az alapvetően kiruccanni szerető családosokfogják előnyben részesíteni a Subaru XV-t, akiket vonz az egzotikum – gondolunk itt a legendás boxeres Subaru-érzésre elsősorban – s azok is, akik az autózási élményüket szeretnék nyakon önteni némi nosztalgiázással. Persze a merengésnek nem árt, ha van Subaru-s alapja is, hiszen nagyszerű párhuzamokat lehet vonni a pár évvel ezelőtti alternatívákkal, úgy, hogy az némi kompromisszumkészséggel nem megy semmiképp a jelenlegi, huszonegyedik századi elvárások rovására.

Subaru XV 1.6i specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres benzines boxermotor

Lökettérfogat: 1600 ccm

Maximális teljesítmény: 114 LE @ 5600 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 150 Nm @ 4000 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz:4450 mm

Szélesség: 1780 mm

Magasság: 1570 mm

Tengelytáv: 2635 mm

Gumik mérete elöl: 225/55 R17

Gumik mérete hátul: 225/55 R17

Tömeg, üresen: 1460 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 1940 kg

Csomagtartó mérete: 380 liter, 1270 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 60 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 179 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 13.1 s

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 8.2 l/100 km

Országúti: 5.7 l/100 km

Vegyes: 6.7 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 8.0 l/100km

Országúti: 5.8 l/100km

Vegyes: 6.5 l/100km

CO2 kibocsátás: 134 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 600D fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió
 

Sziget Fesztivál 2012, utolsó nap: még színesebb kavalkád, hangulat a csúcson

Amikor a Sziget hivatalos első napján kilátogattunk a fesztivál helyszínére, talán az óriáskerékben ücsörögve máris eldöntöttük, hogy minimum egyszer még körbe kell járnunk a 20 év alatt gigantikusra duzzadt területet.

[TESZT] Citroën DS4 2.0 HDi – karakterisztika, feszesre hangolva

Pár hónappal ezelőtt már volt szerencsénk hasábjainkon bemutatni a Citroën DS4 benzines, 200 lóerővel gazdálkodó kifejezetten sportos megközelítésű változatát – most pedig nagyító alá vesszük ugyanezt a modellt, két literes turbódízel változatban. Így hát a részletezés elmarad, azaz visszamenőlegesen a korábbi tesztre kattintva elérhető a lényeg, most leginkább vizsgáljuk azt, mennyiben nyújt többet-kevesebbet a dízel variáns. Nézzük máris a hajtásláncot!

citroen_ds4_20_hdi_001

Erőteljes karakterisztika: magas nyomaték, alacsony fogyasztás

Tudvalévő, hogy a Citroën-Peugeot fejlesztésú dízelek madárétvágyuk mellett igencsak dinamikusak és nyomatékban gazdag erőforrások, mindezek mellett igen halk járásúak és igazán korszerűek is egyben. Nos, a DS4 HDi-jére valóban nem lehet panaszunk, a 2 literes hengerűrtartalmat felvonultató aggregát 163 lóerőt mozgósít 3750-es fordulatszámon, tekintélyes 340 Newtonméteres nyomatékot életre keltve; utóbbi már kerek 2000-es fordulaton rendelkezésre áll. Gyorsításnál érezhető, hogy a szunnyadó nyomaték némileg az ülésbe préseli az utasokat, alacsony fordulaton, komolyabb erőfeszítések nélkül érkezik a lendület, mindenféle különösebb kirobbanó teljesítményérzetet nélkülözve, masszívan és feszesen.

A hatfokozatú manuális váltó áttételezése optimális, érezhetően profilhoz hangolt, a kar járása puha, a vezethetőség komfortját nagyban növeli. Az első három fokozat rövid, míg a negyedik tartománya már tágabb értelemszerűen, s az ötödik-hatodik pedig nagyszerűen hozza a 100 kilométer/óra feletti utazósebesség környezetét. A motor egyébként függetlenül a fordulattól – halk, alacsonyabb tartományokban sem erőlködik, így a felváltások történhetnek már akár 1200 környékén is.

Ha dinamikusan így nem is, viszont költséghatékonyan annál inkább autózgathatunk kedvünkre, ugyanis a teszthét alatti vegyes helyszínekkel megtűzdelt utazás (országút, autópálya, sok város) során átlagosan kereken 5 liter gázolajat égetett el a DS4 dízele, ami teljesen jó eredmény. Városi körülmények közt 5.6, míg országúton 4.1 literes fogyasztást konstatáltunk; autópályán 5.2 litert kért az autó, 120-130 kilométer/órás tempó mellett. A zajszint is kiváló, még az imént említett viszonylag magasabb tempónál sem kellett üvöltve társalogni az utastérben, ráadásul az első ablakok is háromegyed részben le voltak engedve időközönként. Zárt ablakoknál pedig végképp pozitív összképet kaptunk, az alapból feszesre hangolt futómű, illetve a gumik által keltett alapzaj volt csak érzékelhető.

Kényelem, kvalitás, megszokás

Az enteriőr a korábban bemutatott modelléhez képest nem sok eltérést mutatott, maximális felszereltséggel bocsátotta rendelkezésünkre az importőr, magas minőségben. Ismételten elnyerte tetszésünket a szélvédőnél kialakított sínben mozgatható napellenző páros, mellyel jelentősen megnövelhető az üvegfelület, így a panoráma-érzet, s maga a kilátási ráta is növekszik.

A hátsó ajtók fix, ragasztott üvegeivel sajnos most sem sikerült megbarátkoznunk, hátul utazó delikvenseink egyre csak az ablakemelő esetleges rejtett zugait keresték – mindhiába. Ez kicsit számunkra levont az autó pozitívumaiból (amelyekből van rengeteg, túlnyomórészt), mivel ha az utasok akár valamelyike is érzékeny a klímára, bizony egy melegebb nyári napon kizárólag az első ablakok mozgatásával oldható meg a menet közbeni szellőztetés.

Összegezvén a tapasztalatokat

Mindent összevetve: remek autót alkotott a Citroën a DS4 kapcsán, vagy inkább úgy fogalmazzunk: az egész DS-széria nagyszerű. A C modellsorozat alapjaira épülő, annak kicsit extravagánsabb megközelítésű forma- és design tervezete remekül elégíti ki azon vásárlók igényeit, akik némiképp a megszokottól eltérő, formabontó autót választanak, az aktuális trendeknek megfelelően. Ahogyan a DS4 THP200 benzinese a megrögzötten sportos lelkületűek választása lehet, racionálisabb érvek mellett voksolók mindenképpen a DS4 família véleményünk szerint jelenlegi legkiforrottabb HDi alternatíváját részesítik majd előnyben: egyszerre lehet trendi élményautó, s funkcionálhat jól pakolható városi-vidéki családi megoldás is.

Citroën DS4 2.0 HDi specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1997 ccm

Maximális teljesítmény: 163 LE @ 3750 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 340 Nm @ 2000 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz:4275 mm

Szélesség: 1810 mm

Magasság: 1526 mm

Tengelytáv: 2612 mm

Gumik mérete elöl: 225/45 R18

Gumik mérete hátul: 225/45 R18

Tömeg, üresen: 1300 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 1880 kg

Csomagtartó mérete: 385 liter, 1021 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 60 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 212 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8.6 s

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.6 l/100 km

Országúti: 4.1 l/100 km

Vegyes: 5.0 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 6.6 l/100km

Országúti: 4.3 l/100km

Vegyes: 5.2 l/100km

CO2 kibocsátás: 134 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 60D fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

Sziget Fesztivál 2012, első nap: körbejártuk, máris megszerettük

Az idei számos programlehetőség mellett mindenképpen szerettünk volna időt szakítani – legalább néhány nap, napszak erejéig – az immáron már nemzetközileg is jelentősen elismert Sziget Fesztivál feltérképezésére.

[TESZT] Volkswagen up! – legyen újra népautója a világnak

Máris világszinten nagy népszerűségnek örvend a Volkswagen nemrégiben megjelent minije, az up!. Az európai siker már alapból borítékolható volt, ám a világpremier után néhány héttel máris kimutatható volt a nemzetközi érdeklődés az újszerű, letisztult formavilággal felvértezett kisautó iránt.

volkswagen_up_002

S mi is ennek az oka? Mint tudjuk, nincs olyan ország jelenleg a földkerekségen, ahol ne a környezettudatosság, illetve az alacsony emissziós értékek mellett voksolnának az emberek. S ha mindez kedvező árral és kihasználhatósággal párosul, máris megvan az újdonsült siker receptúrája.

Volt már ilyen, akkor Lupo-nak hívták

Idén már hetedik éve, hogy az up! elődjeként aposztrofált Volkswagen Lupo megjelent először a piacon, az ígért, és többé-kevésbé kivitelezhető 3 literes fogyasztással. Testvérmodellként a Seat Arosa volt ismert, s ezen autók sikerességét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy mind a mai napig számtalan modell fut ezekből a típusokból sok más ország mellett kicsiny hazánk útjain is. A korábbi elődök már bizonyítottak tehát, a tervezőknek nagy fába kellett vágniuk fejszéjüket, amikor optimalizálni, újítani, illetve tökéletesíteni kellett az alapkoncepciót.

Természetesen a fő célkitűzések közé tartozott jelen esetben is a versenyképes, olcsó és alacsony ár (az egyik legfontosabb szempont volt), de úgy, hogy az ne menjen az alkalmazott nyersanyagok minőségének rovására. Kiemelt célkitűzésként volt jelen a kihasználhatóság, a nagy általánosságban vett urbánus komfort is, ami persze nem baj, ha kiterjesztést kaphat rövidebb távú, maximum 4 személyes mini túrákhoz is akár. No és persze a fenntartási költségek: ki szeretne egy olyan kisautót pátyolgatni több éven keresztül, ami nem tűnik ki/határolódik el alacsony fogyasztásával a konkurens-párhuzamos felhozataltól?

Nem egyszerű érvek szóltak tehát a fejlesztés és tervezés mellett, mindezeknek köszönhetően a gyártást megelőző előkészületek viszonylag sokáig tartottak, ám úgy tűnik, megérte várni: a Volkswagen up! először tavaly, a Frankfurti Autószalonon mutathatta meg bájait és erényeit a nagyközönség színe előtt.

A Vokswagen minije potálunknál is tiszteletét tette, alaposan próbára is tettük – nézzük, hogyan teljesített az újragondolt népautó!

Igazi városi darab, nem csak városba

Ha formavilág, akkor a kicsit autós berkekben járatos olvasó nyilván óhatatlanul párhuzamot fog vonni a Lupoval – ez így is van rendjén, bár véleményünk szerint nyomokban emlékeztet jelen autó a felmenőkre. Ha nagyon össze akarjuk hasonlítgatni VW-házon belül más modellekkel az up!-ot, akkor talán inkább a Polo lenne esélyes, ám azért e megközelítés is hordoz jelentős különbségeket.

Gigantikus méretű Volkswagen jelzés a hűtőmaszkon, kiemelt jellegzetesség, s tulajdonképp az egész, 1645 milliméter széles frontrészt ez a szimbólum uralja: nincs rácsozás, csak egy vékonyka csík, amely alapvetően a motortér fedelének és az alsó szpoiler-sárvédőív meghosszított felső határvonalának találkozásából jött létre. Persze ha lejjebb visszük tekintetünket, a lökhárítóba integrált, messziről díszítőelemnek tűnő fektetett „D”-alakot formázó részegység maga a rácsozás, a hűtésért felelős elem, amely közepén került a rendszámtábla tartója kiképzésre. A fényszórók búrái jellegzetesen Volkswagen-esek, az irányjelzők a lámpatestek szemközti belső sarkaiba kerültek beépítésre.

Oldalról szemlélve egyből kitűnik, hogy a kategórián belüli viszonylag méretesnek számító 2420 millimégteres tengelytáv jelzi, hogy kényesen ügyeltek Wolfsburg-ban arra, hogy a kisautó enteriőrje a végletekig kihasználható legyen, sok férőhellyel. A 14 collos felnikre szerelt alacsony fogyasztásra optimalizált gumik 16.5 centiméter szélesek, tapadásuk valójában remek, és a menetstabilitásban is besegítenek jelentősen az amúgy kicsit keményre hangolt, ám ténylegesen masszív futóműnek. Az ajtók hatalmasak, ki és beszállásnál figyelnünk kell a mellettünk parkoló autók távolságára – könnyen okozhat(unk) kellemetlenséget. Viszont hála a széles kiképzésnek: alsó-középkategóriát meghazudtoló tér áll rendelkezésünkre beülésnél és kiszállásnál, mindez igaz a hátsó üléssor megközelítésénél is. A könnyedén előrehajtható vezető- illetve utasülés szabad, kompromisszummentes mozgást enged a hátsó utasoknak is; ketten, átlag testméretekkel minden gond nélkül utazhatnak is hátul, akár hosszabb távolságon is. Persze luxus kényelmet ne várjunk – miért is várnánk egy alig 3 millió fortintot kóstáló városi minitől? -, az ülőfelületek elöl és hátul is egyaránt kemények, de nem bántóan, még elfogadható határokon belül. A hátsó ablak kicsi, de mégsem okoz klausztrofóbia-érzetet, ugyanakkor nem nyitható, az első ajtók ablakai leengedésével oldható meg a természetes szellőztetés. A klímaberendezés rendben teszi a dolgát, a kardánbox végződésében nem található a hátsó szekcióhoz szellőzőnyílás, viszont a műszerfali beömlők korrektül megoldják a levegő keringetését.

Az olcsóság nem mindig megy a minőség rovására

Ahogyan azt már feljebb írtuk, olcsóbb, ám mindőségi anyagokból építkezik az autó belső kialakítása. Ez rögvest érezhető a kormánykerék fogásán, kicsit keményebb, érdesebb a tapintása, viszont nem találtuk ezt rendhagyónak, hiszen magasabb kategóriás Volkswagen-modelleknél is találtunk már hasonlót, nyilvánvalóan felszereltségtől függően.Az elsőre sportosnak ható alul kiegyenesített kormánykerék design-nak gyakorlati haszna is van, mégpedig az, hogy a behatárolt paraméterekkel állítható ülés- és kormánymagasság áthidalható legyen vaskosabb pilóták számára is. A műszerfal sincs túlbonyolítva, elegánsan minimalista stílus köszön itt is vissza – a Volkswagen-től már jól megszokott hármas mérőegységgel (kis fordulatszámmérő, hatalmas sebességmérő, s a 35 literes üzemanyagtank visszajelzője – balról jobbra haladva).

A középkonzol felhozatala kimerül a fűtés-hűtés szabályozójának kezelőegységeiben, alatta pedig a CD lejátszós hifi – kategóriájához képest gyönyörű hangzással. A cockpit közép-részén került kialakításra a gyári navigáció csatlakozója: a rendszer nem csak útvonaltervezésre, hanem az autó különböző adatait, üzeneteit is kezeli, tárolja. Tehát figyelemmel kísérhető a pillanatnyi és az átlagfogyasztás, megtett kilométerszám, pillanatnyi sebesség és sok minden egyéb – mindez a navigációs rendszeren keresztül. Ezzel is jelentős költségeket lehetett megtakarítani a sorozatgyártásnál, ráadásul rendkívül mutatós is ez az alapötlet. A tesztautó belső kárpitozása illetve színvilága kifejezetten illett a fehér alapszínhez, üdeséget, dinamizmust és vitalitást sugárzott. Ez sem elhanyagolandó, hiszen nem mindegy, milyen alaphangulatot áraszt autónk vezetés közben.

Majdnem farmotoros lett

A Volskwagen up! hajtásláncának megtervezésekor számtalan ötlet és lehetőség merült fel, még azt is bevetették, hogy netán farmotoros kivitelben lenne a legcélszerűbb gyártani az újdonsült városi miniatűrt. Végül elvetésre került sok egyéb mellett ez az elképzelés is, s végül a keresztbe beépített soros 3 hengeres erőforrás lett a hajtáslánc középpontja. A teljesen új fejlesztésű, 999 köbcentiméteres, 3 dugattyús benzinmotor járása végtelenül halk és egyenletes, 75 lóerő leadására képes 6200-as fordulatszámon. A maximális 95 Newtonméteres nyomaték 3000-en érkezik, nem préseli az utasokat üléseikbe, viszont 90-100 kilométer/órás határon belül garancia a dinamikus közlekedésre.

Városi körülmények közt ideális, az optimális kilátásnak köszönhetően a többsávos útszakaszokon is egyszerű a helyzetváltoztatás haladás közben, jó gyorsulási rátával, 5.2 literes mért fogyasztással. Országúti, 90 kilométer/órás megközelítésben is kezesbárányként viselkedett az up!, minimális menet- és motorzajjal 3.7 literes üzemanyagégetést konstatáltunk, de ezt még lejjebb is tudtuk vinni: alföldi, sík országúti környezetben 80 kilométer/óra átlaggal nem kevesebb, mint 2.9 (!) liter/100 kilométer is előcsalogatható volt az autóból, annak ellenére, hogy az erőátvitelért egyelőre egy 5 gangos manuális váltó felelt. Nos, mi lehet ez, ha nem óriási? Az pedig, hogy átlagosan 80 kilométer/óránál produkálta mindezt – nagy dolog, nem kell száguldozni, főként nem egy ilyen profilra tervezett autóval, mondjuk két vidéki város közt, 20-30 kilomléteres útszakaszokon – rendre érezhetjük up! tulajdonosként, hogy igencsak testreszabott és pénztárcabarát járművet birtokolunk.

Alacsony költségek, barátságos árképzés. Újra népautó?

Esélyes, hogy a Volkswagen nevéhez hűen újra igazi napi használatra ideális városi-külvárosi népautót teremtett az up! személyében, mely sem több, sem kevesebb, mint amilyennek a gyártó ígérte, ígéri. Vagy mégis – több, hiszen a szegmensen és kategórián belüli felhozatalban nem ritka a túlárazás, mindez pedig az up! esetében hanyagolható, némi kivitelezhető kompromisszum megkötése és felvállalása mellett. Főként, ha figyelembe vesszük: három variánst is kínál az importőr.

Volkswagen up! specifikációk

Motor

Motortípus: háromhengeres benzinmotor

Lökettérfogat: 999 ccm

Maximális teljesítmény: 75 LE @ 6200 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 95 Nm @ 3000 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, ötfokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3540 mm

Szélesség: 1645 mm

Magasság: 1489 mm

Tengelytáv: 2420 mm

Gumik mérete elöl: 165/70 R14

Gumik mérete hátul: 165/70 R14

Tömeg, üresen: 854 kg

Tömeg, maximum terheléssel: 1290 kg

Csomagtartó mérete: 251 liter, bővíthető 951 literig

Üzemanyagtartály mérete: 35 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 220 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 13.2 s (gyári), 12.7 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.2 l/100 km

Országúti: 3.7 l/100 km

Vegyes: 4.0 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.9 l/100km

Országúti: 4.0 l/100km

Vegyes: 4.7 l/100km

CO2 kibocsátás: 108 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 600D fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

[TESZT] Garnier BB krémek

Manapság már senkinek sem kell bemutatni a BB krémeket, hiszen hatalmas erővel söpörtek végig a világon, kiemelt sikert aratva a vásárlók körében.  Ehhez nagyban hozzájárul a Garnier féle BB krém is, melyek elérhető árukkal és jó minőségükkel vívták ki maguknak a dícséreteket.

[TESZT] Opel Astra GTC 1.6 T – perfekt hézagpótló

Önmagában véve a hagyományos értelemben vett, negyedik generációs (J) Astra sem szégyenkezhet kinézetét illetve menettulajdonságait illetően – s akkor még nem is értekeztünk jelen autótesztünk alanya, az új GTC Astra révén. Bár az előbbi tulajdonságokkal leginkább az Insignia születése óta vértezik fel a méltán népszerű alsó-középkategóriás modellt, mely töretlenül menetel előre 1991 októbere óta, amikor is megjelent az első Astra, az F széria.

opel_astra_gtc_001

Kezdeti indulás, hazai gyökerek

Az F Astra-k megjelenése óta sok minden változott, persze pozitív irányba; az akkoriban Szentgotthárdhoz köthető gyártási kapcsolódás végett bizony meghatározó szerepe lett a típusnak elsősorban a magyar, illetve szomszédos régiókban. Az eladási ráta is az egekbe szökött, számtalan területeken alkalmazták az autókat univerzalitásuk révén – elsőszámú cégautóként, persze a civil végfelhasználók is imádták. Ez mára történelem kétségkívül, az eddig négy generációt megért Astra mára elveszítette népautó jellegét, legalábbis ami a külső-belső tulajdonságait illeti, ugyanakkor az árcédulák máig elfogadható ellenértékeket tartalmaznak.

Nyilván emlékszünk az Opel különféle, alapvetően sportos irányt becélzó tevékenységére. Persze mindig ott volt a GSi, ha épp már egy meglévő típus karakterisztikáján kellett csiszolni (Kadett, Corsa), mára itt az OPC. Ugyanakkor szükség volt olyan elkülöníthető, ám mégis az Opel jellegzetességeit megőrző képviselőkre, amelyek generációkat voltak képesek megmozgatni – gondoljunk csak a legendás Manta-ra, vagy a későbbi Calibra-ra.

Hézagpótlás: az irány tökéletes!

Nos, a jelen kor igényeinek megfelelően született tehát meg az Astra GTC, 2011-es júliusi debütálást követően azonnal be is skatulyázták amolyan hézagpótló utódként. Mert bizony közel s távol nem volt egyetlen olyan kialakítású Opel típus, amely a fiatal, vagy fiatalos lelkületű, kupéra éhező és dinamizmusra éhező delikvensek igényeit elégítette volna ki. Nézzük tehát, hogyan domborít a 2012-es Astra GTC 1.6 literes turbómotorral!

Szembeötlően nagy a hasonlóság a hagyományos, korábbi 5 ajtós J-Astra megközelítéshez, s bár ez nem meglepő, mégis fontos, hiszen az alapvető ismérvek máris itt sorakoznak fel. A front orr-része például hasonlóan ívelt, véletlenszerűbe hajló vonalvezetéssel felvértezett lámpaburkolat-íveket hordoz, a fényszórók hatalmas projektoraival; míg a lökhárítóba integrált ködlámpa-együttes is kifejezetten erőt sugalló megközelítést kapott. Csakúgy, mint a szintén az alsó részen elhelyezkedő nagyra álmodott hűtőmaszk alatti beömlő, itt a rácsozás is mutatja, nem a már megszokott régebbi családi modellel találkoztunk szembe.

A maszk krómozott, itt meg lett hagyva az eredeti koncepciónak megfelelő kiképzés, mely irány – ami maga a fémes berakások együttes hatása – mindvégig jelen van az autó egész kaszniján. Az ívek tehát folytatódnak, a B oszloppal egységes félkört zárva, egészen a hátsó apró ablak sarkításáig, harmonizálva az ajtók egységes felületét megtörő oldalvonalakkal. A hatalmasnak tűnő, 19 collos, meglehetősen mutatós felnik ismételten kihangsúlyozzák: az Astra GTC ízig-vérig sportos életmódra termett. A futómű profilhoz megfelelően enyhén ültetett, keménykötésű, viszont optimálisan kezeli a göröngyöket, kisebb hibákat úton-útfélen – ehhez nyilvánvalóan hozzájárul, hogy az első futómű felfüggesztése az Insignia OPC-ből kölcsönvett HiPerStrut változat. A kormányzás ebből kifolyólag zseniális, nincs az az éles kanyar, szélsőséges, erőteljesebb beavatkozást igénylő kanyarodós helyzet, melyben nem lenne elemében az autó. A kanyarstabilitás és az úttartás magas szintre való járatása volt az a kettő, alapvetően legjobban szerethető tulajdonsága a GTC-nek, ami miatt már pár óra elteltével a szívünkbe zártuk.

Folytassuk a farral: az elnyújtott lámpatestek gyönyörűen emelik, illetve hangsúlyozzák ki a fiatalságot sugalló életérzést, a méret pont eltalált. A helyzetjelző-index kombó fordított L-alakú csíkot kapott, ez nagyban erősíti a vizuális hatást (kétségkívül optimális a harmónia az első fényszórókba integrált nappali fényként funkcionáló LED-sorral). A hátsó, harmadik ajtó ablaka stílszerűen kicsi, a felületet pluszban zsugorítja a tetőspoiler, ami természetszerűleg egy integrált féklámpát is hordoz. Sportos megjelenéshez krómozott kipufogóvég is dukál, ezt is megkapjuk a GTC-hez szériafelszereltségként. A kipufogórendszer nem produkál hangorkánt erőteljesebb, dinamikusabb vezetési stílusnál sem, viszont szolidan, érezhetően jelen van folyamatosan az autó vezetése közben.

Kupéhoz passzoló paraméterek, tágas, de nem családi

Az utastér belső hangulata szintén a már jól ismert Astra-érzetet csalogatja elő a vezetőből, illetve az utazókból, a már jól megszokott prémium minőség várja az érdeklődőket. Ugyanis a tesztmodell automata váltón kívül szinte az összes extrát tartalmazta (az automatát nem is bántuk, hiszen mégis csak egy sportos megközelítésű autóról van szó), minden kényelmi felszereléssel, ami szemnek és szájnak egyaránt ingere lehet. Az ülések ergonómiáját nagyban alátámasztotta a hosszítható ülőfelület, illetve a több részletben állítható háttartó, továbbá a bőrnél kiemelten fontos üléshűtés-ülésfűtés funkció is jelen volt.

Mind az első, mind a hátsó üléssor kényelmesnek bizonyult, egyedül a hátul utazó két személynek hajlott néha kényelmetlenbe a csökkentett fejtér. Átlagos testalkathoz beállított üléstávval a lábak is jól elfértek hátul, hála a 2659 milliméteres tengelytávnak. Az órák, kezelőegységek hasonlóan az alap-Astráéhoz jól átláthatóak, kiforrott kialakítással rendelkeznek, a kormány tapintása kellemes, kézre esik, csakúgy, mint a hatfokozatú manuális váltó karja. A tesztelt modell rendelkezett update-elt navigációval is (kevés offroad-helyszín a ténylegesen bejárható részeken) az LCD egyben a hifi rendszer, és egyéb kényelmi funkciók visszajelzője is volt egyben. A szélvédő ezúttal nem a panoráma-verziót jelentette, ugyanis a GTC modell rendelhető az eredeti méreteknél hosszabb-nagyobb üvegfelülettel.

Jól ismert erőforrás, mégis sportosabb benyomással

Erőforrás tekintetében ismét visszanyúlhatunk a hagyományokhoz, ugyanis a már jól ismert, 1.6-os turbós szériamotorral szerelték az Astra GTC-t. Az 1598 köbcentis, 5500 RPM-en 180 lóerőt leadó négyhengeres 230 Newtonmétert teljesít 2200-as fordulaton, ami elegáns érték kétségkívül. Érdekes egyébként, hogy a széria 5 ajtós J Astra modellnél mindössze 7 kilogrammal nehezebb GTC elsőre jobb gyorsulási értékeket produkált – érzéseink szerint – mint a családiasabb testvére.

Aztán kiderült, ez csak érzéki csalódás, korábbi méréseink szerint bizony majdnem 1 másodperccel győzött a „sima” 1.6-os Astra T (Astra T GTC: 8.9, Astra T: 8.0 másodperc). Tehát elmondható, hogy a sportosra csiszolt karakterisztika bizony csak egyfajta optikai tuning, tényleges pluszt nem ad a menettulajdonságokhoz. Azaz ad, a feljebb említett, egyedülállónak ható menetstabilitást és kormányozhatóságot. A váltó áttételezése remek, egyestől négyes fokozatig jelentős a húzóerő átvitele, alacsonyabb sebességtartományokban nincs szükség a pillanatonkénti váltásra, a nyomatékgörbe megfelelő. Turbólyuk visszaváltásoknál, hirtelen gyorsításoknál nem tapasztalható olyan mértékben, mint az ötajtós esetében, de nyilvánvalóan ez fals benyomás, hiszen hajszálpontosan egyező hajtásláncot kapunk, kiváltképp az aggregát tekintetében. A fogyasztás egész barátira sikeredett a menetpróba során, ugyanis teljesen vegyes használattal 7.3 litert kaptunk végeredményként. Ebben nagy arányban volt városi, országúti, illetve autópályán történő közlekedés is – 90 kilométer/óránál 4.5, 130 kilométer/öránál 6.3, városban pedig 7.1 litert jelölt meg a fedélzeti computer.

Kik válasszák az Astra GTC-t?

Amennyiben az OPC-GTC Astra teljesítménye túlzónak tűnne (2 literes négyhengeres turbó, 280 lóerővel és 400 Newtonméter nyomatékkal), akkor ideális választás lehet alapjaiban a sportosságot és az aktuális trendeket kedvelők, követők számára a GTC 1.6-os turbósa. Ráadásul az árcédulán sem fog vastagon a képzeletbeli ceruza, ugyanis 8 millió forint alatt hazavihető a cikkben szereplő modell, a bemutatott felszereltséggel, egyébként az alapok 5 és fél millió környékén kezdődnek. Az Opel Astra GTC tehát kiváló autó, a rüsselsheim-i gyár tervezőrészlegére az elmúlt időben jellemző magas szintű minőség alkalmazásával, s a szemnek igen kellemes formatervek megteremtésével.

Opel Astra GTC 1.6 Turbo specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres benzines turbótöltött motor

Lökettérfogat: 1598 ccm

Maximális teljesítmény: 180 LE @ 5500 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 230 Nm @ 2200 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4466 mm

Szélesség: 1840 mm

Magasság: 1482 mm

Tengelytáv: 2659 mm

Gumik mérete elöl: 235/45 R19

Gumik mérete hátul: 235/45 R19

Tömeg, üresen: 1372 kg

Tömeg, maximum terheléssel: 2102 kg

Csomagtartó mérete: 375 liter, bővíthető 1235 literig

Üzemanyagtartály mérete: 56 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 220 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8.3 s (gyári), 8.9 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 7.1 l/100 km

Országúti: 4.5 l/100 km

Vegyes: 7.3 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 9.3 l/100km

Országúti: 6.0 l/100km

Vegyes: 7.2 l/100km

CO2 kibocsátás: 188 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A fotózás helyszínét a Lázár Lovaspark biztosította.
 
A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

Quad túrák, extrém szafarik, harckocsizás? Karnyújtásnyira a Vad Quad-tól!

A címben szereplő három programlehetőség csak töredéke annak, amit Sovány Tibor vállalkozása, a domonyvölgyi Vad Quad kínál. Ráadásul Budapesttől alig 30 kilométernyi utazással máris elérhető az igen sokszínű birodalom, ahol a kalandra éhes közönség pillanatok alatt megtalálhatja számításait.

[TESZT] Chevrolet Malibu 2.4 LTZ – az újraértelmezett felső-közép

Régóta hiányolta a Chevrolet-ra kihegyezett vásárlóközönség azt a hézagpótló megoldást, amelyet a korábban sikereket felmutató Epica helyettesítésére kellett volna foganatosítani elsősorban az európai piacon. Igen, csak az európain, hiszen a Malibu már egy ideje elérhető Amerikában, s ott egy masszív alsó-középkategóriás megoldást jelent, jelentett.

chevrolet_malibu_002

Most pedig kiderítjük, milyen érvek szólnak amellett, hogy a Chevrolet Malibu-t, a gyártó jelenleg Európában hivatalos forgalmazásban kapható csúcsmodelljét válasszuk a kereskedésben. Kezdjük a legelején, néminemű időbeni visszatekintéssel!

Kronológia és a jelen

Ráadásul figyelembe kell vennünk azt is, hogy a típus masszív jelenlétét 1964-től datálhatjuk a tengerentúlon, mely egészen 1983-ig tartott. Utána azonban ismét elkezdődött a gyártás, méghozzá 1997-ben, úgyhogy a jelenlegi sorozatgyártásra megérett nyolcadik (jelenlegi) széria a 2011-es New Yorki Autószalonon mutatkozott be, már akkor pozitív visszhangokat keltve.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a jelenlegi típus nem kifejezetten amerikai, hanem a globális General Motors paletta egyik külön elgondolása: pontosan ugyanarra az alvázra épül, mint a konszernen belüli testvérmodell Opel Insignia; ezzel teljesen megszűnt a kapcsolódás a Chevrolet és az ős-Daewoo láncolat közt, s így nyugalmazhatóvá vált végleg a feljebb már emlegetett Epica.

Hamisítatlanul amerikai külső magasabb szinteken

Idehaza a felső-középkategóriában áll csatasorba a kellően stílusos és elegáns Malibu, s máris, ha elkezdjük vizsgálni a külsőt, megállapítható, hogy a tervezőmérnökök mindent megtettek annak érdekében, hogy egy igazán érdekes, konzervatívba hajló, csipetnyi Amerikát felvonultató kreálmány szülessen. Az orr-rész követi a jelenlegi Chevy-típuskínálat trendjét, tehát az óriási kettéosztott hűtőmaszk, közepén a csokornyakkendőt szimbolizáló logóval rögvest szembetűnő támpont. Az első fényszórók bal és jobb oldali V alakban egészítik ki az összhatást, míg a lökhárító vonalvezetése finoman illeszkedik a képbe, és krómhatású keretekbe ágyazott ködlámpákkal zárja az alsó íveket. Egyébként első blikkre a szakavatatlanok hihetnék azt is, hogy egy Cruze-zal találkoztak szembe az utcán, de minden kétségük eloszlana akkor, amikor a fart kezdenék szemlélni. Stílusos kifejezetten a megoldás, kicsit hasonlóan a Camaro-féle klasszikus izomautós designhoz: a hátsó lámpabúrák egységét a kettéosztás töri meg, kissé négyzet-alakzatban, így páros „szemeket” láthatunk, melyekbe elegánsan integrálták a fehér színű tolatólámpa-csíkokat is. A márkajelzés, illetve az elmaradhatatlan aranyszínű embléma jelen van itt is, a csomagtérfedélen terpeszkednek a jelzések; az ívelt és kevésbé kiugró lökhárítók által nyújtott minimalistába hajló harmóniát a kategóriánál kötelezően elmaradhatatlan dupla kipufogóvég-páros töri csak meg.

Az 1855 milliméteres szélesség inkább a frontrésznél érzékelhető vizuálisan, a far keskenyített hatással kelletti magát (szintén Insignia-hasonlóság), viszont a 2737 milliméteres tengelytáv arra enged következtetni, hogy minden bizonnyal az utazás komfortja is kifinomult lehet. A 18 collos kerekek a tipikus szedán fazont feldobják, némileg sportossá is teszik az összképet, csakúgy, mint a krómozott, kulcs nélküli nyitást is lehetővé tevő kilincsek. Az európai verzió oldalsó tükrökbe beépítésre kerültek az irányjelzők is, ezek némileg megtörik az egyenletes vonalvezetést, pár milliméterrel kilógnak a tokozásból – akármennyire is apró részlet, de ez is dob a megjelenésen.

A luxus európai léptékkel folytatódik

Tehát a külső megjelenés kapcsán minden adott ahhoz, hogy egy igazán luxus jellegű illetve megjelenésű Chevrolet-val cirkáljunk az utakon, kérdés, mindez folytatódik-e az utastérben? A továbbiakban ez is kiderül még sok más mellett.

Bőrborítás mindenütt, vajpuha kezelőegységek, az átlagosnál jóval könnyebben megszokható vezető- és utaskörnyezet. Tömören ennyi lehetne, de persze azért jóval több ennél: már a minimális erőkifejtést igénylő ajtónyitásnál érezhető, hogy bizony ez már nem a pár évvel ezelőtti elvárásoknak megfelelő kategória vagy épp minőség – s utána jön a többi pozitív benyomás folyamatosan. A külsőt amerikai ihletésűnek tituláltuk, a belső viszont egyértelműen európai színvonalat hordoz, a kardánalagút burkolatán végigfutó krómberakások, a műszerfal varrott szegélyei, a cockpit díszcsíkjai, vagy akár az egyébként egyenkormány lágy bőrbevonata a küllőkön kialakított krómszegélyekkel mind-mind kényeztető hatással operálnak. Ha pedig a far Camaro-s jegyeket vonultat fel, folytatódjon mindez a műszerfal kialakításában is!

Fordulatszámmérő-sebességmérő páros, egymástól kontrasztosan elkülönítve, kocka-fazonnal, beépített vízhőfok- és üzemanyagszintmérő egységgel – némi sportosan hivalkodó megjelenés-plussz, ugyanakkor az index- illetve ablaktörlő multifunkciós karjai hasonlóak más Chevy-modellek esetében. A középkonzol elmaradhatatlanul tartalmaz egy multi érintőképernyős felhajtható LCD-egységet is, viszonylag pontos navigációval, illetve a prémium minőségű hangrendszer kiegészítő kezelőegységei is (például ekvalízer) itt lelhetőek fel. Az automata klíma gombsora a hifi konzolja alatt kapott helyet, természetesen manuális állíthatóssággal, egyéb funkciókkal, mint az ülésfűtés, illetve hűtés. Krómbölcsőt kapott a hatfokozatú automataváltó bőrborítású karja, itt található az elektronikus kézifék kioldó gombja is.

Ha nagy kívül, mi a helyzet belül?

Férőhely bőven akad az utastérben: mind az első, mind a hátsó fotelek kényelmesek, több opcióban állíthatók, míg az elsők kettő memóriaállással bírnak. Az első ülőfelületek puhák, de nem szélsőségesen, hosszabb távon is kimagaslóan kényelmesek, nincsenek elgémberedett végtagok, zsibbadt testrészek. A középkonzol közepes terjedelme végett a térdek is jól elférnek, a vezető bal lábának pihentetésére széles lábtartó áll rendelkezésre. A hátsó üléseken három átlagos testalkatú felnőtt vidáman elfér, itt közrejátszik az 1585 milliméteres nyomtáv; csakúgy, mint a kaszni kialakításának köszönhető bőséges fejtér is (globálisan 1465 milliméteres kocsiszekrény-magasság). Rugalmasan kemény háttámlák, kis dőlésszögű és ergonomikus ülőfelületek jellemzik az ülőalkalmatosságokat, melyek dönthető kartámaszt rejtenek, kettő utas számára.

Egy röpke pillantás a hajtásláncra

Az 5800 fordulaton 167 lóerős teljesítményt egy 2384 köbcentiméteres soros négyhengres benzines erőforrás viszi át az első kerekekre egy hatfokozatú DSC automataváltón keresztül, maximálisan 225 Newtonméteres nyomatékkal 4600 fordulat/percen. A motor járása egyenletes, igen halk, magasabb fordulatszámon sem vehető észre a jelenléte; ugyanakkor alacsonyabb tartományokban lomhának tűnik a reakcióideje. Ez elsősorban visszaváltásoknál ütközik ki, itt a váltó gondolkodása vesz el a dinamizmusból, aztán 2000 környékén megjön a szunnyadó erő, és jelen van nagyjából 4500-4700 között. A helyzet némiképp javul, ha manuálisba kapcsoljuk a váltókart, így a váltógomb tetején elhelyezett kis billentyűkkel adagolhatjuk a sebességfokozatokat. Ez elsőre szokatlan lehet, mindenesetre ötletes megoldás, hamar megszerethető, ráadásul így pontosabbra hangolható a Malibu kezelése.

A futómű lágy, minimális túlkormányzás tapasztalható élesebb, nagyobb tempóval bevett kanyarokban, ám ilyenkor sem vészes az autó viselkedése, és könnyedén korrigálhatóak az esetleges bakik. Fogyasztás tekintetében viszonylag magasak az értékek, városi léptékkel könnyedén 10 liter fölé tornászhatóak az értékek, ez nekünk a teszt során 11.7 literre jött ki. Országúti, 90 kilométer/órás közlekedéssel jelentősen javul a helyzet, így 5.8 litert mértünk, míg autópályatempónál kereken 8 literes fogyasztást produkált a Malibu. Valószínűsíthetőleg a közeljövőben érkező 2 literes dízel megoldás nagyban javít majd a fogyasztási értékeken, s véleményünk szerint az sem árt majd, ha mondjuk egy hatfokozatú manuális váltóval jön létre a párosítás.

Irány Malibu!

Több újabb alapvetően európai Chevrolet modell esetében jelenthető ki, hogy az amerikaiasan markáns és erőteljes vonalvezetést felvonultató formatervek érvényesülnek a modellek esetében – gondoljunk csak az Orlandora, a Captiva-ra, vagy a Cruze lépcsőshátú változatára. A Malibu nagyszerűen viszi tovább eme tradíciót, s így megerősítve azt, hogy bizonyára az öreg kontinensen honos csokornyakkendős járműválaszték is szinte már-már ugyanazt az életérzést tudja biztosítani, mint a tengeren túl. Szerethető, exkluzív megjelenésű, pozitív műszaki paraméterekkel bíró autó lett a Chevrolet Malibu – nem utolsó sorban versenyképes árazással, mely hamar közkedveltté és igen népszerűvé teheti a kategóriában autót keresők számára.

Chevrolet Malibu 2.4 LTZ specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres benzines szívómotor

Lökettérfogat: 2384 ccm

Maximális teljesítmény: 167 LE @ 5800 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 225 Nm @ 4600 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú automataváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4865 mm

Szélesség: 1855 mm

Magasság: 1465 mm

Tengelytáv: 2737 mm

Gumik mérete elöl: 245/45 R18

Gumik mérete hátul: 245/45 R18

Tömeg, üresen: 1539 kg

Csomagtartó mérete: 545 liter

Üzemanyagtartály mérete: 73 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 206 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.2 s (gyári), 9.4 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 11.7 l/100 km

Országúti: 5.8 l/100 km

Vegyes: 6.1 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 11.5 l/100km

Országúti: 6.0 l/100km

Vegyes: 8.0 l/100km

CO2 kibocsátás: 188 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

VIVA COMET 2012: a VIP backstage, és azon túl

A Napimagazin idén is jelen volt az immáron 12. életévébe lépett VIVA COMET díjkiosztón, amelyet a magyarországi könnyűzenei élet legrangosabb eseményeként tartanak számon. Nem véletlenül, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan célirányos rendezvény, ahová meghívást kap a szórakoztatóipar szcénájának krémje, szinte mindenkivel összefuthat az ember, aki számít, valaha számított, vagy nem.