Máris világszinten nagy népszerűségnek örvend a Volkswagen nemrégiben megjelent minije, az up!. Az európai siker már alapból borítékolható volt, ám a világpremier után néhány héttel máris kimutatható volt a nemzetközi érdeklődés az újszerű, letisztult formavilággal felvértezett kisautó iránt.

S mi is ennek az oka? Mint tudjuk, nincs olyan ország jelenleg a földkerekségen, ahol ne a környezettudatosság, illetve az alacsony emissziós értékek mellett voksolnának az emberek. S ha mindez kedvező árral és kihasználhatósággal párosul, máris megvan az újdonsült siker receptúrája.

Volt már ilyen, akkor Lupo-nak hívták

Idén már hetedik éve, hogy az up! elődjeként aposztrofált Volkswagen Lupo megjelent először a piacon, az ígért, és többé-kevésbé kivitelezhető 3 literes fogyasztással. Testvérmodellként a Seat Arosa volt ismert, s ezen autók sikerességét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy mind a mai napig számtalan modell fut ezekből a típusokból sok más ország mellett kicsiny hazánk útjain is. A korábbi elődök már bizonyítottak tehát, a tervezőknek nagy fába kellett vágniuk fejszéjüket, amikor optimalizálni, újítani, illetve tökéletesíteni kellett az alapkoncepciót.

Természetesen a fő célkitűzések közé tartozott jelen esetben is a versenyképes, olcsó és alacsony ár (az egyik legfontosabb szempont volt), de úgy, hogy az ne menjen az alkalmazott nyersanyagok minőségének rovására. Kiemelt célkitűzésként volt jelen a kihasználhatóság, a nagy általánosságban vett urbánus komfort is, ami persze nem baj, ha kiterjesztést kaphat rövidebb távú, maximum 4 személyes mini túrákhoz is akár. No és persze a fenntartási költségek: ki szeretne egy olyan kisautót pátyolgatni több éven keresztül, ami nem tűnik ki/határolódik el alacsony fogyasztásával a konkurens-párhuzamos felhozataltól?

Nem egyszerű érvek szóltak tehát a fejlesztés és tervezés mellett, mindezeknek köszönhetően a gyártást megelőző előkészületek viszonylag sokáig tartottak, ám úgy tűnik, megérte várni: a Volkswagen up! először tavaly, a Frankfurti Autószalonon mutathatta meg bájait és erényeit a nagyközönség színe előtt.

A Vokswagen minije potálunknál is tiszteletét tette, alaposan próbára is tettük – nézzük, hogyan teljesített az újragondolt népautó!

Igazi városi darab, nem csak városba

Ha formavilág, akkor a kicsit autós berkekben járatos olvasó nyilván óhatatlanul párhuzamot fog vonni a Lupoval – ez így is van rendjén, bár véleményünk szerint nyomokban emlékeztet jelen autó a felmenőkre. Ha nagyon össze akarjuk hasonlítgatni VW-házon belül más modellekkel az up!-ot, akkor talán inkább a Polo lenne esélyes, ám azért e megközelítés is hordoz jelentős különbségeket.

Gigantikus méretű Volkswagen jelzés a hűtőmaszkon, kiemelt jellegzetesség, s tulajdonképp az egész, 1645 milliméter széles frontrészt ez a szimbólum uralja: nincs rácsozás, csak egy vékonyka csík, amely alapvetően a motortér fedelének és az alsó szpoiler-sárvédőív meghosszított felső határvonalának találkozásából jött létre. Persze ha lejjebb visszük tekintetünket, a lökhárítóba integrált, messziről díszítőelemnek tűnő fektetett „D”-alakot formázó részegység maga a rácsozás, a hűtésért felelős elem, amely közepén került a rendszámtábla tartója kiképzésre. A fényszórók búrái jellegzetesen Volkswagen-esek, az irányjelzők a lámpatestek szemközti belső sarkaiba kerültek beépítésre.

Oldalról szemlélve egyből kitűnik, hogy a kategórián belüli viszonylag méretesnek számító 2420 millimégteres tengelytáv jelzi, hogy kényesen ügyeltek Wolfsburg-ban arra, hogy a kisautó enteriőrje a végletekig kihasználható legyen, sok férőhellyel. A 14 collos felnikre szerelt alacsony fogyasztásra optimalizált gumik 16.5 centiméter szélesek, tapadásuk valójában remek, és a menetstabilitásban is besegítenek jelentősen az amúgy kicsit keményre hangolt, ám ténylegesen masszív futóműnek. Az ajtók hatalmasak, ki és beszállásnál figyelnünk kell a mellettünk parkoló autók távolságára – könnyen okozhat(unk) kellemetlenséget. Viszont hála a széles kiképzésnek: alsó-középkategóriát meghazudtoló tér áll rendelkezésünkre beülésnél és kiszállásnál, mindez igaz a hátsó üléssor megközelítésénél is. A könnyedén előrehajtható vezető- illetve utasülés szabad, kompromisszummentes mozgást enged a hátsó utasoknak is; ketten, átlag testméretekkel minden gond nélkül utazhatnak is hátul, akár hosszabb távolságon is. Persze luxus kényelmet ne várjunk – miért is várnánk egy alig 3 millió fortintot kóstáló városi minitől? -, az ülőfelületek elöl és hátul is egyaránt kemények, de nem bántóan, még elfogadható határokon belül. A hátsó ablak kicsi, de mégsem okoz klausztrofóbia-érzetet, ugyanakkor nem nyitható, az első ajtók ablakai leengedésével oldható meg a természetes szellőztetés. A klímaberendezés rendben teszi a dolgát, a kardánbox végződésében nem található a hátsó szekcióhoz szellőzőnyílás, viszont a műszerfali beömlők korrektül megoldják a levegő keringetését.

Az olcsóság nem mindig megy a minőség rovására

Ahogyan azt már feljebb írtuk, olcsóbb, ám mindőségi anyagokból építkezik az autó belső kialakítása. Ez rögvest érezhető a kormánykerék fogásán, kicsit keményebb, érdesebb a tapintása, viszont nem találtuk ezt rendhagyónak, hiszen magasabb kategóriás Volkswagen-modelleknél is találtunk már hasonlót, nyilvánvalóan felszereltségtől függően.Az elsőre sportosnak ható alul kiegyenesített kormánykerék design-nak gyakorlati haszna is van, mégpedig az, hogy a behatárolt paraméterekkel állítható ülés- és kormánymagasság áthidalható legyen vaskosabb pilóták számára is. A műszerfal sincs túlbonyolítva, elegánsan minimalista stílus köszön itt is vissza – a Volkswagen-től már jól megszokott hármas mérőegységgel (kis fordulatszámmérő, hatalmas sebességmérő, s a 35 literes üzemanyagtank visszajelzője – balról jobbra haladva).

A középkonzol felhozatala kimerül a fűtés-hűtés szabályozójának kezelőegységeiben, alatta pedig a CD lejátszós hifi – kategóriájához képest gyönyörű hangzással. A cockpit közép-részén került kialakításra a gyári navigáció csatlakozója: a rendszer nem csak útvonaltervezésre, hanem az autó különböző adatait, üzeneteit is kezeli, tárolja. Tehát figyelemmel kísérhető a pillanatnyi és az átlagfogyasztás, megtett kilométerszám, pillanatnyi sebesség és sok minden egyéb – mindez a navigációs rendszeren keresztül. Ezzel is jelentős költségeket lehetett megtakarítani a sorozatgyártásnál, ráadásul rendkívül mutatós is ez az alapötlet. A tesztautó belső kárpitozása illetve színvilága kifejezetten illett a fehér alapszínhez, üdeséget, dinamizmust és vitalitást sugárzott. Ez sem elhanyagolandó, hiszen nem mindegy, milyen alaphangulatot áraszt autónk vezetés közben.

Majdnem farmotoros lett

A Volskwagen up! hajtásláncának megtervezésekor számtalan ötlet és lehetőség merült fel, még azt is bevetették, hogy netán farmotoros kivitelben lenne a legcélszerűbb gyártani az újdonsült városi miniatűrt. Végül elvetésre került sok egyéb mellett ez az elképzelés is, s végül a keresztbe beépített soros 3 hengeres erőforrás lett a hajtáslánc középpontja. A teljesen új fejlesztésű, 999 köbcentiméteres, 3 dugattyús benzinmotor járása végtelenül halk és egyenletes, 75 lóerő leadására képes 6200-as fordulatszámon. A maximális 95 Newtonméteres nyomaték 3000-en érkezik, nem préseli az utasokat üléseikbe, viszont 90-100 kilométer/órás határon belül garancia a dinamikus közlekedésre.

Városi körülmények közt ideális, az optimális kilátásnak köszönhetően a többsávos útszakaszokon is egyszerű a helyzetváltoztatás haladás közben, jó gyorsulási rátával, 5.2 literes mért fogyasztással. Országúti, 90 kilométer/órás megközelítésben is kezesbárányként viselkedett az up!, minimális menet- és motorzajjal 3.7 literes üzemanyagégetést konstatáltunk, de ezt még lejjebb is tudtuk vinni: alföldi, sík országúti környezetben 80 kilométer/óra átlaggal nem kevesebb, mint 2.9 (!) liter/100 kilométer is előcsalogatható volt az autóból, annak ellenére, hogy az erőátvitelért egyelőre egy 5 gangos manuális váltó felelt. Nos, mi lehet ez, ha nem óriási? Az pedig, hogy átlagosan 80 kilométer/óránál produkálta mindezt – nagy dolog, nem kell száguldozni, főként nem egy ilyen profilra tervezett autóval, mondjuk két vidéki város közt, 20-30 kilomléteres útszakaszokon – rendre érezhetjük up! tulajdonosként, hogy igencsak testreszabott és pénztárcabarát járművet birtokolunk.

Alacsony költségek, barátságos árképzés. Újra népautó?

Esélyes, hogy a Volkswagen nevéhez hűen újra igazi napi használatra ideális városi-külvárosi népautót teremtett az up! személyében, mely sem több, sem kevesebb, mint amilyennek a gyártó ígérte, ígéri. Vagy mégis – több, hiszen a szegmensen és kategórián belüli felhozatalban nem ritka a túlárazás, mindez pedig az up! esetében hanyagolható, némi kivitelezhető kompromisszum megkötése és felvállalása mellett. Főként, ha figyelembe vesszük: három variánst is kínál az importőr.

Volkswagen up! specifikációk

Motor

Motortípus: háromhengeres benzinmotor

Lökettérfogat: 999 ccm

Maximális teljesítmény: 75 LE @ 6200 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 95 Nm @ 3000 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, ötfokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3540 mm

Szélesség: 1645 mm

Magasság: 1489 mm

Tengelytáv: 2420 mm

Gumik mérete elöl: 165/70 R14

Gumik mérete hátul: 165/70 R14

Tömeg, üresen: 854 kg

Tömeg, maximum terheléssel: 1290 kg

Csomagtartó mérete: 251 liter, bővíthető 951 literig

Üzemanyagtartály mérete: 35 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 220 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 13.2 s (gyári), 12.7 (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.2 l/100 km

Országúti: 3.7 l/100 km

Vegyes: 4.0 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.9 l/100km

Országúti: 4.0 l/100km

Vegyes: 4.7 l/100km

CO2 kibocsátás: 108 g/km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal