Főoldal Blog oldal 602

[TESZT] Citroën C-Zero – rendhagyó kirándulás minimalizált költségekkel

Napjainkban még leginkább formabontónak tűnhet a 100%-osan elektromos autózás ideája – nem kevés megközelítésben még inkább utópisztikusnak. „Autó, ami mindenféle segédlet nélkül csak és kizárólag árammal megy? Ugyan.” – legyint tíz emberből nyolc, és szkeptikus fejcsóválás kíséretében látható az elutasító hozzáállás.

citroen_c_zero_005

Pedig ha sejtenék, hogy mennyire közel vagyunk a már véglegesnek számító megoldáshoz, a fosszilis üzemanyagfelhasználásnak hamarosan takarodót fújhat az emberiség.

Ennek gyakorlatban történő kivitelezéséhez viszont nyilvánvalóan kell még néhány év, bár véleményünk szerint ez nagyban függ a közvélemény rugalmasságától, illetve az irányvonal befogadásától, megítélésétől.

Japán gyökerek, két vállalat, egy autó

2009-ben debütált a Mitsubishi konszern vadonatúj elképzelése, amely i-MiEV névre hallgatott. Az extra kompakt méretekkel bíró kisautó bőszen próbálta lepipálni a hibrid hajtású, alapvetően szintén szigetországi származású márkán kívüli riválisait, s bár a szegmensre nem volt kifejezett hatással, mégis merőben új kategóriát sikerült megteremtenie a projektnek.

S hogy miért húztunk párhuzamot a Mitsubishi és jelen tesztünk főszereplője, a Citroën C-Zero közt? Roppant egyszerű a válasz: a japán gyártó szállítja az alapokat, vagy ha jobban tetszik: az egész konstrukciót a Peugeot Citroën PSA-nak, így szinte változtatás nélkül egy és ugyanazon autóról beszélünk az i-MiEV, a C-Zero, illetve a Peugeot iOn kapcsán.

Idén már két éve annak, hogy a Citroën bemutatta a magyar sajtónak is a C-Zero-t, amelyet már akkor kiemelt érdeklődés fogadott. A technológia annyira újszerűnek számított, hogy a menetpróbát kizárólag egy, a villanyautó vezetésére szakosodott szakember vezényletével kellett lebonyolítani, ám a kis négykerekű gyakorlati és használhatósági értékrendjéből semmit sem vont le ez a tálalás.

C-Zero: zeró károsanyag, (szinte) zéróköltségek

Teszten járt nálunk tehát a Citroën teljesen elektromos üdvöskéje, a C-Zero – megvizsgáltuk, mennyire állja meg a helyét jelen érában Magyarországon ez a szinte kompromisszumok nélküli környezetbarát, zöld tudatú járműkoncepció. Megéri beruházni rá? Ígérjük, megválaszoljuk a cikk folyamán ezt a lényeges kérdést is.

Mint minden esetben, most is kezdjük a külső, illetve belső tulajdonságokkal, hogy azután rátérhessünk az üzemeltetésre, gyakorlati használatra és persze a menettulajdonságokra, illetve egyéb műszaki paraméterekre. A 3475 milliméteres hossz kicsivel talán túlmutat a kompakt kisautós kategórián, mégis kívülről vizsgálva rögvest az alsóbb szegmensekre sikerül asszociálnunk; az 1475 milliméteres szélesség, és a viszonylag elnyújtott, 1608 milliméteres magasság már inkább közelít a jó irányba, igaz, az utóbbi érték kicsit meghaladja a kategórián belül elvártakat. Talán valamennyi hasonlóság, párhuzam felfedezhető a C1 kapcsán, főként az orr esetében: a lámpatestek kasznihoz képest nagyok, sötétszürke árnyalatúak. A motorháztető klasszikus íve hiányzik, a szélvédő felületének dőlésszöge határozza meg a teljes orrvonalat, egybefolyva az igen keskeny motorházfedél ajtajával, illetve a kicsit csapott első lökhárító elem tekintetében. A nagy szélvédő egyébként arányaiban még nagyobb szóló ablaktörlőlapátot hordoz, itt jellegzetesen a Citroën-es trendvonal érvényesül, jól összképbe illő megoldás. Apró ködlámpák virítanak az első szpoilereken, ezek nappali menetfényként is funkcionálnak, kikapcsolni nem lehet.

Pont, mint az „igazi” társai

Az oldalvezetés futurisztikusba hajlik, a 2550 centiméteres tengelytávnak köszönhetően a kerekek a kaszni legelején, illetve a legvégén kaptak helyet. Így garantált lehet a menetstabilitás, ha azt nem nézzük, hogy az autó nyomtávja, illetőleg az egész kocsiszekrény szélessége alacsony paraméterekkel bír – előbbi 1310, míg az utóbbi 1475 milliméter. No meg a surlódás- és tapadásoptimalizált gumikkal szerelt felnik, melyek elöl 14.5 centiméter széles (145/65 R15 72S), hátul pedig 17.5 centiméter széles (175/55 R15 77V) gumiabroncsokkal futnak – ajánlatos tehát higgadt kormánymozdulatokkal navigálni az autót, bár igazándiból nem is sportos célokra hívatott ezen stílus.

Az ajtók megfelelően nagyok, tágra nyithatók, az utasok kényelmes ki- és beszállása már első blikkre optimálisnak tűnik. Az üvegfelületek terjedelmesek itt is az első szélvédőhöz hasonlóan, hátul szériafelszereltségként sötétített ablakokat kapunk. A kocsiszekrény bal hátsó, kerék feletti részén, közvetlenül a C oszlop és a sárvédő közt helyezkedik el a CHAdeMO szabványú gyorstöltő aljzat, míg a túloldalon hasonló kiképzésben találhatjuk meg a hálózati, 220V-os AC töltő nyílását is. A far rész sincsen túlbonyolítva, két, alapból fehér színű lámpatestet kapunk, hozzájuk tartozó tetőszárnnyal, mely tartalmaz egy féklámpa LED-et is; továbbá az emelt hatású hátsó lökhárítóba integrálásra került egy ködlámpa is, középre helyezve. A hátsó szélvédő üvegfelülete is jókora, csakúgy, mint a hátsó ajtóknál, itt is sötétítést kapott ez a rész.

Töltés hálózatról: ha megtaláljuk a módját, nincs ennél egyszerűbb

Kétféleképp tölthető fel a Citroën C-Zero hátsó ülések alatt elhelyezkedő, 88 cellás, 16 kilowattórás lítium-ion akkumulátora. Az egyik, minden kétséget kizáróan leggyorsabb és legpraktikusabb alternatíva a bal oldali CHAdeMO szabványú gyorstöltőnyílásra csatlakozás,így 30 perc alatt 80%-os kapacitásúra tölthető az akkumulátor (330-400V, 16A).

Az utóbbi időben Budapesten számos, jelenleg még ingyenesen használható elektromos töltőoszlop telepítése történt meg, így a városon belüli autózás teljesen megoldott lehet. Mi az Istenhegyi úton található zöld MOL töltőállomást választottuk, itt igen készséges kiszolgálás mellett használtuk az oszlopot; s valóban: nagyjából 30 perc leforgása alatt 77%-ra töltődött a kezdésnél körülbelül 10%-ra merült akkumulátor. Ilyen esetekben természetesen mehet a tovább töltés 100%-ig, viszont jelentős, akár több órás folyamat várható a befejezésig. Némileg kényelmesebb megoldást jelenthet mindazok számára a jobb oldali töltőaljzat, akik saját garázsukban, kertjükben óhajtják feltölteni C-Zero-jukat, mondjuk egy éjszaka leforgása alatt.

Kell is hozzá ennyi, hiszen így nem kevesebb, mint 7 óra szükségeltetik ahhoz, hogy a 100% kapacitást elérhessük (220-230V, 8-13A). Ugyan e módon nem ingyenes a töltődés, viszont minimális költségeket jelent csak, s a városi 110 kilométer körüli hatótáv igencsak impozáns.

Mennyire elég?

A Citroën C-Zero gyárilag megadott hatótávja 130 kilométer, vegyes használattal. Mivel a teszt ideje alatt télibe hajló, +10 fok alatti kültéri hőmérsékletet mértünk, ezért elfogadhatónak tartottuk a teljes feltöltés utáni 113 kilométer megtehető távolságot, bár a fűtést és egyéb komfortot növelő-biztosító kiegészítő funkciókat kénytelen-kelletlen
használnunk kellett – ez nagyban megkurtította a rendelkezésre állási időt. No meg persze az sem mindegy, hogy milyen jellegű vezetési stílussal operálunk, hasonlóan a belső égésű motorral felszerelt autókhoz, itt is a bőszebb gáz, vagy inkább villanyfröccsök jelentősen megrövidítik a megtehető távolságot.

Inkább praktikus és költséghatékony, mint túlzó

S most egy kicsit kanyarodjunk vissza a külcsínhez! A C-Zero enteriőrje minimalista, érezhetően olcsó anyagokból építkező összképet ad, kínosan ügyelve arra, hogy a minőség- és komfortérzetünk megmaradjon. Nem csak hogy megmarad, egyenesen párhuzamot enged vonni az alsó-közép alacsonyabban felszerelt modelljeivel, ezáltal biztosítva a vezetőnek és utasainak egységes, masszív hangulatképet.

A kormánykerék fogása kényelmes, a leheletvékony bőrbevonat prémiumos érzetet ad, csakúgy, mint a működés: finom, vajpuha szervó segíti az első kerekek mozgatását, főként alacsonyabb sebességnél, vagy parkolásnál érezhető mindennek jótékony hatása. Nagyobb tempónál keményebb karakterisztikát ölt a rendszer, ám a könnyed kezelhetőség megmarad ugyanúgy. A központi műszerek egységesen kerültek kialakításra, középpontban a sebességmérő digitális kijelzőjével (folyadékkristályos LCD), az menet közbeni üzemmódok analóg skálájával (Charge – töltés motorféknél, és/vagy fékezésnél, Eco – gazdaságos üzemmód, Power – erőcentrikus, dinamikus üzemmód).

Két oldalon egy-egy hasznos információkat szolgáltató kijelzőnyúlvány kapott helyet, a jobb oldali tájékoztat arról, hány kilométer tehető még meg az akkumulátor töltöttségi szintjének megfelelően, míg a bal oldali az „üzemanyagtank” állapotát, azaz az akku töltöttségi szintjét mutatja. Alapvető funkciólámpák, mint például a behúzott kézifék, töltés megszűnése, vezető- és utasoldali övek visszajelzője itt is megtalálhatóak mind, így szinte más, hagyományos üzemanyagokkal működő személyautókkal egyenértékűvé varázsolva a C-Zero-t.

Vigyázz, kész, rajt… hangtalanul

Indításkor hasonló rituálé zajlik, mint minden egyéb, klasszikus értelemben vett esetben: az indítókulcs elfordítása után érkezik a gyújtás, majd indítózás helyett két rövid pittyenés nyugtázza, hogy az autó menetkész. Semmi (elektromos) motorzaj, reléhangzás, csak néma csönd. Az automata váltó karját P, R, N és D állásokba kapcsolhatjuk, ám csalóka a megoldás, ugyanis egy fix áttételen keresztül dolgozó hajtásláncot kapunk a C-Zero-val – úgyhogy a váltó tulajdonképpen egy irányváltó kapcsolója.

Villanymotor a csomagtérben

Az autót egy, a csomagtartó padlólemezébe épített neodímium állandó mágnesű forgórésszel szerelt elektromos szinkronmotor mozgatja, 65 lóerő maximális teljesítményt mozgósítva, 2500-8000 közötti fordulattartományban.

Nincs hiány nyomatékból, ugyanis a 180 Newtonméter az indulás pillanatától (!) rendelkezésre áll, egészen 2500-as fordulatig, így nem kérdés, hogy egy intenzívebb zöldre váltás utáni sprintet hogyan teljesítünk a többi autóhoz képest. Elég az hozzá, hogy a 0-50 kilométer/órára gyorsulás alig 4 másodperc alatt vihető véghez (3.7 másodperc), így máris érezhető, hogy a dinamikus, urbánus megközelítésű felhasználás elsődleges célterülete a C-Zero-nak. Külön érdekesség, hogy a C-Zero-nál vízhűtést alkalmaztak, a kiegyenlítőtartály a motor mellett, míg a szintén klasszikus fékfolyadék és ablakmosótartály az orr rész motorházteteje alatt helyezkedik el.

Nem mindegy, hogyan alakítjuk vezetési stílusunkat

Írtuk már feljebb, hogy az autó vezetésénél három, egymástól elkülöníthető profil választható külön: a Charge állapot a fékerőből létrejövő energia felszabadulásának visszanyerése, ilyenkor az akkumulátor töltődik a fékezés befejezésééig. Csakúgy, mint motorfékezésnél: plusz kilométerek nyerhetők vissza például egy hosszabb lejtős csordogálásnál.

Az Eco mód jelenti a legoptimálisabb vezetési stílust, általában a mutató mindig ebben a tartományban kell, hogy legyen. Állandó fix sebességtartás mellett kivitelezhető optimálisan, úgy, hogy a legkevesebb energiafelhasználást is biztosítja. Gyorsításnál, előzésénél, vagy akár meredekebb emelkedőkön haladásnál a mutató bizony kileng a Power tartományba, ilyenkor a kilométerek rohamosan fogynak (egy-egy keményebb emelkedő 20-30 kilométer mínuszt is eredményezhet, ám ez inkább a pillanatnyi állapotot tükrözi, hiszen a töltöttségjelző rovátkái nagyjából ugyanúgy maradnak).

Jó az irány, akár már most is jövedelmez, ha ezt választjuk

Briliáns megoldás lehet a Citroën C-Zero, és minden hasonló módon alternatív elgondolású jármű így, a huszonegyedik században. Azonban igen komplex a megvalósítás és a gyakorlatban kivitelezhető alkalmazás mikéntje idehaza is – elsődleges szempont, hogy a koncepció kinőhesse városi korlátait az az, hogy a jelenleg alkalmazott akkumulátorkapacitás nőjön egyenes arányban a hatótávolsággal. Az árképzés magasnak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy az egyszeri ráfordítás, s mellette két-három éves szinten egyéb kiadások mellett szinte kiadások nélkül autózunk folyamatosan addig, amíg az ellenérték megtérül.

Persze az irányvonal jó, kifejezetten becsülendő, hogy országunk rohamosan fejleszti az elektromos autók infrastruktúrájának hálozatát, így még az is elképzelhető lehet, hogy viszonylag kisebb kapacitású akkuval útnak indulhassunk bármerre –már van is konkrét kiépített hasonló elgondolású útvonal, külhonban leledző végcéllal. S a végére egy mindenképp érdekes, ám közel sem utópisztikus gondolat: megújuló energiát alkalmazó-használó ingatlan esetén (egyre olcsóbb napelemek, kollektorok) a Citroën C-Zero fenntartása, annak használata teljesen ingyenes.

Citroën C-Zero specifikációk

Motor

Motortípus: neodímium állandó mágnesű forgórésszel szerelt elektromos szinkronmotor

Lökettérfogat: N/A

Maximális teljesítmény: 65 LE @ 2500-8000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 180 Nm @ 0-2500 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, fix áttételezésű automataváltó (irányváltó)

Fő akkumulátor

Energiakapacitás: 16 kWh

Normál töltés

Feszültség (V): 220-230

Töltési idő, 16A: 6 óra

Töltési idő, 13A: 7 óra

Töltési idő, 10A: 9 óra

Gyorstöltés

Feszülség (V): 330-400

Töltési idő 80%-ra: 30 perc

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3475 mm

Szélesség: 1475 mm

Magasság: 1608 mm

Tengelytáv: 2550 mm

Első gumik mérete: 145/65 R15

Hátsó gumik mérete: 175/55 R15

Tömeg, üresen: 1195 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 1450 kg

Csomagtartó mérete: 166 liter, 860 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: N/A

Menetteljesítmények

Végsebesség: 130 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 15.9 másodperc

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: N/A l/100 km

Országúti: N/A l/100 km

Vegyes: N/A l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: N/A l/100km

Országúti: N/A /100km

Vegyes: N/A l/100km

CO2 kibocsátás: 0 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

[TESZT] Kia c’eed 1.4 CRDi – no és ki a hunyó?

Szinte hihetetlen, de máris a második generációját tapossa a Kia márka alapjait újrateremtő és egyben a brand üdvöskéjének titulált c’eed modell. Ugyanakkor mégsem annyira hihetetlen, hiszen a hat évig némi ráncfelvarrás és motorkorszerűsítés mellett különösebb változások nem jellemezték a népszerű modell életútját, így hát a 2006-os debütálás után időszerűvé vált a teljes megújulás, melynek először hangot az idei Genfi Autószalonon adtak.

2012_kia_ceed_14_crdi_002

Az előzetes várakozások már akkor be is teljesedtek szinte száz százalékban a nemzetközi szaksajtó részéről – nézzük tehát, mennyiben sikerült újragondolni az autót kívül és belül egyaránt.

Ötajtós, és rendkívül attraktív. Változott? Sokat!

Szerkesztőségünknél a c’eed 1.4-es CRDi motorral szerelt ötajtós variánsa járt, mely az első pillanatban lenyűgözően hatott a külső szemlélődés után. Annak ellenére, hogy az előd paramétereivel nagyban megegyező a kivitelezés minden részlete, mégis sikerült a tervezőknek egy merőben újszerű, igazán huszonegyedik századi irányvonalat alkotni, ezzel megfelelve az igencsak magasra járatott követelményeknek és elvárásoknak.

A tigrisorrként is ismert, Peter Schreyer által tervezett hűtőmaszk például követi a korábbi jellegzetes vonalvezetést, a különbség annyi többek közt, hogy a Kia logó ezúttal krómcsíkkal körbekeretezett sportos hangvételű rácsozás fölé került, a motorháztető vonala alá. A ködlámpák szintén krómba burkolóznak, a lökhárító kecses törésvonalait tökéletes megközelítésben követik, némi párhuzammal. A front lámpatestek LED menetfényt is kaptak, ezek hosszanti kiterjedése majdnem az egész lámpa alsó ívén végigfutnak, az irányjelzők kezdetének határánál ér csak véget a fényorgia.

Az autó oldalról is megtartja elegánsba hajló sportos design-ját, ugyanis – bár nincsenek szoknyák, szélesítések és egyebek – a törésvonalak itt is domináns szerepet töltenek be, szín- és fénytörést eredményezve, ami egyértelműen fiatalos lendületet, no meg dinamizmust sugall. Az ajtók kilincsei kézre esnek, természetesen színre fújtak (felszereltségi rátától függően persze), csakúgy, mint az oldalsó irányjelzőkkel integrált tükrök – ezeknél háromnegyedes osztásban találkozhatunk a karosszéria színvilágával és a lakkfekete megközelítéssel. Az oldalablakok felülete nagynak tűnik, főként az első traktusban, a hátsók is megfelelő kilátást biztosítanak. A C oszlop elé kigondolt kicsiny állított trapéz alakzatú üveg tökéletesen elegendő a tolatás perfekt kivitelezéséhez, minimálisra csökkentve a felmerülő holtterek által okozott kellemetlenségeket.

Hiányzik a szivárvány-szerű megközelítés, de így inkább XXI. századi

A far jellegzetes Kia-elemeket nem hordoz – gondoljunk csak a korábbi modell szivárvány-szerű, LED hatású helyzetjelző felosztására! Ezzel együtt nem lett jellegtelen a megközelítés, a mérnökök és a kivitelezők valószínűsíthetően az íveltebb elgondolásokra mentek rá, illetve arra, hogy közlekedésbiztonsági szempontokat is figyelembe véve ne legyen a végeredményben semmiféle hiányosság vagy hátráltató tényező.

A csomagtérajtó ablaka harmada nagyjából a hátsó szekciónak, ezáltal megfelelően nagy a kilátáshoz, a vonalvezetés itt visszafogottabb, sportos mivoltát viszont megőrzi a LED-es pótféklámpával felvértezett tetőspoiler. Hasonlóan az orrhoz, itt is találunk ködlámpákat, kicsit talán hasonló kialakítással, mint elöl, viszont itt már hiányzik a krómberakás. Van viszont kipufogóvégünk, amely hordozza az imént hiányolt stílusjegyet, s markáns arculatot kölcsönöz a lökhárítónak.

Újragondolták a belsőt is, és milyen jól tették

Erőteljesen látható egyébként, hogy a Kia fő vásárlóközönségének az európai lakosságot célozta be – mindez kézzelfoghatóan felsejlik a 2012-es c’eed modell formaterve kapcsán is. Ezen érzet fokozódik, amint az autó enteriőrjébe huppanunk, és végigvizslatjuk a műszereket, középkonzolt, a cockpitet. A kormány kivitelezése hasonlít az első szériáéhoz, a fogás kellemes, lágy, a vezérelhető keménységű szervónak köszönhetően pedig tág határokon belül állítható a vezetési-kormányzási komfort. Az audioegység főbb kezelőgombjai kézre, vagy még inkább ujjra esnek, csakúgy, mint a tempomat, vagy akár kihangosító irányítóegységei.

A műszerek elrendezése optimális, a nagy, sötétben is jól látható hármas közép egység tág szemmagasság-tartományban áll rendelkezésre. Középkonzol tekintében is rendezett az összkép, csapott beömlőnyílások alatt apró LCD kijelző szolgáltatja az általános információkat, alapvetően a hangrendszer és a klíma működéséről informáló adatokkal. Ülésfűtés is rendelkezésre áll, máris három fokozattal, ami nagyszerű szolgálatot tesz a hűvösebb és kevésbé hűvösebb napokon – használtuk menet közben, jól teljesített. Rendelkezésre áll még továbbá egy 3.5 milliméteres AUX IN, illetve egy USB 2.0 aljzat is, utóbbi csak FAT32 fájlrendszerre formázott pendrive-ot kezel maradéktalanul. A hatgangos váltó karja szintém kézreesik, a bőrborítású gomb fogásra puha fogású, mellé könnyed járású.

Az ülések ülőlapjai megfelelő kigondolásúak, csakúgy, mint a háttámlák, az állíthatóság nagyban megfelel az igényeknek, a modell felszereltségéhez tartozó két színmintát hordozó szövetkárpit pedig strapabírónak és gyűrődésmentesnek tűnt. 2650 milliméteres tengelytáv – kategóriáján belül és a maximális belső térkihasználtságnak köszönhetően tehát nem meglepő, hogy a hátul utazók bőséges lábtérrel gazdálkodhatnak, úgy is, ha az első üléseket szinte teljesen hátratoljuk. A kocsiszekrény 1470 milliméteres magassága átlagos, így a fejtér is az a hátsó részen, átlagos, 165-180 centiméter magasságú felnőttek gondtalanul utazhatnak itt, akár hárman is. Ezek az ülőalkalmatosságok is kényelmesnek bizonyultak, igaz, hagyományosan keményebb kiképzéssel, mint amilyennel az első két fotel esetében találkozhatunk. 380 literes csomagtér áll rendelkezésünkre, ez játszi könnyedséggel 1318 literessé varázsolható, illetve a variálási lehetőségeket növeli a 2/3-os osztott hátsó üléssor.

Ha dízel, legyen gazdaságos, dinamikus: nincs ez másként jelen esetünknél is

Négyhengeres, soros, 1396CRDi gázolajos aggregát dolgozott a tesztmodellben, 90 lóerő/4000 RPM teljesítménnyel, 220 Newtonméteres nyomatékkal, mely 1500-2750-nél, tág tartományban áll rendelkezésre.

A motor rugalmassága rendkívül jónak bizonyult, minimális turbólyuk érezhető 1700 környékén, de hamar magára talál a c’eed, és jól adagolva építi fel a nyomaték érkezését. A végsebességet 170 kilométer/órában határozta meg a gyártó, mi 130 kilométer/órás maximumnál limitáltuk a sebességet, autópályán: így 6.2 literes, míg országúti, 90 kilométer/órás tempónál 3.7 literes, illetve városi használattal 5.7 literes fogyasztási átlagok születtek. A hajtáslánchoz társított hatsebességes manuális váltó sebességeinek áttételezése jó, ahogyan már feljebb is említettük, dinamikus közlekedés a végeredmény, mért 12.7 másodperces gyorsulással, ami némileg pozitívabb eredmény, mint a gyárilag mért 13.9-es érték.

No és akkor ki a hunyó?

Mindenképp az, aki figyelem nélkül elmegy a 2012-es Kia c’eed mellett. Vagy az, akinek semleges a véleménye az autó kapcsán. Persze nyilvánvaló, hogy puding próbája az evés alapon meg kell tapasztalni testközelből vásárlás előtt egy autót, így a tesztben szereplő újdonságot is – mindenesetre kijelenthető: az újragondolt, jövőre hetedik életévébe lépő c’eed modell levetkőzte mindazon gyermekbetegségeit, amelyek egyfajta mumusként jelen voltak mindeddig a háttérben, alig észrevehetően. Mindehhez jöjjön egy szinte száz százalékban történt megújulás, mind design, mind motorválaszték és erőforrás-optimalizálás terén – a vélhető siker receptje így már garantált. S ne feledkezzünk meg az importőr által nyújtott hét éves garanciáról sem!

Kia c’eed 1.4 CRDi VGT specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1396 ccm

Maximális teljesítmény: 90 LE @ 4000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 220 Nm @ 1500-2750 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, 6 fokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4310 mm

Szélesség: 1780 mm

Magasság: 1470 mm

Tengelytáv: 2650 mm

Első gumik mérete: 205/55 R16

Hátsó gumik mérete: 205/55 R16

Tömeg, üresen: 1375 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 1920 kg

Csomagtartó mérete: 380 liter, 1318 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 53 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 170 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 13.5 másodperc (gyári), 12.7 másodperc (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.7 l/100 km

Országúti: 3.7 l/100 km

Vegyes: 4.0 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.9 l/100km

Országúti: 3.9 l/100km

Vegyes: 4.1 l/100km

CO2 kibocsátás: 109 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

A tej a szép bőr titka?

Ősidők óta ismeretes a szép nőkről, hogy egészségük és szépségük megőrzése érdekében igen körültekintően ápolták bőrüket.

[TESZT] Citroën DS3 1.6 e-HDi Ultra Prestige – exhibicionista számadás

Eleve a Citroën DS szériája jóval túlmutat a tradicionálisba hajló márkán belüli C kategória alapjain, annak egyfajta pozitív értelemben vett sajátosságán. Épp ezért szeretjük kiemelten a DS modelleket, hiszen azt a pluszt, amit néha a túlzások hajszolásával úgy érezzük, kihagytak a tervezők az alapokban, megkaphatjuk kicsinosított és mindenféle, alapvetően vizuális extrákkal felvértezett koncepciókban.

citroen_ds3_16_hdi_ultra_prestige_002

Nincs ez másként a DS3 iránynál sem, gondoljunk csak arra, mennyire remekbeszabott például a Racing változat, melyről korábban már megosztottuk gondolatainkat hasábjainkon. Persze tudvalévő, hogy a 200 lóerős kategóriában domborító hot hatch legfőbb érdeme a teljesítmény és a menettulajdonságok, az alapvető külcsín mellé ott is társul nem kevés többlet. S akkor még nem beszéltünk az Ultra Prestige variánsról.

Összegezve tehát: az amúgy is formabontó, néhol foszlányszerű polgárpukkasztó külső-belső mellé jó nagy adag, konkrétan a szemnek kedvező és egyben csalogató felhangot társítottak még a franciák, mellyel még inkább kihangsúlyozható az autó különlegessége és egyedisége.

Az alapok ugyanazok, a tálalás más

A front legszembetűnőbb részegysége a függőlegesbe hajló, arányaiban nagy LED sor, mely légbeömlő jelleget ad, és hangsúlyosabbá teszi a gigászi hűtőmaszkot is. A maszk felső harmada egyben a Citroën emblémát is hordozó, krómcsíkokkal berakott önmagában is különc stíluselem, a klasszikusnak számító DS3 lámpabúrák formájához nem nyúltak a designerek.

Két színben pompázik az Ultra Prestige: jelen esetben fehér, DS-mintázatú tetővel, illetve fekete alappal érkezett a tesztautó. A 17 collos felnik szépek, hasonló árnyalatban pompáztak, mint az autó színei, ugyanakkor ne feledjük, hogy ez az összeállítás kizárólag az Ultra Prestige modellhez rendelhető. A tükrök szintén kettős arculatúak, háromnegyedben fehérek, negyedben feketék, krómillesztéssel; szemből és oldalról is kifejezően illenek az összképbe. Az ajtók alsó részén fényes lakkal színrefújt díszcsík párost találunk, a 2466 milliméteres tengelytáv ránézésre sem több, sem kevesebb, az autó „városi kompaktos” stílusát hűen tükrözi.

A B oszlop vaskos ívet kapott jelen esetben is, ez kívülről impresszív, az utastérből kifelé szemlélődve viszont elvesz a látótérből. Tetőspoiler is van természetesen, ez minimálisan megnyújtja a kaszni felső részét, s még több lendületet ad az alig négy méteres (3948 milliméter) hosszúságnak. Hátulról igen sportos hatás érkezik, áldiffúzor és dupla krómozott kipufogóvég is visszaköszön – jó megközelítés, hiszen a jól idomult szereplésnek mindenképp előnyösek az effajta kiegészítő kellékek. A far lámpatestjeinek rajzolata is extravagáns, szinte mindegyik domináló felépítésre utaló vonal meg is található. Az előbb már felemlegetett hátsó szárnyba széles, ám vékony féklámpa LED került, kisebbfajta fényorgiát láthatunk-érzékelhetünk, ha éjszaka a DS3 Ultra Prestige mögött haladunk. A csomagtérfedél közepén, a viszonylag kicsi üvegfelület alatt sejlik fel a DS3 felirat, s persze az elmaradhatatlan Citroën-márkajelzés is.

A külső felkelti a figyelmet. A beltér is rendhagyó

No és persze – nyilván a gyengébbik nem képviselői számára elsősorban – az enteriőr a leginkább hangsúlyos a DS3 Ultra Prestige esetében. Első blikkre máris érezhető, hogy a külső kiváló összhangra talált a belső kiképzésével, ugyanis mind formailag, mind esztétikailag szinte száz százalékban követi a kívánalmakat. A műszerfal meghatározó színe a fehér, de van bőségesen sötétszürke és fekete is, utóbbiak az alsó felületeken képviseltetik magukat.

A sportosan elegáns, varott mintás ülőlapokkal és háttámlákkal operáló első üléspár kényelmes, a színváltás itt is megtalálható, méghozzá úgy, hogy a háttámlák teljes fehérsége az ülőlapok felé haladva áthajlik feketébe. A hátsó ülések esetében hiányoltuk ezt a kifejező megoldást, egy színt kapunk a fekete személyében, viszont a mintázat hasonszőrű, mint az elsők esetében. Itt is megvan a megfelelő kényelem, kettő átlagos testalkatú felnőtt kompromisszummentesen elfér, a lábtér a tengelytávnak megfelelően szűkös, a fejtér viszonylag nagy (1458 milliméter magasság, elenyészően csapott hátsó ívvel).

A felhasznált anyagok minőségiek, minden bőr, vajpuha tapintású. Igaz, ezek a bőrök eléggé nyikorgósak, főként, ha összeérnek a felületek: a lehajtott első ülések közti könyöktámasz például okoz ilyen hanghatást; ez megfelelő bőrápolók alkalmazásával csökkenthető és optimalizálható is egyben. A kétszínű (fekete és krómhatás) kormánykerék fogása tökéletes, az alsó ív egyenes, itt alapvetően nem a sportosság, hanem a kényelem játszott szerepet a kialakításnál a könnyebb ki- és beszállás érdekében. A pedálsor sportos, fémes borítást kapott, míg a középkonzol felső részén megtalálható információs LCD kijelző a fehérbe burkolt cockpitbe került beágyazásra, majd a kezelőszervek egysége függőlegesen folytatódik, immáron lakkfekete dobozolásban. Némi fémes mattság azért itt is jelen van, a hatsebességes, bőr-krómhatású műanyag tokozású váltókar bölcsője szintén krómkeretet kapott. A műszerek elrendezése egyébként jó, elsőre formabontó lehet a középen elhelyezkedő sebességmérő és integrált vízhőfokmérőjének párhuzamban nyugvó mutatói.

Perfekt párosítást sejtet az 1.6 e-HDi hajtáslánc

Jól ismerhetik olvasóink a jelen modellben is felsorakoztatott 1.6-os e-HDi hajtásláncot már korábbi, házon belüli modellekből. A DS3 Ultra Prestige szerkesztőségünknél járt modellje is ezt a nagyszerű és dinamikus erőforrást kapta, 1560 köbcentiméter hengerűrtartalommal, 112 lóerővel 3600-as fordulaton, és 270 Newtonméter forgatónyomatékkal, mely 1750-nél érkezik. A fogyasztást nagyban pozitív irányba befolyásoló e-HDi rendszer meghatározó szerepű start-stop automatikája valóban rengeteget javít az amúgy sem magas fogyasztáson – főként városban. Az 1090 kilogramm üres tömegű kocsiszekrény mozgatásához városi körülmények közt 4.4 liter, míg országúti környezetben 3.2 liter gázolaj elégetéséhez volt szükség.

A gyorsulás a 270 Newtonméteres nyomatéknak megfelelően kellemes, 9.5 másodperc alatt érte el az autó a 100 kilométer/órás sebességet. A hatsebességes manuális váltó hangolása jól eltalált, a fokozatok megfelelő tartományban állnak a gépkocsivezető rendelkezésére, 130 kilométer/órás autópályatempónál 2150-es fordulattal, hatodik fokozatban is optimálisan teljesített minden téren: a zajszint itt is elfogadható maradt, csakúgy, mint a pillanatnyi fogyasztás is (5.1 liter/100 kilométer). A futómű halk, enyhén sportos érzetet ad, de nem pattogós; az úthibák kiegyengetése jó, bár a felni- és gumiméret óvatosságra int.

Nem csak nőknek!

Tévedés azt hinni, hogy a Citroën DS3 Ultra Prestige alapvetően női autó, s bár exhibicionizmusa, formabontó külleme sokakat erre enged következteni – mi megcáfoljuk: az autó inkább sportos karakterisztikával bír, masszív, összességében keményebbre hangolt megközelítéssel. A DS3 Ultra Prestige tökéletes választás lehet mindazok számára, akik a hagyományos DS3 széria által nyújtott lehetőségeknél többre vágynak, fontos nekik, hogy egy kompakt, jól manőverezhető és alacsony fenntartási költségű autót vezessenek – nem utolsósorban pedig szinte elsődleges szempontjuk, hogy az általuk hirdetett és felvállalt önmegvalósító kreativitás még több teret kaphasson.

Citroën DS3 1.6 e-HDi Ultra Prestige specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1560 ccm

Maximális teljesítmény: 112 LE @ 3600 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 270 Nm @ 3000-4300 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, 6 fokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3948 mm

Szélesség: 1715 mm

Magasság: 1458 mm

Tengelytáv: 2466 mm

Első gumik mérete: 205/45 R17

Hátsó gumik mérete: 205/45 R17

Tömeg, üresen: 1090 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 1612 kg

Csomagtartó mérete: 285 liter, 980 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 50 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 190 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 9.7 másodperc (gyári), 9.5 másodperc (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 4.4 l/100 km

Országúti: 3.2 l/100 km

Vegyes: 3.7 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 4.6 l/100km

Országúti: 3.4 l/100km

Vegyes: 3.8 l/100km

CO2 kibocsátás: 99 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

[TESZT] Még több Yves Saint Laurent őszi sminktermék!

ysl_leteinttoucheeclat

Az Yves Saint Laurent őszi sminkújdonságairól már hírt adtunk korábban, ám egy cikkbe nem sikerült belesűrítenünk az összes terméket, így most következik a második rész. Ezúttal két új készítménnyel foglalkozunk: a Le Teint Touche Éclat alapozóval és a Rouge Pur Couture Vernis á Lévres ajaklakkal.

[TESZT] Škoda Citigo 1.0 MPI Elegance – városon kívül is elemében van

Noha a Škoda Citigo korábban napvilágot látott, s azonnal sikervárományosnak titulált koncepciója alapvetően városi használatra volt elrendelve, egészen biztosan sokat nyomott a latba a tervezőmérnökök utolsó simításaiként számba vett lehetőséghalmaz: valójában érezhető volt, esetlegesen többre van szüksége a még korántsem kiteljesedett és lefedett szegmensnek.

skoda_citigo_10_mpi_elegance_003

Persze volt és van is házon belüli testvérmodell a Volkswagen Up! személyében, de árfekvés és kiképzés tekintetében (utóbbira jellemző a háromajtós kivitel), mindenképpen szükséges lehetett egy olyan alternatíva csatasorba állítása, amely némi Skodás presztízzsel felvértezve olyan lehetőséget nyújt a végfelhasználónak, amely minden szempontból optimális lehet.

Így született meg tehát a Škoda Citigo, három- illetve ötajtós változatban, és pontosan annyit hozott, tett le az asztalra, amennyi elvárás övezte. Vagy talán még többet is? Tesztünkből remélhetőleg minden részlet kiderül.

Első benyomások, megszemlélve a külsőt

Szerkesztőségünknél a teljes felszereletségűnek mondható 1 literes motorral szerelt Elegance modell járt, ötajtós kivitelben. A teljes felszereltségi listáról egyetlen plusz, a tempomat hiányzott, de ez véleményünk szerint kategóriájában hanyagolható, illetve alig 50 ezer forintos felárért opcióként rendelhető is az autóba. No de menjünk ennyire előre, nézzük a kaszni kiképzését: a 3563 milliméter hosszúságú, 1645 milliméter széles és 1478 milliméter magasságú kocsiszekrény formája máris lendületet, dinamizmust és jó manőverezhetőséget sugall, az orr méreteihez képest viszonylag nagyra méretezett lámpatestei határozzák meg az egész autó szó szoros értelemben vett arculatát.

A tipikus jelenlegi Škoda-irányt követő hűtőmaszk kiképzés is megtartja jellegzetességeit, a kocsi hovatartozását a motorháztetőre került logo szimbolizálja, míg az alsó beömlő egybefüggő részt alkot, jobb és bal szélen két apró ködlámpával egyetemben. Máris szembetűnik, hogy az alkalmazott üvegfelületek a paraméterekhez képest nagyok, főként a szélvédőre igaz ez; viszont az oldalablakok esetében is jelentős a részarány a többi felületéhez képest. Felszereltség függően ezen változatnál 14 collos alufelniket találunk, 165/70 R14 gumikkal, melyek jelentősen hozzájárulnak az alacsonyabb szintű fogyasztáshoz illetve károsanyag-kibocsátáshoz. A far sokban emlékeztet az Up! kiképzéséhez, a lámpák formái, illetve az üvegfelület vonalvezetései mind hasonszőrű stílust képviselnek. A mindössze 251 literes csomagtér rakodópereme átlagos testalkattal számolva nagyjából térdmagasságban található, a térfogat az ¾-es osztható hátsó ülések előrehajtásával majdnem 1 köbméterig is növelhető (959 liter).

Szinte minden, ami választható kategóriájában?

Olcsóbb kategóriába tartozik a Citigo, ez nem kétséges: ennek oltárán viszont kénytelen-kelletlen áldozni kellett, s ez nyilvánvalóan az utastér kidolgozásában, illetve az alkalmazott anyagok minőségében látszik meg. Vagy inkább úgy fogalmaznánk, hogy a minőségben kellene meglátszani, ugyanis számottevő említésre méltó hiányosság, vagy épp minőségi probléma nem volt fellelhető. Igaz, hogy a műanyagok kemények, kopogósak, minimalista irányt felvett design alapján kerültek megmunkálásra, viszont a halványdrapp matt cockpit-szín kifejezetten harmonizál az enteriőrben fellelhető egyéb (fekete és piros) színekkel.

A költségcsökkentés jegyében került kialakításra az ajtók belsejének megtervezése is, némi hányad a színre fújt karosszéria elemeit hordozza, próbálván még több stíluselemet csempészni az összhatásba. A műszerek elhelyezkedése nincs túlkomplikálva, a sebességmérő középre helyezett számlapja a legnagyobb, mellette balra fordulatszámmérő, jobbra pedig az üzemanyagszint visszajelzője kapott helyet. Nagyjából ennyi műszerünk van, no meg a rendelhető Navigon információs kijelző, mely a navigációs feladatok mellett számos hasznos információval látja el a vezetőt: szintén párhuzamot vonva az Up!-pal, jelen esetben is egyfajta fedélzeti computerként funkcionál az érintőképernyős panel, mely igen részletesen tájékoztatást ad minden apróbb, nem csak utazás közbeni részletről.

A középkonzolról állíthatjuk hagyományos értelemben véve a klímát, a keringetést, kapcsolhatjuk ki és be az utasoldali légzsákot, illetve érhetjük el a hangrendszer kezelőszerveit. Az Elegance felszereltséghez pluszban hozzátartozó-rendelhető panorámatető több fokozatban állítható a belső visszapillantó tükör fölé szerkesztett gombbal, növelve ezzel is az autózás komfortérzetét. Az ülések ülőlapjai megfelelő hosszúságúak, közepesen kemények, a háttámlák hosszabb autózásnál is optimálisan teljesítenek. Állíthatóság szempontjából sincs szükség komolyabb rutinra, minden kézre esik és vakon is kitapasztalható. A hátsó traktus ülései egyértelműen két felnőtt befogadására képesek, láb- és fejtér tekintetében egyaránt, viszont így, ilyen felállásban (2+2 felnőtt) gyönyörűen kihasználható az autó városon kívüli autózásra is.

1 liter lökettérfogat, 3 hengerrel és 55 lóerővel

3 hengeres 999 köbcentiméteres erőforrás dolgozik a Škoda Citigo motorházfedele alatt, 55 lóerő leadásával 6200-as fordulaton. A 95 Newtonméteres forgatónyomaték 3000-nél már rendelkezésre áll érezhetően, a tartomány széles a pörgős motornak köszönhetően, így egészen 4300 RPM-ig van is tartalékunk bőven. A 929 kilogramm saját tömegű kisautó mozgatáshoz elegendőnek bizonyul az imént említett 95 Nm nyomaték, városi manőverezéshez tökéletes, ráadásul 90, illetve 130 kilométer/óránál is megmarad az eltárolt erőből.

Az ötsebességes váltó áttételezése eltalált, alacsonyabb fokozatokban rövid, de kihasználható, míg magasabb fokozatokban hosszú, ámde dinamikus tartományt felvonultató. Autópálya tempónál a főtengely 3750-et forgott, a pillanatnyi fogyasztás ennek ellenére még itt sem szökött egekbe, megállapodott 5.5 liter környékén. Országúti tempónál kellemesebbek jóval az értékek, szinte a felére csökkenthető a mért üzemanyag-felhasználás, 3.2 literig sikerült levinnünk az értéket. Városi átlaggal sem emelkedett a képzeletbeli mutató 5 liter fölé, így tulajdonképpen sikerült újabb belső rekordot megdöntenünk. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszerű felfüggesztésű futómű jól kezeli a kisebb és nagyobb úthibákat, szélsőségesebb kanyarvételezéskor sem engedi a kocsiszekrény komolyabb dőlését, ennek ellenére lágynak mondható a Citigo rugózása.

Bátran – mindenkinek! …s nem csak lokális közlekedésre

Egyértelműen túlmutat városias jellegű beskatulyázásán a Škoda Citigo: kínált kényelmével, gazdaságos üzemeltetésével és kedvező méreteivel szinte minden korosztály, nemtől függetlenül ki tudja aknázni funkcionalitását. Az autó árazásának tartománya is rendkívül testreszabható, csakúgy, mint a motorválaszték, vagy a felszereltségi ráta. Mindezek tekintetében tehát újból remek autót alkotott a Škoda, s a népszerűség immáron most, a megjelenés után nem sokkal – máris borítékolható.

Škoda Citigo 1.0 MPI Elegance specifikációk

Motor

Motortípus: háromhengeres benzinmotor

Lökettérfogat: 999 ccm

Maximális teljesítmény: 75 LE @ 6200 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 95 Nm @ 3000-4300 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, 5 fokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 3563 mm

Szélesség: 1645 mm

Magasság: 1478 mm

Tengelytáv: 2420 mm

Első gumik mérete: 165/70 R14

Hátsó gumik mérete: 165/70 R14

Tömeg, üresen: 929 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 1290 kg

Csomagtartó mérete: 251 liter, 959 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 35 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 175 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 13.2 másodperc

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.0 l/100 km

Országúti: 3.2 l/100 km

Vegyes: 4.5 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.9 l/100km

Országúti: 4.0 l/100km

Vegyes: 4.7 l/100km

CO2 kibocsátás: 108 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió

Tíz éve támogatja a magyar kutatónőket a L’Oréal – UNESCO ösztöndíja

Az idei jubileumi díjazással már 31 magyar kutatónő kapott támogatást tudományos munkájához a L’Oréal – UNESCO „A nőkért és a tudományért” ösztöndíjjal. Idén a rákgyógyítással és a bakteriális fertőzések megelőzésével kapcsolatos kutatásokért, valamint a legkisebb cukormolekula felfedezéséért kaptak elismerést a női tudósok.

Az ösztöndíj lehetőséget teremt arra, hogy ezeken a területeken korszakalkotó felfedezéseket tett magyar kutatók biztos anyagi körülmények között folytathassák itthon munkájukat. A hasonló kezdeményezések teszik lehetővé, hogy a hazai kutatónőket ismerjék és elismerjék a világ bármely pontján.

nokert_es_a_tudomanyert_csoport_1

Az idei díjazottak más-más területet képviselnek, egy dolog közös bennük: kutatásaik során kiemelkedő eredményeket értek el, melyek inspirációt adhatnak a jövő generációjának és fellendíthetik a hazai tudományos életet. A 30 év alatti kategóriában díjazott Dr. Mátyus Edit vegyész a legkisebb cukor-molekula felfedezéséért kapta a L’Oréal és az UNESCO elismerését.

Színképelemzéssel, a szivárvány színeinek segítségével végzett elemzéssel ismerte fel azt a négyatomos molekulát, melynek létezését már sejtették, de bizonyítani előtte még nem tudták. Dr. Szabó Dóra, a 40 év alatti kategória díjazottja azt vizsgálta, hogyan válnak rezisztensé a baktériumok a hagyományos antibiotikumokra, kutatásainak eredménye a későbbiekben akár az új típusú gyógyszerek fejlesztésében is fontos szerepet játszhatnak.

Minden élő szervezet sejtjeiben a DNS-nek saját hibajavítói vannak, melyek sajnos a daganatos sejtekben is segítik a működést. Az 55 év alatti díjazott, Prof. Dr. Vértessy G. Beáta ezeknek a „karbantartóknak” a működését vizsgálja. Ez a kutatás a daganatos sejtek megértéséhez és az ellenük való küzdelemhez, valamint fertőző mikroorganizmusokkal szemben nyújthat majd a jövőben segítséget.

Az elmúlt kilenc évhez hasonlóan idén is Prof. Dr. Ádám Veronika akadémikus vezette szakmai zsűri választotta ki azt a három kutatót, akik ma átvehették az összesen 11 000 eurós ösztöndíjaikat.

Az egyedülálló, csak nőket elismerő program célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a tudományos életben gyakran háttérbe szoruló tehetséges hölgyek kutatásaira, eredményeire. Idén közel száz pályázó közül választották ki a nyerteseket, akik a Magyar Tudományos Akadémián vehették át a díjukat.

Az ünnepi átadón az elmúlt 10 évben díjazott kutatók is részt vettek, és elmondták, hogy az ösztöndíj anyagi és erkölcsi támogatás mellett más pozitívumokkal is szolgált. Meghatározó élmény volt számukra megismerkedni a többi kutatónővel, akik, bár különböző szakterületekről érkeztek, magyar kutatónőként hasonló problémákkal szembesültek a mindennapi életben. Mindannyian küszködnek nőként a család és a munka összeegyeztetésével, a férfias világban érvényesüléssel, a szűkös anyagi lehetőségekkel. A L’Oréal és az UNESCO díjának köszönhetően szakmai együttműködés is született már korábbi díjazottak között.

 

[TESZT] Ford Ranger Wildtrak 3.2 TDCi – fényűzés, terep

Reneszánszukat élik manapság az USA-ban már oly régóta magas szintű érdeklődés övezte pick-up kategóriás megközelítések: szinte nincs olyan autógyártó, amelyik ne rukkolt volna elő valamilyen, többé-kevésbé sikeres megoldással. Egyértelmű, hogy alapvetően a komolyabb presztízzsel rendelkező és egyben hagyományőrző amerikai márkák azok, amelyek a mai napig folyamatos megújulással dobják piacra a jól bevált recept szerint termékeiket, így hát nem meglepő, hogy a Ford az egyik éllovasa e kategóriának is.

ford_ranger_wildtrak_32_tdci_001

1983-ban gördült le az első Ford Ranger az amerikai futószalagokról, s azonnal érezhető volt a sikervárományos státusz, napjainkra már a hatodik generációnál jár a 4×4-es (korábban még állandó) kapcsolható hajtáslánccal operáló kisteherautó-család. Európában – mint a Ford esetében szinte minden modellnél, kivételt képezve például a Focus – teljesen más megközelítésben vezették be a Ranger-t, jóval később az USA-béli megjelenés után, csak 1998-ban debütált az autó. Szoros rokoni szálak kapcsolták egészen a harmadik generáció kifutásáig a Mazda B-szériájához, konkrétabban a BT-50 rendelkezik hasonló alapokkal; lényegében a motorok terén volt érzékelhető a párhuzam.

Újragondolt régi megközelítések a negyedik szériánál

2009-ben teljes megújulást kapott a Ranger, újragondolt karosszériával vértezték fel, mely leginkább a front rész újragondolásában és némi méretnövelésben ütközött ki. A siker ismét magától értetődő volt, s a Ford úgy látta: 2011-ben ismét újítani kell, elkél egy külső-belső ráncfelvarrás.

Ezen negyedik szériának első újragondolásainak részleteit hordozza magán tesztünk főszereplője, egy ízig-vérig Ranger, ráadásul rögvest a kék ovál platósainak csúcsmodellje, egy Wildtrak-változat. A márka felhozatalában járatosabbak máris elégedetten csettintenek, hiszen igazi csemegéről van szó, egy olyan offroad- és országúti gépezetről, mely megpróbál a legszélsőségesebb igényeknek is maradéktalanul megfelelni. Nézzük tehát, hogyan teljesített a bőrbelsős, 3.2 literes dízellel szerelt luxusterepes!

Ami változott, és ami nem

Imént említettük a negyedik generációs ráncfelvarrásokat: itt nem találunk számottévő változást a 2009-ben útjára bocsátott modellhez képest. Alapjaiban véve a hűtőmaszk határozza meg az autó jellegzetes karakterisztikáját, ez zongoralakk-fényezést kapott, a vízszintes rácsozás a lámpákhoz jobb, illetve baloldali beömlőkkel kapcsolódik. A fényszórók viszonylag kicsik, ám dacos tekintetük arra enged következtetni, hogy a Ranger nincs vicces kedvében, ha erőfitogtatásról van szó. A front lökhárítók vonalvezetése szintén a lakkozott formátumot hozzák, két süllyesztett ködlámpával, illetve ezüstös színben játszó alsó beömlőkkel megerősítve. Már szemből is jól látszik a 229 milliméteres szabadmagasság, illetve a 800 milliméteres gázlómélység is.

Az oldalvezetés egyik legszembetűnőbb kiegészítője az első sárvédőelem fölé biggyesztett, motor hengerűrtartalmára utaló 3.2-es felirattal operáló táblácska, sőt, a hajtásláncba iktatott 6 gangos automata jelenlétére is következtetni tudunk. Az imént már említett hasmagasság itt is rendkívül jól látszik, a sárvédőívek és a 17 collos kerekek közt hatalmas űr tátong elöl és hátul is egyaránt. A terheletlen szabadmagasság megtartja magát 229 milliméteren, illetve a teljes kabinmagasság eléri az 1815 millimétert. Apropó, kabin: az utasfülke ötszemélyes, tehát duplázott, a 3220 milliméteres tengelytáv a plató 1560 milliméteres hossza ellenére meghozza gyümölcsét utazási komfort (lábtér) tekintetében.

Az utastérbe bejutást jelentősen megkönnyítik a dupla fellépők, ezek gyakorlati haszna jelentős, ugyanis a Ranger Wildtrak felépítése magasabb az átlagosnál, így kisbusz érzetű ki és beszállást kell eszközölni. A rakfelület egyébként egy raklap átmérőjét hordozza, tehát hatalmas, 511 milliméter mélysége pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy optimális rakodással szállíthassunk is. A plató terhelhetősége egy utassal megközelítheti az 1 tonnát, bruttó teherbírási értéknek 1117 kilogrammot ad meg a gyártó. A lehajtható hátsó ajtó a küllemhez és a kialakításhoz hűen nehéz, bár egy (férfi) kézzel is könnyedén lenyitható. A far lámpatestjei nagyok, függőleges elhelyezkedésűek, a lehajtható ötödik ajtó óriási Ford-emblémát vonultat fel, és egy szolidnak nem épp nevezhető Wildtrak felirat is hozzátartozik az összképhez.

A belbecs rendhagyóan nagyzoló, azért a külcsín sem utolsó

Enteriőr tekintetében maximálisnak mondható – a felszereltség és kényelem magasra járatva van jelen, a felhasznált alapanyagok mind kifogástalan minőségűek. A Ford-os jelleg megmaradt, ugyanakkor a kormánykereket felhozva példaként inkább a tengerentúli irányvonal követése egyértelmű.

Igaz ez a fő műszerek elhelyezkedésére és kialakítására is, a fordulatszám- illetve sebességérő kördíszítése kicsit letompított, szögletesbe hajló. A kezelőegységek könnyedén átláthatók és elérhetők, az átlagnál magasabbra tervezett üléspozíciók jó kitekintést biztosítanak a hatalmas szélvédőn át. Hatalmasak a külső tükrök is, kell is, hiszen az 5359 milliméter hosszúságú kaszni menetkörnyezetét kellően be kell látni. A belső tükörbe került integrálásra a színes tolatókamera visszajelzője is: éles képvisszaadás, a rendszer pedig nagyon pontos, nem ad le fals jelzéseket és pontosan méri fel a távolságokat is.

Kényelem tehát van, magasra járatva, az első ülések megfelelően nagyok és hosszabb távon is szerethetőek. Hátul négy átlagos, vagy esetleg annál nagyobb testalkatú felnőtt is könnyedén elfér, a fej- és lábtér hatalmas.

A középkonzol egyértelműen az egyébként szép hangzású audiorendszeré, ha akarunk, USB-n keresztül is csatlakoztathatjuk zenehalgattás végett pendrive-unkat, de iPhone-okkal és iPod-okkal is megbirkózik. A klíma kezelőpanelje lejjebb található, széles skálán mozgatható a hőmérséklet beállítása illetve a levegőkeringetés is. Hatsebességes automata közvetíti az erőátvitelt az első, vagy akár mind a négy kerékre, a kar járása puha, az automata fokozatok kizárólag az integrált gomb közbeiktatásával kapcsolhatók.

Menettulajdonságok, benyomások: kell az automata terepre?

A váltó áttételezése automata profilban jó, bár a fokozatok nagyjából 2000-es fordulatnál érkeznek, ami nem túlzottan szerencsés mondjuk egyes és kettes fokozatokban.

Gyógyír lehet erre a váltó manuálisba kapcsolása, így akár már 1100-nál is felválthatunk kettesbe, sőt, kettesből is indulhatunk. Utóbbi például elakadásoknál jöhet jól (ami elég valószínűtlen, maximum az utcai gumik okozhatnak ilyesmit nagyobb sárban vagy hóban). Sportfokozat is választható haladáshoz, ezt ajánljuk terepezéshez – bár keményebb útviszonyok közt is a manuális megközelítés tűnt ideálisnak. Sportfokozatban működik egyébként a rendszer mindaddig, amíg nem váltunk; a manuális verziónál a visszakapcsolások automatikusak. Három opció áll rendelkezésre a hajtás megzabolázásához: 2H – kétkerékhajtás (első), 4H – négykerékhajtás (első-hátsó), illetve 4L – négykerékhajtás növelt nyomatékkal (első-hátsó). Utóbbi sárba hasmagasságig süllyedve hoz jelentős eredményt, persze ne várjunk csodákat, ha az autó nem terepgumikkal van felszerelve.

Vezetés közben folyamatosan előjön a haszonjármű-feeling. A hátsó laprugós felfüggesztés kizárólag terheléssel csempész egy kis komfortot az utazásba, kátyús utakon meglehetősen pattogós, keményre hangolt a futómű. Sík felületeken (autópálya) gyönyörűen siklik, motorhang szinte nulla, semmi nem érzékelteti a benn ülőkkel, hogy a motortérben egy 3.2-es öthengeres dolgozik. 110 kilométer/óra felett érezhető szélzaj, ez nyilvánvalóan a kaszni kiképzéséből ered, plusz a méretes papucsok is hangot adnak jelenlétükről.

Terepen aztán megváltozik minden varázsszóra, igazából a Ranger itt érzi magát elemében: könnyedén vett kisebb és nagyobb buckák, kövek, árkok, emelkedők, magas útbordák – nem jelent gondot. Ilyenkor az utastéren hullámzás lesz úrrá, kicsit hasonlóan, mint a nagy amerikai testvérek esetében (lásd Ford Expedition). Az első és a hátsó terepszög 28 fokos dőlése kiváló, 25 fokos rámpaszöggel – hasonló értékeket mértünk mi is a menetpróba alkalmával, a duplakabinból ki- és beszállás még így is könnyedén kivitelezhetőnek bizonyult. 35 fokos dőlésszögben képes az autó haladni borulás nélkül, csakis terheletlenül, rakománnyal minden specifikációs érték értelemszerűen változik.

Az erő mozgatórugója, no és a költségek

3127 köbcentiméteres, 5 hengeres soros aggregát dolgozik a Ranger Wildtrak orrában, mely 470 Newtonméteres nyomatékot közvetít az első, illetve hátsó kerekekre 1500-2750/perc fordulatszámon a hajtás fajtájától függően. Kereken 200 lóerős teljesítménnyel lehet gazdálkodni, ez az érték 3000-es fordulatszámon már rendelkezésre is áll.

Az imént már taglaltuk a 6 sebességes Durashift automata váltórendszert, viszont rendelhető az autó természetesen szintén 6 fokozatú Durashift manuálissal is. Fogyasztás tekintetében relatíve állíthatjuk, hogy alacsony értékeket sikerült összehoznunk, hiszen a 2083 kilogramm üres tömegű kocsiszekrény mozgatása nem egyszerű feladat. Városban 15.7, országúton 90 kilométer/órás tempónál 8.2, autópályán 130 kilométer/órás tempónál 10.7 literes pillanatnyi fogyasztást konstatáltunk, ezen számadatokat nem lehetett lejjebb faragni. Nyilván teljes bruttó terhelésnél (~3200 kilogramm) az értékek az egekbe is szökhetnek, valamit valamiért alapon el is néznénk könnyedén.

…s akiknek előnyös mindez

Összességében tehát jól teljesített a Ford kishaszonjármű kategóriájába tartozó, full extrás Ranger Wildtrak. Már első ránézésre is egyértelmű a visszacsengés: ez a változat nem szállításra lett predesztinálva, nem lesz sosem igazi hamisítatlan munkagépnek bevetve – viszont terepre egészen biztosan fogja majd vinni büszke tulaja, de oda is csak amolyan visszafogott, úri modorral megspékelve. A Ranger Wildtrak tehát inkább reprezentációs célokat pedzeget, olyan végfelhasználóknak, akik kultiválják a nagyobb méretű pick-up formavilágot, hozzá az idehaza szintén nagynak számító , de gazdaságosabb motorokat, s mellé az USA-ból folyamatosan szivárgó nagyautós luxust helyezik előtérbe.

Ford Ranger Wildtrak 3.2 TDCi specifikációk

Motor

Motortípus: öthengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 3127 ccm

Maximális teljesítmény: 200 LE @ 3000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 470 Nm @ 1500-2750 ford./perc

Erőátvitel: kapcsoltható összkerékhajtás, hatfokozatú automataváltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 5359 mm

Szélesség: 1850 mm

Magasság: 1815 mm

Tengelytáv: 3220 mm

Első gumik mérete: 265/65 R17

Hátsó gumik mérete: 265/65 R17

Tömeg, üresen: 2083 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 3125 kg

Csomagtartó mérete: 1560 mm x 1560 mm

Üzemanyagtartály mérete: 80 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 175 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.4 másodperc

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 15.7 l/100 km

Országúti: 8.2 l/100 km

Vegyes: 12.1 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 13.1 l/100km

Országúti: 8.9 l/100km

Vegyes: 10.4 l/100km

CO2 kibocsátás: 274 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

Megérkeztek a L’Oréal őszi-téli sminkújdonságai

loreal_fall_2012

Nemrég a L’Oréal egy különleges sajtótájékoztató keretein belül mutatta be idei újdonságait, köztük az őszi-téli sminkújdonságait is. Az idei termékek egytől-egyig  luxust sugárzó aranyszínű külsőbe vannak bújtatva, ami egyedi kiegészítője lehet bármelyik sminktáskának!

[TESZT] Citroën Berlingo Multispace 1.6 HDi XTR – keményebbre szabva

Kétség nincsen afelől, hogy a Citroën Berlingo leginkább haszonjárműnek megálmodott alternatívája alapvetően a kisáruszállítás terén rögződött a közönség és a végfelhasználói célréteg tudatába. Azonban a francia gyártó nem volt rest kifinomult ízléssel családi egyterűvé varázsolni a „puttonyost”: megjelenése óta jelentős darabszámot sikerült értékesíteni a méltán népszerű autóból.

citroen_berlingo_multispace_16_hdi_xtr_002

Korábbi autótesztünkben már a Berlingo Multispace e-HDi verzióját sikeresen analizáltuk, a robotváltóval s mellé kiváló tematikájú start-stop rendszerrel felvértezett hajtáslánc remek kiegészítője volt a messzemenőkig tágas és kihasználhatóságból jeles enteriőrnek.

Családi egyterű, mely ha kell, könnyebb terepen is elboldogul

Most a Berlingo Multispace XTR-t, azaz  mindenféle extrémebb útviszonyoknak is ellenálló modellt mutatjuk be a Napimagazin Autóteszt rovatában, ugyanis folyamatosan fokozott igény mutatkozik a családi egyterűk kivesézésére. Nézzük tehát, hogyan teljesített az 1.6-os HDi erőforrással szerelt kishaszonjárműből előavanzsált egyterű!

Kisebb ráncfelvarrást eszközöltek a Citroën Berlingo-nál, s ez máris látszik az XTR modell esetében (mellette sok minden egyéb is). Bár a formavilág maradt a korábbi, mindenképp említést érdemel a robosztusabbra gondolt fazon, mely azon nyomban vissza is köszön a front rész kivitelezésében: a lámpatestek alatt futó, LED-es menetfény-csíkokat hordozó műanyag elem egységet alkot a lökhárító közepét képező gerinccel, ez a kaszni színétől eltérő, strapabíró jelleget kapott. A szoknya alsó szpoilere fémes hatásúra fújt, szintén műanyag részegység, sőt, ha bekémlelünk az autó alá, még kartervédőt is felfedezhetünk. Noha a Berlingo XTR nem fog sohasem vetekedni a hasonló, vagy épp magasabb kategóriás 4×4-es egyterűek terepes tulajdonságaival, mégis szembetűnő a kereken 10 milliméteres hasmagasság-emelés, mely kétségkívül felruházza az autót némi offroad-küllemmel pluszban. Ez inkább a sárvédőívek és a kerékívek találkozása közti rés kapcsán tűnik ki, ugyanakkor a tervezőmérnökök nem fukarkodtak a plusz műanyag berakásokkal sem (pár sorral feljebb már említést tettünk az optikai kiegészítők kisebb arzenáljáról az orr-résznél). Oldalcsíkokbol egy-egy található, ezek praktikusak, hiszen a rányitásos balesetek java része kikerülhető így, ezek harmonizálnak formavilágban ész színben is a lökhárítók fölé applikált kiegészítőkkel. Mint minden Berlingo Multispace esetében, itt is szériafelszereltség a dupla, kétoldali tolóajtó, továbbá az XTR is hátsó sötétített ablakokat rejt opcionálisan.

A Berlingo XTR 2728 milliméteres tengelytávja, 1862 milliméteres magassága és 1810 milliméteres szélessége hamisítatlan kockaformát eredményez, viszont szinte rivális nélküli belső térkínálatot prezentál a koncepció. A hátsó ajtó jelen tesztmodellnél is (általában minden Multispace Berlingo-nál) hatalmas, egy felületű, hatalmasra tárható, ugyanakkor például parkolóházban, betolatásos fal melletti megállásoknál bizony nehezen kezelhető. Korábbi Berlingo modelleknél tapasztalható, hogy a hasonszőrű ötödik ajtó megoldások gázrugói bizony vesztenek üdeségükből, s a kicsit megfáradt ajtótámaszok sok esetben eredményeznek kisebb baleseteket (fej beverése). Persze az ilyen jellegű kicsiny mínuszok pillanatok alatt ellensúlyozhatók gyors cserével, ráadásul hasonló jellegű amortizációs folyamatok szinte minden ötajtós, illetve kombi típusú karosszériánál előfordulnak az évek múlásával.

Praktikumból jelesre vizsgázott újra

Helykínálat terén szinte párját ritkítja kategóriájában a Citroën Berlingo, így az XTR variáns sem kivétel ezalól. Mivel az autó mindennapi használatra, nyúzásra lett tervezve, ezért nem meglepő, hogy a plüss hatású ülések felületei mind robosztus és strapabíró anyagból készültek, az ülőlapok szivacsos jellege kemény, ugyanakkor hosszabb távolságra is kényelmes utazást biztosítanak, kevés oldaltartással, hosszú háttámlákkal.

Az első két férőhely lehajtható könyöktámaszt is kapott középen, a hátsó három, egyébként egymástól teljesen független szerelésű fotel viszont nem hordozza ezt a pluszt. Itt is megvan a kényelem, az 1810 milliméteres szélességnek köszönhetően három felnőtt, átlagos testalkatú utas is mindenféle kényelmetlenséget nélkülözve elfér egymás mellett. A variálhatóság jegyében tervezték tehát a hátsó üléssor, az amúgy sem apró 547 literes csomagtér így akár 3 köbméteresre is növelhető.

A Berlingo belső kiképzése számos rekeszt, tartót, fiókot és polcot rejt, ezáltal még inkább csúcsra járatva a praktikumot és az optimalizálhatóságot, elsősorban hosszabb, több személlyel tervezett utazásokhoz.

Gazdag funkcionalitás jellemzi egyebek közt

Az XTR felszereltség egyik fő ismérve az öt profilt tartalmazó funkciógomb, amely egyébként pontosan a korábbi Berlingo e-HDi robotváltójának helyén került kialakításra. Itt megválaszthatjuk az épp aktuális útviszonyoknak megfelelő arculatot, kiiktathatjuk és visszakapcsolhatjuk az ESP-t, többek közt csúszós, havas, jeges úton és göröngyös földutakon is optimalizáltan vezethetünk. Vezetési élmény szempontjából a Berlingo szokás szerint teherautós érzetet ad a sofőrnek, úgy tűnik, mintha sokkal magasabban ülnénk, mint valójában. A kormány fogása kellemes, s bár a vajbőr mellőzve van, mégsem érezzük úgy, hogy bántaná a tenyerünket haladás közben. A műszerfal jól áttekinthető, a kijelzők kellőképp elkülönítettek, jól olvashatók. Jó minőségű hangrendszer kezelőpanele a középkonzolon, azzal együtt, hogy nem prémium minőségű a hangzás, kellő ekvalízerezéssel gyönyörűen elkülöníthető mélyek és magasak hozhatók ki a hatutas audiorendszerből, amely USB aljzattal nem, viszont analóg audióval és CD lejátszással rendelkezik.

Ötsebességes váltóval szerelt Berlingo járt szerkesztőségünknél, alapvetően ez az egyetlen olyan gyenge pontja volt az autónak, amellyel nem voltunk túlzottan kibékülve. No nem az áttételezéssel, vagy a hajtáslánc bármelyik részletével adódott bajunk, hanem a kissé lötyögős, ezáltal rendkívül bizonytalan kapcsolású váltókarral, mely némi megszokás után ugyan egész fixen volt kapcsolható a fokozatok közt. Ugyanakkor már-már rutinszerűen kapcsoltunk volna a hatodik fokozatba, ilyenkor halk kerregés jelezte, bizony ott már a hátramenet lenne – hiányoltuk azt is, hogy az utolsó előremeneti sebességfokozat nincs radikálisabban elkülönítve a hátramenetitől.

…és az a takarékos, legendás hajtáslánc

Citroën Berlingo XTR-ünk egy soros elrendezésű, HDi-rendszerű, négyhengeres turbódízel motort kapott, mely 1560 köbcentiméter lökettérfogattal, 92 lóerővel 4000-es fordulatszámon, illetve 230 Newtonméter forgatónyomatékkal (1750 RPM)bírt. Az átlagos dinamikával megspékelt gázolajos erőforrás gázreakcióra viszonylag gyorsan reagált, az ötfokozatú váltó áttételezése rendkívül gazdaságos, költséghatékony üzemeltetést tett lehetővé a tesztnapok alatt.

Városi körülmények közt kereken 6, míg országúti környezetben 4.2 literrel autóztunk 100 kilométert, autópályán 130 kilométeres tempónál 5.9-re kúszott fel a pillanatnyi liter/100 kilométer érték. Utóbbi tesztkörnyezetben már erőteljes motor- illetve menetzaj volt tapasztalható, főként a hátsó ülésen helyet foglaló utasok által; köszönhetően az alap profilú kisteherautós jellegnek. Futómű tekintetében jók voltak tapasztalataink, némi hátsó tengelyi pattogást leszámítva a rendszer korrektül nyelte el az úthibákat, földúton pedig a kívánalmaknak megfelelően teljesített.

Még mindig: ezt is családoknak!

Elsősorban azoknak ajánljuk a Citroën Berlingo Multispace 1.6 HDi-t, akik mindennapos munkavégzésük mellett egy variálható, nagy férőhelyes családi autót szeretnének . Olyan autót, mely bár szegmensének jeles képviselője, mégis hordoz magában olyan apróbb hiányosságokat, amik leginkább kishaszonjármű mivoltának köszönhetőek – mégis áthidalható, és szerethető. Ráadásként pedig gondoljunk arra, hogy akár szélsőségesebb szituációkban is helyt áll az autó: könnyebb terepek, földutak, akár kisebb patakátkelők egész biztosan meg sem kottyannak majd neki!

Citroën Berlingo 1.6 HDi XTR specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1560 ccm

Maximális teljesítmény: 92 LE @ 4000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 230 Nm @ 1750 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, ötfokozatú manuális váltó

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4380 mm

Szélesség: 1810 mm

Magasság: 1862 mm

Tengelytáv: 2728 mm

Első gumik mérete: 205/65 R15

Hátsó gumik mérete: 205/65 R15

Tömeg, üresen: 1410 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 2020 kg

Csomagtartó mérete: 547 liter, 3000 literig bővíthető

Üzemanyagtartály mérete: 60 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 161 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 14.3 másodperc

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 6.0 l/100 km

Országúti: 4.2 l/100 km

Vegyes: 5.2 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 6.2 l/100km

Országúti: 4.8 l/100km

Vegyes: 5.3 l/100km

CO2 kibocsátás: 139 g/100km

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal

A cikkhez tartozó fényképeket Canon EOS 5D Mark II fényképezővel készítettük.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Samsung, Kingston Technology, Canon, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer Aspire 5755G notebook, Samsung 830 Series SSD
Utómunka technika: Samsung UE40C6510 full HD LED televízió